Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)
2010-04-01 / 2. szám
80. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1 -E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT XXIV. RÉSZ: VÉGJÁTÉK Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából cikksorozatban emlékezünk meg azokról az eseményekről, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az időkben. Sz. * A Magyarországi Evangélikus Egyház és az Állami Egyházügyi Hivatal közötti sikertelen tárgyalásokat követően megkezdődött a visszarendeződés az egyházban. Túróczy Zoltán püspök 1957. december 4-én, az egyetemes felügyelői tisztségbe visszatért Mihályfi Ernőtől megkapta a püspökségéből történő eltávolításáról szóló üzenetet. Túróczy ekkor, többek között a következőket mondta: "A Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozatát nem tekintem személyi sérelemnek... Annál fokozottabban hangsúlyozom azonban, hogy ezt az intézkedést súlyos egyházi sérelemnek tekintem. Erőszakos beavatkozás ez az egyház önkormányzatába. Épp ezért bármennyire tisztelettel meghajlok is a törvény előtt, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én magamat továbbra is az Északi Egyházkerületnek az állam előzetes jóváhagyásával az egyház törvényei szerint szabadon megválasztott s az állam asszisztenciájával beiktatott püspökének tekintem... Tudom, hogy ez gyakorlatilag az állam részére nem sokat jelent, én azonban tartozom egyházunk törvényeinek és önmagámnak ezzel az állásfoglalással." Túróczi ezt követően elhagyta Budapestet, és ettől az időtől kezdve Győrben tartózkodott. Az egyházban az 1957. november 26- án kinevezett miniszteri biztos, Gmák Károly az év végéig az egyetemes egyháznál, illetve a két kerületben, majd ezt követően, 1958 januárjától már "csak" a Déli Egyházkerületben tevékenykedett. Ordass Lajos a történteket követően magára maradt az egyházkormányzásban. 1958január elején még egyszer találkozott Horváth Jánossal az ÄEH- ban. Amikor itt azt kellett hallania, hogy már az ő püspökségének a legitimációja is egyre kétségessé válik, akkor megmondta Horváth Jánosnak, hogy többet nem jelenik meg az ÁEH- ban. Passzív rezisztenciába vonult. Továbbra is bejárt a püspöki hivatalba, és végezte azt a munkát, amit még megengedtek neki. Vető Lajost, Mihályfi Ernőt, Darvas Józsefet nem tekintette legitim személyeknek, ezért velük semmiféle kapcsolatot nem tartott fenn. A külföldi leveleket bontatlanul visszaküldte. Tanácskozásokra — amennyiben a fenti három embernek bármi köze volt ezekhez— egyáltalán nem járt el. A helyzet mind az új vezetők, mind az ÁEH számára egyre kínosabbá vált. Ezért elhatározták, hogy elkezdik tájékoztatni az egyházi közvéleményt. Tájékoztatás alatt természetesen a helyzetről kialakított saját verziójukat értették. Az esperesi karral kezdték. 1958. január 23-ra hívták őket össze. A 16 esperes közül egy betegség miatt nem jelent meg. Válint János, a Pesti Egyházmegye esperese viszont törvénytelennek tekintette az összejövetelt, és ezért nem ment el arra. A jelenlevő 14 esperes közül 13 elfogadta Vető Lajos püspöknek azt a magyarázatát, hogy minden baj okozója Ordass Lajos, mert: "Mindenki akarja az állammal való tisztességes megegyezést, csak Ordass nem. Ordasson a felelősség, hogy mi lesz a Déli Egyházkerületben." Az egyetlen kivételt Danhauser László, a Budai Egyházmegye esperese jelentette, aki kétszer is felszólalt az értekezleten. Danhausernek ezek a felszólalásai lényegében mindannak megismétlését jelentették, amit ő már 1957. december 23-án, Gálik Károly fővárosi ÁEH-előadónak elmondott. Az előállt helyzetet "10-20 izgága ember törtetése miatt" bekövetkezett állapotnak nevezte. Túróczyról és Ordassról pedig kijelentette, hogy ők "egyedülálló püspökök", akikhez hasonlót nem tud megnevezni. Az esperesi konferencián többek között számon kérte a tájékoztatás teljes hiányát, és kiállt a két törvényes püspök mellett. "Ordass Lajos és Túróczy Zoltán püspökök világszerte ismert emberek. Őket nem csak ismerték, de szerették is. Szerette őket a hazai papság, hiszen amerre jártak zsúfolt templomok várták őket, és óriási offertóriumokat kaptak. Túróczyt háromszor választottuk meg püspöknek szinte egyhangú lelkesedéssel. Ordass püspökünk viszont a nyugat közismert embere. Nem véletlen az, hogy az Evangélikus Világszövetség alelnöke ismételten. Itthon is mindenki szereti és becsüli... Ezt nem tudnám elmondani a jelen vezetőkről, tanúm (sic!) erre éppen az 1956. évi nyári lelkészi konferenciák. Ezek a konferenciák őszintén, talán sokszor durván felsorolták a kifogásokat, fájó sebeket." Második felszólalásában arra figyelmeztette az új vezetőket, hogy "az evangélikusság egyházszakadás előtt áll." Hozzátette: "Áz a csalódás, meghasonlás, ami a szívek mélyén végbemegy az is már szakadás. Én nem munkálom ezt, csak óva figyelmeztetem azokat, akik ezért felelősek a történelem színe előtt. Amit mondtam tisztelettel és szeretettel mondtam." Danhauser felszólalását az egyházi reakció hangjának minősítette mind Horváth János, mind pedig Vető Lajos. Volt még egy érdekes megszólalás az esperesi konferencián, éspedig Káldy Zoltán tolna-baranyai esperesé. Megvédte Vetőt és Grünvalszkyt, elmarasztalta az EVSZ-et a MEE belügyeibe történő beavatkozásáért. Nehezményezte azt is, hogy az ÁEH 1956-ban miért csak Ordassal és Túróczyval tárgyalt, miért nem a lelkészekkel. Mondanivalóját a következő szavakkal zárta: "Én szeretem Ordasst, szeretem Vetőt, ők is Istennek szolgái. Reménységgel, dekadencia nélkül, jó kedvvel és nem szomorúsággal kell a jövőbe nézni. Szeretném, ha Ordass megmaradna a helyén, de ha nem tudja vállalni az utat, tovább kell mennünk." Vető Lajos és Horváth János összességében véve sikeres alkalomnak látták az esperesi értekezletet. Válint János távolmaradt esperest fegyelmi eljárás alá vont embernek nevezték. Danhauser *" okvetetlen kedését" pedig figyelmen kívül hagyható mozzanatnak tekintették. Elhatározták, hogy most már a lelkészi kart is tájékoztatják az események állásáról és a jövőbeni elképzelésekről. Ezt a feladatot Horváth János ÁEH-elnök vállalta magára. 1958. január 24-re hívták össze, a Budapesten elérhető lelkészeket. .. [Folytatása következik] Dr. Böröcz Enikő ev. lelkész, egyháztörténész
