Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)
2010-08-01 / 4. szám
80. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1 -E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából cikksorozatban emlékeztünk meg azokról az eseményekről, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az időkben. Hálás köszönetét mondunk a cikksorozat szerzőjének, Nt. dr. Böröcz Enikő ev. lelkésznek, a hazai Országos Evangélikus Levéltár tudományos munkatársának. Sz. * Horváth János ún. tájékoztató beszédét követően mind a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE), mind az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elkezdett felkészülni a jövőre. Azonban, mint utólag kiderült, a MEE-ban még akadtak olyanok, akik a jövőt még mindig Ordass Lajossal képzelték el. Az ÁEH viszont egyre inkább egy Ordass-nélküli forgatókönyvben gondolkodott. 1958 márciusában dr. Kékén András és dr. Kosa Pál — Ordass Lajos tudtával és beleegyezésével — kísérletet tett arra, hogy a dolgokat jobb irányba tereljék. Elkészítettek egy tervezetet. Kékén András pedig ehhez becsatolt egy mellékletet, amely Ordass Lajos személyével és szolgálatával foglalkozott. A tervezet 14 pontból állt. Ezek a következők voltak: Az egyházi autonómia kérdésében támadt feszültség feloldása; egyetemes lelkészértekezlet egybehívása; a déli kerületet sújtó állami intézkedések visszavonása; ún. Egyeztető Bizottság létrehozása; zsinat összehívása; felügyelői tisztségek megüresítése; az egyetemes elnökség megválasztása; Vető Lajos lemondása az északi egyházkerület püspöki szolgálatáról; Túróczy Zoltán ügyének rendezése; az északi kerület püspöki székének betöltése Szabó Józseffel; a déli egyházkerület felügyelői tisztségének betöltése id.Fasang Árpáddal; állami jóváhagyások megszerzése az 1957. évi 22. törvényerejű rendelet szellemében; az egyetemes egyháznál és a kerületeknél bizonyos tisztségviselők lemondatása; végül kerületi és egyetemes közgyűlések tartása. A tervezet készítői úgy gondolták, hogy amennyiben sikerül az első pontban — tehát az autonómia dolgában — konszenzust elérni, akkor a többi kérdésben szintén lehetőség nyílik a XXVI. RÉSZ: EGY KORSZAK LEZÁRUL megegyezésre. Az autonómia ügyében támadt feszültséget azzal magyarázták, hogy 1958-ban volt egy Nyilatkozat, amelyben Ordass Lajos és Horváth János nem egységesen gondolkodtak. Az egyházi önkormányzatokat érintette a dolog. A feloldást abban vélték megtalálni, hogy kimondták, hogy négy dolgot kell leszögezni. Az első az, hogy kimondják, hogy az egyház a maga belső életét az állam által jóváhagyott törvények szerint végzi. A második az, hogy az államnak bizonyos egyházkormányzati — főleg személyi — ügyekben vétójoga van. Különösképpen egyházpolitikai aggályok esetén. A harmadik dolog az, hogy az egyháznak — ismerve az államhatalom személyi döntését — joga van a maga sajátos szempontjainak tekintetbe vételét kérni. A negyedik kitétel az volt, hogy vitás esetekben tárgyalni kell. Az Ordass Lajos személyével és szolgálatával foglalkozó melléklet megpróbálta lehámozni az ő személyére rárakódott, emberi magatartásával, egyházpolitikai nézeteivel kapcsolatos vádakat. Az irat foglalkozott azzal a kérdéssel is: hogyan értelmezi Ordass az egyházi önkormányzatiságot, az államhatalommal való kapcsolatokat. Az utolsó két pont viszont az egyházkormányzása legitim voltát, illetve a külföldi kapcsolatok ügyét érintette. Az Ordass ügyével foglalkozó melléklet azzal fejeződött be, hogy remélik, hogy a lelkészi kar egyet fog érteni, és Ordass személyét sikerül tisztázni. Mind Kékén András, mind Kosa Pál a legjobb reménységgel volt beadványuk sorsát illetően. Olyannyira így volt ez, hogy Kékén András levelet írt az Evangélikus Világszövetségnek, hogy most már minden rendben van, Ordass rövidesen beköltözik a Deák térre, és a dolgok véglegesen nyugvópontra jutnak. Maga Vető Lajos is azonnali költözésre szólította fel Ordasst. Azonban Horváth János válaszlevele alaposan lehűtötte a kedélyeket, midőn kijelentette, hogy sem a Keken- Kósa irat, sem az Ordass-ügy megoldásáról szóló beadvány "nem elfogadható, sőt tárgyalási alapul sem szolgálhat". Az elutasítás már jelezte, hogy az ÁEH saját forgatókönyvben gondolkodik. Ehhez az ÁEH által elképzelt jövőbeli forgatói inyvhöz Grnák Károly miniszteri biztos felmérései szolgáltatták az alapot. A felmérések 1958 április eleje és július vége között születtek. Három témával foglalkoztak, négy időszakot figyelembe véve. A három téma az ifjúsági munka, a konferenciák, és a lelkészképzés; a négy időszak pedig a második világháború előtti, utáni, az Ordass-Túróczy korszakbeli, illetve az utánuk következő időszak. Az összehasonlításokból az derült ki, hogy az Ordass-Túróczy korszak a Horthy-korszakban adott lehetőségeket akarta kicsikarni ezeken a területeken, ellentétben az 1948-56 közötti egyházi vezetőkkel, akik tudták, hogy "hol a helyük." A jövőt pedig úgy képzelte a felmérés, hogy a fenti területeken nagy leépítések lesznek. Grnák mindegyik területen konkrét személyi és egyéb intézkedéseket, és további racionalizálást követelt. Ordass Lajosnak 1958 áprilisában és májusában súlyos szívrohamai voltak. Amikor 1958. július 17-én közölték vele, hogy az államhatalom Dezséry László 1956-os lemondását nem fogadta el, joggal mondta a következőket: "Egyénileg fölszabadulást érzek. Az egyház sorsa rám nehezedik." Eltávolításával véget ért egy korszak, amely rövidsége ellenére is hatalmas változásokat hozott, éppen az 1948-1956-os korszakhoz képest. Visszafelé nézve az egyházi emlékezet iogosan beszél "prolongált kegyelmi dőszakról", pláne, ha hozzátesszük, hogy mindez a magyar történelemben páratlan terror, és, több mint 200,000 magyar honfitársunk külföldre menekülése közepette történt. A fentieknek köszönhetően a MEE-t sújtó pártállami terror, és az ezt belülről segítő egyházi önkény is később kezdődött. Mindez azonban nem változtat azon, hogy az Ordass-Túróczy vezette egyházi időszak 1956-1958 között gyönyörű gyümölcsöket termett. Ez a kijelentés a következő időszakkal — az ún. Káldykorszakkal — összehasonlítva is kétségtelenül igaz. [Vége.] Dr. Böröcz Enikő ev.lelkész, egyháztörténész
