Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)

2010-10-01 / 5. szám

80. évfolyam

ERŐS VÁR

5. oldal

MAEK GYŰLÉS SZARVASON 2010. JÚLIUS 17-ÉN

A budapesti székhelyű Magyar Evangélikus Konferencia Szarvason tartandó gyűléséről, illetve az azon való részvételemről akkor értesültem, amikor elektronikus postán kaptam arra meghívót április 15-én. Kinyitva a csatolt meghívót meglepetten láttam, hogy a

4. pont: "Mit adunk és mit várunk a MAEK-től?" - Adorjáni Dezső, Gémes Pál, Nagy Olivér, Rácz Zsuzsanna". No, gondoltam, akkor talán jobb lesz, ha el is megyek rá, ha már hozzászólóként szerepelek.

Őszintén megmondva ekkor még sejtelmem sem volt, hogy a MAEK találkozó a Szélrózsára lesz rászervezve, és azt sem tudtam, hogy ennek milyen következményei lesznek. De azt tudtam, hogy ha már hazamegyek, akkor elsősorban édesanyámmal szeretnék lenni; így kifundáltam magamban, hogy őt is magammal viszem Szarvasra.

Magyarországon nagy hőség fogadott; a nagy esőzéseket nagy száraz hőség követte. Budapesten rengeteg volt a szúnyog és a kereskedelemben nem lehetett elektromos szúnyogriasztót kapni, a spriccelőn pedig, amit kaptam, a szúnyogok csak nevettek. Utunk lefelé szintén nagyon meleg volt, mert a kis zöld Skodámban nincs légkondicionálás, hát lehúztuk az ablakokat és Istennek ajánlottuk a frizuránkat, és mentünk. Leérkezésünkkor jöttünk rá, hogy itt nem a MAEK találkozó a főprogram, hanem az éppen zajló evangélikus ifjúsági találkozó, a Szélrózsa. Ezért a szobánk megtalálása is vagy egy órás huzavonába került, de végül is nagy örömömre Tóth Katival kerültünk egy lakosztályba, aki két évvel ezelőtt csikágói ösztöndíjasunk volt és jelenleg a nyíregyházi evangélikus gimnázium lelkésze. Ő diákjai egy csoportjáthozta a Szélrózsára. Nagy örömmel üdvözöltük egymást és felidéztük a 2008-as húsvétot, amit Kati, László Virgil, és Chikán Kati együtt ünnepelt nálunk és tipikus clevelandi módon húsvétvasárnap reggelére akkora hó esett, hogy nem hogy a nyugati oldalon lévő magyar evangélikus templomba, de a közeli amerikai evangélikus templomba sem tudtunk eljutni, elakadtunk a hóban, amikor befordultunk autóval a templom mellékutcájába. Ezért itthon négyesben, kedvenc bibliai verseink felolvasásával és megbeszélésével ünnepeltük Krisztus feltámadását.

Katival való találkozásunk előrevetítette az előnyeit a Szélrózsára való rászervezésnek. Rajta kívül volt ösztöndíjasaink közül találkoztam László Virgillel (és rajta keresztül a Külügyi Osztály jelenlévő tagjaival is); aztán Horvátli H. Áronnal (kisfiúk, Ruben születése miatt felesége Johanna, másik volt ösztöndíjasunk, nem volt ott), és Keveházi Sámuellel is váltottam elhaladtában néhány szót. Aztán szerencsém volt egyik idei, akkor leendő kolumbuszi ösztöndíjasunkkal, Molnár Lülával is találkoznom, és megállapíthattam, hogy keresve sem találhattunk volna nála tehetségesebb, értékesebb fiatal hölgyet az ösztöndíjra. Később pedig Lázár Zsolt, egyik első csikágói ösztöndíjasunk osztotta meg velem régi emlékeit. Ő a házigazda szarvasi evangélikus lelkész, aki büszkén mesélte, hogy a sikeres evangélikus általános iskola mellé gimnázium alapítását is jóváhagyta a gyülekezete (lásd Erős Vár 80. évfolyam 3. száma), ami számára a legújabb kihívást jelenti.

