Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)
2010-06-01 / 3. szám
80. évfolyam ERŐS VÁR 3. oldal AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS 480 ÉVES Még nem nagyon régen, eleink ágostai hitvallású evangélikusnak mondták magukat. Ma már ritkán lehet ezt hallani, ha egyált hallani lehet, és a világ legtöbb evangélikus egyházának elnevezéséből is elhagyták az Ágostai Hitvallásra utalást. Áz a 480 év persze, ami névadó hitvallásunk keletkezése óta eltelt, irdatlanul sok. Ezért könnyen belátható, hogy kortársainknak hoszszasan magyarázgatásra van szükségük, hogy megértsék, miről is van szó. Az évforduló kapcsán töröljük le a port róla és lapozzunk bele. Alaposan felbolygatta Németországnak és szinte egész Európának nemcsak egyházi, hanem társadalmi és politikai életét is a reformáció, amelynek kezdetét a 95 tétel 1517. október 31-i kiszögezéséhez kapcsoljuk. A jó évtizedig tartó vitákat kívánta lezárni a németországi Augsburg (magyarul: Á- gosta) városába összehívott birodalmi gyűlés. A birodalmi átokkal sújtott Luther nem lehetett jelen, ezért Melanchthon Fülöpre hárult a feladat, hogy olyan iratot készítsen, amélyet a jelenlevő protestáns fejedelmek, valamint a birodalmi városok képviselői a sajátjukként elfogadnak és előterjesztenek. Hetekig tartó egyeztetések után hét fejedelem és két város nevében terjesztették elő és olvasták fel 1530. június 25-én. Nagyszerű eredmény, hogy a robusztus és harcos Luther sem talált kivetnivalót a finom és megbékélést kívánó Melanchthon szövegén. Siker volt az is, hogy az akkori Európa legmagasabb közjogi fórumán sokféle vitájukat félretéve a protestánsok közösen tudtak megszólalni. Önmagában mindez mégis jelenthetne csupán annyit is, hogy nagyszerű egyháztörténeti esemény történt és nagyszerű irat keletkezett 480 évvel ezelőtt. Ám az Ágostai Hitvallás azon — nem túlságosan nagy számú — irat közé tartozik, amely annyi évszázad után még mindig közkézen forog, amellyel érdemes foglalkozni. Szándéka és szavai szerint egyetemes keresztyén hitvallás, amely nem a keresztyénség egy részének vagy felekezetének másokétól eltérő sajátos tanítását kívánta előadni, hanem az egyetemes keresztyén hitet. Katoükus hitvallás akart lenni abban az értelemben, hogy nem új tanítást képvisel, és tételei a Szentírás alapján szilárdan megállnak, annak helytálló kifejtései. Ezt ismerték el római katolikus teológusok 1980-ban, amikor a 450. évfordulóra készülve maguk is fontolgatták az Ágostai Hitvallás hivatalos elismerését. S abban az évben több jelentős római katolikus dokumentum megértésre törekedve értékelte hitvallásunkat. Mindmáig példás az az együttműködés, amellyel a hitvallás megszövegezésén a Melanchthon vezette teológusok együtt dolgoztak a világiakkal, akik eközben nagy teológiai hozzáértésről tettek tanúságot. A hitvallás mégsem csak teológiai ismeretekkel rendelkező beavatottak foglalatossága volt, akik valamilyen új teológiai elmélettel álltak elő, hanem arról vall, amit a gyülekezetek nagy egyetértéssel vallanak, vagyis ami az igehirdetés tartalma és a gyülekezetek hite. Isten igéjének kétféleképpen is jelentős szerepet tulajdonít a hitvallás. Egyrészt minden külön indoklás, magyarázat vagy vitatkozás nélkül abból indul ki, hogy a keresztyén igehirdetés és tanítás legfőbb mértéke csakis a Szentírás lehet. Másrészt az egyház ereje, létezésének egyedüli alapja a hirdetett evangélium, amelynek hirdetésére rendelte Isten az egyházi szolgálatot (V. cikk), és az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki (VII. cikk). Példaértékű teljesítménye a reformáció kezdetének, és ennek egyik dokumentuma az Ágostai Hitvallás, hogy az igaz hit ügyéhez egyedül az igét és az igehirdetést tekintették nemcsak méltónak, hanem alkalmasnak is. Nem fegyvereikben, nem politikai játszmákban, nem anyagi gyarapodásban, hanem az ige meggyőző erejében bíztak (XXVIII. cikk). Ha arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy mit tartalmaz az Ágostai Hitvallás, akkor kézenfekvő felolvasni a tartalomjegyzékben a 28 cikk címét. De amilyen logikus, annyira félrevezető is lenne ez a megoldás. Az Ágostai Hitvallás ugyanis nem 28 kérdést tárgyal, hanem egyetlenegyet, és ez az egyetlenegy az evangélium tartalma: az Isten Fia, az értünk emberré lett, megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus az, Aki kiengesztel az Atyával és megszentel, valamint vezeti, megeleveníti és védelmezi a benne hívőket (III. cikk), ezért nem saját erőből, saját érdemekből vagy cselekedeteink alapján, hanem ingyen, Krisztusért, hit által igazulunk meg (IV. cikk). Az összes többi cikk rávezetés erre és az ebből folyó következmények végiggondolása. Mivel a Szentírásnak ezt az értelmezését, vagyis ezt a hitvallást semmiféle újabb elmélet nem vonta és nem is vonhatja kétségbe, ezért az Ágostai Hitvallás ma is mértékadó megfogalmazása az evangéliumnak. Azzal pedig, hogy hitvallásunk az evangéliummal szembesít, önvizsgálatra hív. Először mint evangélikusokat: őseink tiszteletre méltó példája és hagyománya vagy a Krisztus evangéliuma adja -e egyházunk életének és szolgálatának meghatározó alapját és erejét? Azután minket, mint 21. századi embereket: Földi gyarapodástól és sikertől vagy a Krisztus evangéliumának felemelő és újjáteremtő erejétől várjuk-e életünk értelmét és boldogulásunkat? S végül az ökumenikus mozgalom vonatkozásában is: A szekularizáció külső kényszere, a múlt felejtése vagy inkább a Krisztus ismeretében való elmélyedés és növekedés viszi-e egymáshoz közelebb a keresztyén egyházakat? 480 év elteltével is valljuk meg bátran, hogy ágostai hitvallású evangélikusok vagyunk. S tanuljuk meg, és éljük is, amit ez jelent. Dr. Reuss Andris hittud. egyetemi tanár (Budapest) VENDÉGVÁRÓBAN Igyekezettel készülünk Czenthe Miklós úrnak, a hazai Országos Ev. Levéltár igazgatójának a fogadására: Szeretettel várjuk! Igazgató úr kereken tíz napot tartózkodik majd Clevelandban, s feladata lesz, röiden megfogalmazva, az iratmentés. Tájékozódik, felméri, hogy milyen iratok, dokumentumok találhatók még az északamerikai magyar evangélikusság létéről, történetéről, s hogy mi lenne alkalmas az Orsz. Ev. Levéltárban való elhelyezésre, megőrzésre. Ahogy dr. Fabiny Tamás püspök úr és Prőhle Gergely orsz. felügyelő úr mondotta félévvel ezelőtti ittlétükkor: "A 24. órához értünk, mielőtt minden nyom eltűnnék." AMEK
