Erős Vár, 2009 (79. évfolyam, 1-6. szám)

2009-04-01 / 2. szám

ERŐS ©VAR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 79. ÉVFOLYAM___________________________2009 ÁPRILIS No. 2 (375). Vol. 79. April 2009, USPS178-560 2. SZÁM ISTENI SZERETETBE ÖLTÖZÖTTEN Nagypénteket és húsvétot nem lehet elválasztani. Nagypéntek húsvét nélkül nem lenne más, mint Jézusnak rettene­tes halála, vége. A feltámadás nagy­péntek misztériumának megértése nél­kül pedig végnélküli rettenet lenne. Gondoljunk bele, öregedő, fáradt tes­tünkkel, amelyben élünk, előjönni a sírból, ebben élni az örök élete — vég­nélküli rettenet lenne! A 118. ZSOLTÁRBÓL Adjatok hálát az Úrnak! Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátrában: Az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik! Fölemelte jobbját az Úr, az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik. Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak. Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak. Ez az Úr kapuja; igazak mehetnek be rajta. Hálát adok Neked, hogy meg­hallgattál és megszabadtottál. Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Ez a nap, amit az Úr rendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! . Jézus Krisztus, a megölhetetlen, iste­ni szeretetbe öltözötten támadt fel! E- zért érthető, hogy a feltámadott Jézust nem a testéről, hanem a szeretetéről ismerte meg mindenki. Magdalai Mária először kertésznek véli, csak amikor Jézus szeretettel meg­szólítja, Mária!, akkor döbben rá, hogy Aki előtte áll az Jézus. Órákig gyalogol a két emmausi tanítvánnyal, de azok nem ismerik fel, csak amikor és ahogy megtöri a kenyeret. Felismerik az Ő is­teni szeretetéről. Tamás, a kételkedő, arról ismeri fel Jézust, hogy gyengéden szól Jézus hozzá, Érintsd meg a sebei­met! Térdre hull a szeretetben megje­lent Jézus előtt és megvallja: Én Uram és én Istenem! Miről ismer Rá Simon Péter, aki háromszor tagadta meg? Há­romszor csak egyet kérdez: Szeretsz-e? Péter azonnal tudja ki az, Akivel beszél. Mindig mindenki, te is, én is, Isten megszólaló szeretetéről ismerünk rá Jézusra, a Feltámadottra! Persze, hogy meghalunk, el fognak temetni, de egy­valamit nem lehet megölni, a bennünk élő isteni szikrát, az isteni szeretetet! Nem a mi emberi szeretetünkről van szó, az kevés, hogy átjussunk a túlsó partra, az örök életre! Isten szeretete, ami mindig megelőző, érdemtelen, az ment meg és tart meg mindig! Vájjon miért csak egyesek ismerték fel a Feltámadottat és mások miért nem? Erről a kérdésről a farkasvakság nevű betegség jut eszembe. A beteg a vilá­gosban ponosant úgy lát, mint bárki más, de a sötétben szinte vak. Volt egy kedves gyülekezeti tagunk, csak azokra az alkalmakra járt, amelyek nappal voltak, mert ha egy kicsit is szürkülni kezdett, már nem látott, és nem tudott hazamenni. Ez a farkasvakság. Ember az embernek farkasa, tartja a köz­mondás. Mi farkasemberek mindany­­nyian szenvedünk farkasvakságban, lel­ki értelemben. Ama igazi fényt, Isten szeretetének fényét csak azok látha­tják, akik nemcsak szemükkel néznek, hanem a szívükkel is! Sőt, talán akkor láthatunk igazán, ha behúnyjuka sze­münket és kinyitjuk a szívünket! Miért nem látta meg Pilátus vagy Kajafás a feltámadott Jézust? Lehet, hogy átment a palotájukon, ránéztek és nem láttak. Jézust azért ismreték fel némelyek, mert szívükkel is láttak. Az­zal a titokzatos harmadik szemmel, amiről az ősi regék beszélnek. Itt a ta­nítványok visszakapják azt a titokzatos látást. Te is kérd ezt a Feltámadottól! Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent! Ez húsvét misz­tériuma! Boldogok vagyunk, ha hagy­juk, hogy Jézus megtisztítsa harmadik szemünket, azaz szívünk látását, mert csak akkor láthatjuk meg Isten szerete­tének fényét, amire a mi farkasember­ségünk nem alkalmas és nem is lesz al­kalmas soha! Boldog akarsz lenni? Jöjj Jézushoz, engedd, hogy megtisztítsa életedet, ha látni akarsz! Jézus meg­kérdezi személy szerint tőled és tőlem is a közelgő húsvét alkalmából, talán a templomban, talán magányod csönd­jében, otthonodban: Akarsz-e látni, szemeidet lehunyva? Akarsz-e a har­madik szemmel látni? Mit válaszolsz neki? Kérlek, így válaszolj: Uram, aka­rom, hogy lássak! Jézus akkor megadja a látás ajándékát, hiszem és vallom! Es akkor megnyílik a szemünk és követ­hetjük Mesterünket, ahogyan Bartime­­us tette, egészen a keresztig! Igen, elin­dulunk a kereszttől és megérkezünk a keresztig! A kettő között van a feltáma­dás, az Isten újra és újra feltámadó szeretetének misztériuma! Ámen. Ima: Jézusunk, szeretnénk látni, túl­látni a halálon, nyomorúságon, önma­gunkon, sebünkön, szavunkon, kínja­inkon, meglátni Téged; erre a látásra taníts meg bennünket! Ámen Tamásy Éva ev. lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents