Erős Vár, 2009 (79. évfolyam, 1-6. szám)

2009-10-01 / 5. szám

EROS # VAR

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

79. ÉVFOLYAM____________________________2009 OKTÓBER no .5 (378), Vol. 79, October 2009, USPS 178-560 5. SZÁM

A BOLDOGOK EVANGÉLIUMA

Olvasd: Máté 5:1-10.

Története van annak, miképp lett a Hegyi beszéd beköszöntő szakasza evangélikus egyházunkban a reformáció ünnepének evangéliumává. A reformáció emlékére Németországban hamarosan tartottak emlékező, hálaadó Istentiszteletet, de még nem október 31- én. Különböző vidékeken más-más napon ünnepelték. Egyik helyütt Márton-napján, másutt templomszentelésük ünnepén. Leggyakrabban annak a napnak az évfordulóján, melyen a városba, tartományba a reformációt bevezették. 1676-tól fogva azután a szász választófejedelemségben évrőlévre október 31-én, a 95 Tétel kiszögezésének napján folyt le az ünnepi Istentisztelet.

Ez a nap a naptárban közvetlenül mindenszentek ünnepe elé esik. Nem véletlen, hogy Luther ezen a napon szögezi ki vitatételeit a wittenbergi vártemplom ajtajára. Máskor is mindenszentek előestéjén mennydörög ezen a szószéken a szentekkel űzött visszaélés ellen. Bölcs Frigyes választófejedelem ilyenkor állította ki évenként a 17,000 darabból álló ereklyegyűjteményét, a szentek csontjaiból, maradványaiból. Mindenszentek napján pedig már a 11. századtól fogva a Hegyi beszéd beköszöntő szakaszát, a boldogok evangéliumát olvasta fel az egyház, emlékezvén a megboldogult mártúpkra és minden szentekre. így kapcsolódott a reformáció ünnepéhez a boldogok evangéliuma.

Hogy ezt az esetlegesnek tetsző kapcsolatot evangélikus egyházunk mind a mai napig híven megőrizte, bizonyíték arra, hogy felismerte a reformációnak és a boldogok evangéliumának tartalmi összefüggését. Jézus szavai, a Hegyi beszéd nyitánya - nagyon is találó választás ez a reformáció ünnepére. A boldogok evangéliumát külsőleg történelmi esetlegesség kapcsolja öszsze ezzel az eseménnyel, belsőleg azonban ez a reformáció, sőt az Újszövetségveleje: Krisztus evangéliuma.

Vegyük szemügyre elébb magát a bibliai szakaszt! Kiket mond Jézus "boldogoknak", vagyis kikre kíván ünnepélyesen áldást, és kiknek ígéri a mennyek országát? "Boldogok a lélekben, a lelki értelemben szegények." A- zok tehát, akik lelkűkben, szívük mélyén koldusnak tudják, vallják magukat — mihelyt az Isten színe elé kell állniuk. Nincs bennük semmi a farizeusi elbizakodottságból. Nem ismernek olyan érdemet, melyért jutalmat várhatnának. Csak kéregető koldusok az Isten kilincsén! Ők a boldogok, mert övék a "mennyek országa". Amikor Isten királyi uralma, dicsősége egykor megvalósul. Ők kapnak belőle osztályrészt. De már most boldogok a szegények, mert vár rájuk a fényes jövendő.

Az első mondás, a további hét velejében ugyanezt tárja elénk. Boldogok a sírók, vagyis a fájdalom alatt roskadozók, a gyászolók, a bűn és halál súlya alatt görnyedők, a jó hírre, vigasztalásra szoruló lelkek. Boldogok a szelídek, helyesebben az elnyomottak, megalázottak, szorongatottak, megvetettek. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, vagyis akikben epekedő vágyakozás van Isten után, mert kínozza őket e világban a jogtalanság, az igazságtalanság, a fennhéjázó uralom, s vágynak Isten megjelenésére. És így tovább mind a szidalmazottakig, a J ézusért háborgatottakig, a tanítványokig. Ők a boldogok, ők fogják meglátni Isten nagy tetteit a teljesség nagy napján.

Képzeljük el Jézus hallgatói között a farizeusi rend képviselőit! Mennyire szíven üthette őket ez az új hang! Jézus éppen olyanoknak ígéri a messiási országot, kik az ő megítélésük szerint annak örökösei semmiképpen sem lehetnek. Az eljövendő Messiás az ő várásuk szerint a kegyesekre, erényesekre, a törvényben járókra fogja fölépíteni birodalmát, semmiképpen sem a lélekben koldusokra. Sírókra, üldözöttekre. Maga a nép, a farizeusok iskoláján nevelkedett nép is mennyire visszahőkölhetett, midőn Jézus szájából hallotta a boldogok evangéliumát. Alig akartak hinni a fülüknek,hogy Jézus nem a lelki jómódúakat keresi, hanem a testilelki szűkölködőket, a hiányt látókat. Az ínség, nyomorúság sarában heverőket. Mert Ő nem követelődzni jön, hanem ajándékot adni! Az Isten országát nem lehet kiérdemelni, csak befogadni. A mennyek országának dicsősége el van rejtve a szegénység darócköpönyege alá. íme, már a Hegyi beszéd elején föltűnik a kereszt! Igaz, már a feltámadás reménységében felmagasló kereszt. - S ez az evangélium!

Vájjon ez volt-e, amit a reformáció újra fölfedezett s meghordozott a világon? Ez az evangélium kergette-e ki Luthert szűk cellájából a világ porondjára, hogy küzdjön érte életre-halálra? Jó lelkiismerettel és sok bizonysággal megrakodva tegyünk hát róla tanúságot: Igen, ez az evangélium, a boldogok evangéliuma. Luthernek, a reformációnak ez az üznete a keresztyénséghez mindenkorra.

1522. november elsején, mindenszentek napján Wittenbergben éppen igeszakaszunkról prédikált. Ránk maradt nyomtatásban. így kezdi:

"Szeretteim, ti, úgy remélem, tudjátok már, hogy mi az evangélium, ti. nem egyéb, mint jó szózat és jó prédikáció a Krisztusról. Krisztus Urunk Istentől, a mi Atyánktól avégett adatott, hogy Ő mindenkin segítsen, üdvösséget adjon testnek, léleknek ideig és örökké. Merőben más prédikáció ez, mint a törvény és a parancsolat. Mert a törvény követel, fenyeget, és [•*}