Erős Vár, 2009 (79. évfolyam, 1-6. szám)

2009-12-01 / 6. szám

A VÉGTELEN FORRÁS Karácsony. Megható, ahogy feltör a szeretet utáni vágy az emberekből e­­zekben a napokban. Ezért fáj ezen az estén a magány — fáj talán egy frissen hantolt sírra gondolni. Ezért emleget­jük a gyermekkori karácsonyestéket; vártuk, hogy megszólal a csengő, hogy kigyúlnak a gyertyák. Manapság talán a jó karácsonyi ebédnél fontosabb egy üdvözlőlap, pármondatos telefon. Sze­­retetszomj. Adni és kapni. Boldoggá tud tenni emberek szeretete. Sokat be­szélünk a szeretetről, szinte hozzátar­tozik az ünnep fogalmához. De valami még sincs rendben, hiány­zik a nagy többlet, amit a Biblia így fejez ki: "... úgy szerette Isten e vilá­got, hogy az Ő egyszülött Fiát adta..." (János 3:16.) Isten valóban szeret, és arra teremtett bennünket, hogy szeres­sük Őt és egymást. Mégis közbejött valami. A bűneset u­­tán Adám így felelt Istennek: "Megi­jedtem... Ezért rejtőztem el." (lMózes 3:10.) Ezért kezdődött így karácsony éjjelén az angyalok szózata: "Ne félje­tek..." Szép és jó, hogy egymást keressük e­­zen a napon. Ha szeretünk valakit — abban tükröződik Isten terve és szán­déka. Megalósul valami a nagy harmó­niából. Ne féljetek! Ne meneküljetek. Ne le­gyetek nyugtalanok, Jézusban új üze­net jelent meg, az, hogy Ő kegyelem­mel és igazsággal teljes, az Ő szeretete nem látszat, nem emberi frázis. Nála nincs változás vagy fény és árnyak vál­takozása. A csillogó karácsonyfa csak egy ideig van nálunk. A családi együttlét kelle­mes hangulata nem tart soká. A dísze­ket leszedjük, a karácsonyfák kikerül­nek az utcára. Mi jön az ünnep után? A hétköznapok. Gondok, szürkeség, küz­delem. A szeretet forrását kell megtalálni. Mi magunktól nem győzzük, hogy sze­ressünk, megbocsássunk, hogy máso­kat elhordozzunk. Igen. Mert szeretni azt jelenti: Elhordozni a másikat. A- hogy Pál mondja: "Egymás terhét hor­dozzátok. .." (Galata 6:2), de nem csak az ünnepekben. Karácsony a szeretet végtelen forrá­sát tárja fel. Nem az a döntő, hogy az emberek szeretik egymást — hanem 79. évfolyam__________________ hogy Isten szereti a világot. Jézus ma­gára veszi a világ bűnét, közönyét, megvetését. Közénk jön. Ismeri lel­künk nagy hiányérzetét és örök szom­júságát, amely addig tart, amíg Istent meg nem találjuk. Nem elég a pótlékokban keresni ka­rácsony örömét. Drága ajándékok, pazar ebéd mellett is üres lesz a ka­rácsonyod, míg bele nem kerülsz Isten vonzásába. Szeretetet szomjazó lel­künk csak Őbenne jut békességre. Gáncs Aladár ev. lelkész - e.é. ________ERŐS VÁR________ ÖRÜLJETEK MINDENKOR FILIPPI 4:4-5. Advent negyedik, egyben karácsony hetében az ünnepi üzenet Istennek a testté lett Igében közénk jött szeretetét hirdeti. "Az öröm a hit gyümölcse; meg kell ahhoz igazulni, hogy valaki örülhessen az Úrban. Krisztusnak a­­zért kellett emberré lennie, hogy Benne újjászülessünk." (Luther) Az ádventi időszak utolsó napján "lelkünk sóvá­rogva várja az Urat, mert Őbenne örül a mi szívünk" (Zsoltár 33:20-21). Mária így énekelt: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt..." (Lukács 1:46- 47) Pál is kéri: "...mindenkor hálaa­dással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.(Filippi4:6) Szentestén beteljesült az ígéret, és "megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek". (Titusz 2:11) Ezt az angyal előre bejelentette Józsefnek: Mária "Fiút fog szülni, Akit nevezz el Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből." (Máté 1:21). Pál örömhíre is Róla szól: "Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk..." (Róma 1:4). Dicsérjük Istent: "Áldott az Úr, hogy meglátogatta né­pét, és váltságot szerzett neki." (Lu­kács 1:68) Az első karácsonyon a pásztorok megtalálták a jászolban fekvő kisgyer­meket, s hazamentek "dicsőítve és ma­gasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, aho­gyan Ő megüzente nekik." (Lukács 2:20). Miért jött el az Üdvözítő? Pál válasza, hogy Isten "kegyelméből meg­­igazulva reménységünk szerint ré­szesei legyünk az örök életnek." (Ti­tusz 3:7) És az "Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszü­lött Fiát elküldte a világba, hogy éljünk Őáltala" — vallja János apostol, (ljá­­nos 4:9) Evangéliumának is ez a nyitá­nya: "Kezdetben volt az Ige... Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét..." (János 1:1-14) Kicsoda Jézus? "... Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása..." (Zsidók 1:3) "...megjelent a mi üdvö­zítő Istenünk jósága és emberszere­­tete" Őbenne. (Titusz 3:4) De mi testté léteiének végső célja? "Isten elküldte Fiát a világ Üdvözítőjéül, és aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban meg­marad az Isten, és ő is az Istenben." (ljános 4:14-15) István — az elsé vér­tanú — látta Istent és Jézust. "Drágá­nak tekinti az Úr az Övéi vértanúságát [...] az Úr nevét hirdetem." (Zsoltár 116:15-17) János névünnepén — de­cember 27 — azt kéri, "hogy szeressük egymást" (2János 5), s így összegzi szolgálatát: "Ami kezdettől fogva volt, amit szemünkkel is láttunk [... ] azt hir­detjük az élet igéjéről" (ljános 1:1) Az Úr Jézus egyiptomi menekülését a bet­lehemi kisfiúk, aprószentek — decem­ber 28 — megöletése követte: "Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit..." (Máté 2:18) Karácsony után is el tudjuk-e mon­dani, hogy mi is "ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket"? (ljános 4:16a) S az év el­múltával a testté lett Fiúról is így tu­dunk-e szólni: "A Te trónusod örökké megáll, ó, Isten [...] és esztendeid nem fogynak el." (Zsidók 1:8,12) Kívánom, hogy éld át "az Úr érkezésének" cso­dáját: "Szív, örülj, higyj, remélj! / Isten szent Fia jött ma hozzád." (Ev. Énekes­könyv 167: 3.) Garai András - e.é. ____________________3. oldal NAGY ÖRÖM, KIS ÖRÖMÖK "Ne féljetek, mert nagy örömöt hir­detek néktek! ” Az angyalok által hir­­dettetett nagy öröm az egyetlen öröm. ami kis örömökre bomlik, mert hiába próbálod te és én a kis örömöket ösz­­szegyúrni nagy örömökké, nem állnak össze. De ez a nagy öröm mindig fel­bomlik kis örömökre. Ez a nagy öröm Jézus Krisztus, Aki, ha egyszer kézbe vesz minket, akkor sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem magasságok, sem mélységek, sem hatalmak - senki ki nem ragadhat minket az O örökké tartó szeretetéből. Anon.

Next

/
Thumbnails
Contents