A MAEK találkozóra másnap, július 17-én szombaton került sor a Szarvas- Ótemplomi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti házában délelőtt likőr. Édesanyámmal optimistán azt reméltük, hogy az légkondicionált helyiség lesz. Természetesen az igazi magyar evangélikus lenézi a testi kényelemnek eme cifraságait, és ahogy légkondicionálás nem volt a teremben, úgy nem volt benne ventilátor sem. A bevezető áhítatot Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök mondta és lelkesítő, forró szavaiba maga a püspök úr is beleizzadt. Én keresztyéni feladataimat amerikaias hatékonysággal azonosítottam be; kinyitottam az ablakokat és az ajtókat, ily módon kereszthuzatot teremtve, majd pedig mezítláb — evvel is a szolgálat iránti alázatomat kívántam kifejezni, de az is igaz, hogy a padló kellemesen hűvös volt — friss vizet hordtam körbe a megjelentek életben tartására. Nem is ájult el senki, és a szép tartalomjegyzék alkalmasan szolgált legyezőnek is.

Ilyen körülmények között gonoszság lett volna bárkinek is hosszasan felszólalnia. Id. Zászkaliczky Pál ny. lelkész, titkár felolvasta gondosan összeállított,

részletes beszámolóját, amiből kiderült, hogy a MAEK erőfeszítéseit — különben nagyon helyesen — az elcsatolt területek magyar evangélikusságának a hazai anyaegyházzal való kapcsolattartásának a megteremtésére, fenntartására, illetve megerősítésére összpontosítja. Sma Zoltán derék és szép nagydarab ember (neve őzet jelent magyarul) képviselte a Százdi Evangélikus Egyházközséget; ő számomra különösen is megható módon köszönte meg az AMEK-nek a küldött adományt, amit ifjúsági központjuk helyrehozására fordítottak. Ahogy elmondta, különösen jól esett nekik Szlovákiában, hogy van Amerikában egy magyar evangélikus közösség, ahol gondolnak rájuk, ahol számítanak. Szlovákiai magyar evangélikus testvéreink alapvető emberi jogaik tiszteletben tartását és szlovák evangélikus testvéreikkel való keresztyéni szeretetben való megértést kérik az Úrtól, Akinek semmi sem lehetetlen. A hozzászólásokat Benczúr László (a külügyi feladataival elfoglalt Prőhle Gergely mellé megválasztott) új üv. elnök jelenlétében Gáncs Péter püspök vezette le. (Rajta kívül megjelent Ittzés János és Fabiny Tamás püspök is.)

Mire rám került a sor, mindenki már nagyon pilledt és éhes volt, ezért én csak néhány mondatban mondhattam el a hazától messze szakadt amerikai magyar evangélikusság üzenetét: Megértjük, hogy nagy a távolság és vannak fontosabb feladatok, a mienknél nagyobb szükségek is, de azért szeretnénk, ha otthon jobban törődnének velünk, lenne egy kapcsolattartó személy, esetleg gyülekezeti otthon, ha magyar oktatáshoz segítséget kapnánk tankönyvek formájában, esetleg elektronikus kapcsolattartás, stb. Cserébe mi gondozzuk ösztöndíjasainkat és a MAEK gyűlésekre egy másfajta világ másfajta evangélikus mentalitását hozzuk, illetve ösztöndíjasaink a másfajta evangélikus szellemiséget megismerve otthon kamatoztatják tapasztalataikat.

Szintén ösztöndíjasainkon keresztül is az egyházaink közötti párbeszéd és együttműködés kialakítását, testvéregyházi kapcsolatok megteremtését is elősegítjük.

Nem tettem hozzá, de azóta már mások ezt is megtették, hogy a "Mit [>]