Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)

2010-06-01 / 3. szám

EROS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 80. ÉVFOLYAM__________________________2010 JÚNIUS__________________________________3. SZÁM MINT A SZÉL, A TŰZ, ÉS A MÁMOR Pünkösd: reménység a szárzság idején, szélcsendes időben A pünkösdnek jeles napján Szentlélek Isten küldeték Megerösítni szívüket Az apostoloknak... — így énekeljük egyik ősi énekünkben. Lukács, az első egyháztörténész, aki nemcsak az egyik evangéliumot, ha­nem Az apostolok cselekedeteit is írta, elmondja, mi történt azon a nevezetes napon Jeruzsálemben. Szokás szerint sok tízezer — zsidó és velük szimpatizáns — zarándok töltöt­te a pünkösdöt a szent városban, hogy megemlékezzenek a Sínai-hegyen tör­tént szövetségkötésről, és megüljék az év első aratási ünnepét. És húsvét, Jé­zus Krisztus feltámadása után ötven nappal (maga a pünkösd név is azt jelenti, hogy ötvenedik) történt az a csodálatos esemény, amelyről Lukács tudósít: Az apostolok átélték a Szent­lélek kiáradásának megrendítő csodá­ját, bátran tanúságot tettek Jézus Krisz­tusról, Péter apostol prédikációja nyo­mán pedig háromezer ember megtért. Megszületett az egyház, elkezdődött az egyház története... Pünkösd gazdag, sokarcú ünnep, ezért csak részleteket villanthatunk fel belőle. Az ünnep alkalmából [idén, má­jus 23] talán éppen azokra a vonásokra érdemes figyelnünk, amelyek néha el­sikkadnak előlünk. Különösen akkor nagy ennek veszélye, ha egyoldalúan csak az ünnep "csodás" vonásait hang­súlyozzuk. Pünkösdről, az anyaszentegyház és a Krisztus-hit születésének csodájáról csak képekkel és hasonlatokkal beszél­hetünk. Csodákra vágyódhat az em­ber, de azokat, mint étlapról a megkí­vánt ételt, meg nem rendelheti. Imád­kozhatunk és reménykedhetünk, hogy ígéreteit beteljesítve megadja Isten né­pének — nekünk! — a mi korunkban is ezt a csodát. Akik ma élhetik át, ugyanúgy élik meg, mint egykor az apostolok és ve­lük együtt az első jeruzsálemi gyüle­kezet. Ezt az eseményt nem lehet az emberi értelem koordináta-rendszeré­be szorítani. Ahhoz, hogy elmondhas­suk, mi történt, nekünk is képekre és Mindnyájan megteltek Szentlélekkel Apostolok Cselekedetei 2:1-13 hasonlatokra van szükségünk. Lesznek — természetesen lesznek —, akik mo­solyognak, akik visszautasítják, és lesz­nek, akik nem tudnak vele mit kezde­ni, tüntetőén hátat fordítanak, és azt mondják,mesebeszéd.Grammokkal, centiméterekkel kimérhető világunk­ban Isten jelen lévő ereje? Ugyan, ilyen nincs — így vélekednek. De akinek szí­vében megszületik a bizonyosság, és visszhangzik az üzenet, az boldogan ismeri fel: Ezek Isten csodálatos dolgai! Ő maga cselekszik itt. S ez sokszor úgy történik, mintha valami szél támadna... Az ember néha felriad éjjel. Csend volt, amikor lefe­küdt, mélységes mély csend, szinte á­­lomtalan álomba zuhan ilyenkor a test és a lélek; s éjjel egyszer csak felria­dunk, remegnek az ablakok, és messzi­ről, ki tudja, honnan, megindult a szél. így van a Szentlélek munkája is az em­berben. Az emberlélek halálos mély álmából felriadunk, és érezzük, valami megmozdult körülöttünk és bennünk. Megelevenednek a régen tanult és már elfelejtett bibliai mondatok, és ra­gyogni kezd Isten sokszor megtapasz­talt, de eddig meg nem becsült jósága. Feltisztul a látóhatár, és a Szentlélek szele elfújja a szívünkre telepedett port és ködöt. Tévedéseink és hazugságaink lelepleződnek, és a komolyan nem vett igazságok ragyogni kezdenek. Áldott ez a szél! Tisztít és felfrissít, és Jézus nevének dicséretét zendíti szívünkben és szánkon. És olyan is, mint valami tűz... Elő­ször talán csak pislákol, de egyre na­gyobb lángra kap. A szemetet elégeti, a fagyoskodónak meleget ad. így a Szentlélek tüze is. Pusztítja a szemetet. Ahol Ő van munkában, ott nincs he­lyük a tévtanításoknak, a kódfejtő ba­bonáknak, csillagjóslásnak, és horosz­kópoknak. S minél jobban pusztul a szemét, annál szebben és hívogatóan villan az evangélium fénye: Egyedül Jézusért van üdvösségünk, és Rajta kí­vül nincsen más! Igen, a Szentlélek olyan is, mint a tűz. Ami káros és szemét, elpusztul a lángjában; de melegében a dermedt, hitetlenségbe és szeretetlenségbe fa­gyott szív olvadozni kezd. Mennyire kellene nekünk is ez a tűz! Hiszen akik a Szentlélek nélkül szűkölködnek, fa­gyoskodnak, dideregve húzzák össze lelkűket. Mintha a fájdalmas József At­tilád vízió válna ilyenkor valóra az emberen: "A semmi ágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog..." S ez így marad mindaddig, amíg Isten ezzel a tűzzel nem kezd el minket felolvasz­tani, megtisztítani, életre melegíteni. De olyan is, mint valami mámor... Lehet, hogy többeket meghökkent ez a kép; de ne feledjük, az első pünkösd­kor is voltak, akik úgy gúnyolták az apostolokat, hogy édes bortól része­­gedtek meg. Igen, erre a hasonlatra is szükségünk van, hogy elmondhassuk a pünkösdi üzenetet. Valóban, sokszor olyan, mint valami mámor. Ilyenkor [<*]

Next

/
Thumbnails
Contents