Erős Vár, 2009 (79. évfolyam, 1-6. szám)
2009-08-01 / 4. szám
2. oldal ERŐS VÁR 79. évfolyam hászat, legyen az ideológia hosszabb távra, de építjük légvárainkat, s minduntalan romjaikon bukdácsolunk. Ebben a gyarló világba lépett be, és lép be minduntalan az Űr Jézus teljesen egyedülálló programmal, a bűnbocsánat, a megváltás, az üdvösség programjával. Mindentől, amit mi ismerünk, ez a progarm teljesen eltér. Átalakítja a szemléletformát, nem az ember, hanem O van a középpontban. De ez a középpont nem önös, hanem szolgáló középpont, az Életkenyere. Akiben minden körülmények között lehet hinni, mert nem a nagyobb kenyeret ígérte, hogy csalódjunk, ha elmarad, nem a romolhatatlan egészséget ígérte, hogy perlekedjünk betegségünk, nyomorúságunk idején, nem a politikai biztonságot, a gazdasági felemelkedést ígérte, hogy lázadjunk, ha továbbra is súlyosak az élet terhei — hanem azt ígérte, hogy megvált a bűneinktől, hogy erőt ad az önzetlen életre, hogy felölel a szomorúságok idején,s mivel O legyőzte, hogy nekünk is győzelmet ad a halál felett az örökéletre. Ez a bizonyság, hogy O az Aki eljövendő, s nincsen ki másra várnunk. Kemény beszéd ez, mert ez a mi csődünket, a mi képtelenségünket, a mi eredménytelenségünket akkor húzza alá, amikor már-már azt hinnénk, hogy tudásunkkal, technikánkkal, erőfeszítéseinkkel végre mintha látókörbe kerülne az aranykor. Hát nem. Csak az Atya akarata marad, hogy örökélete lehessen mindenkinek, Aki látja a Fiút és hisz Őbenne, és Ő feltámasztja azt az utolsó napon. Ez az a távlat, amit testi szemmel és szemlélettel nem láthatunk be. Ezért dőlnek meg hatalmak és ideológiák, éppen a szemünkláttára is, s ezért kell ezt az egész életképet átrajzolni, átszínezni, hogy végre megnyugodjék az ember és az egész emberiség. Ezért van a jelzett evangéliumban különös jelentősége és nyomatéka a jézusi kérdésnek, amint a Tizenkettőtől várja a feleletet, s velük együtt tőlünk is. A mai vívódó és vajúdó világban merünk-e mi keresztyének Péterrel együtt vallást tenni? Kiállni, átértékelésekért felelősséget vállalni, talán megvetést, gúnyt is elviselni, hogy végre is ne csudakirályok után törtessünk, ne rájuk pazaroljuk drága, Istentől nyert értékeinket, hanem hódoljunk oda Annak, Aki áldott, Aki az Úr nevében jön. Péter ki meri mondani, holott esetleg maguk a közvetlen tanítványok sem voltak még tisztában a dolgokkal, amit aztán a feltámadás körüli események igazolnak is, igen, Péter kimondja a szülte megfogalmazhatlan emberi dilemmát: Uram, kihez mehetnénk? S ilyenkor kell mélyen magunkba nézni, igazán lelkiismeretvizsgálatot tartani, sőt az emberiséget ekként mérlegre tenni. Ó, mennyire futunk mi azok után, akik csodákat ígérnek, jóllehet bitangok, ha hatalmi pozícióban is. Korunk is tükrözi ezt a királyhajhászást, csak lássuk meg, hogy mit ígérnek a politikában, miként kezelik az életet a filmekben, s mi mindennel bolondítanak hirdetésekkel. És nem akad egy sem, aki a legkisebb csodát is odavarázsolná. Az ígéretek ködfoszlánnyá válnak, s nagy az űr utánuk. Naivnak mondható ebben az egyszerűségben, de éppen ilyenkörülmények között válik Jézus jelenvalóvá, hogy Magára mutasson, erre a kimondhatatlan, ésszel felfoghatatlan, de hittel megragadható csodára: Én vagyok az Életkenyere. A megoldások ebben a mindenkit kielégítő Jézus-kenyérben rejlenek. Abban, hogy az embernek halandóságában a halhatatlanság távlataiban kell gondolkoznia. Amikor már-már lemondana az életről, s fel is kell azt adnia, az örökélet valósága Jézus Krisztusban kéri tőle számon, hogyan is sáfárkodott a rábízott talentumokkal. így lesz egyszerre értelme a péteri visszakérdezésnek. Uram, kihez mehetnénk?, s annak a szép bizonyságtételnek, régiesebb szöveg szerint: Örökéletnek beszéde van Tenálad. Mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. — Jertek, valljuk ezt így mi is mindnyájan. bb BEMUTATJUK... és szeretettel köszöntjük Keveházi D. Sámuelt, a budapesti Évangélikus Hittudományi Egyetem hallgatóját, aki a Blaho-Miller Alapítvány hetedik ösztöndíjasaként tanul a 2009/ 2010-es tanévben a kolumbuszi "Trinity Lutheran Seminary" intézetben. Ezt írja magáról: Keveházi D. Sámuelnek hívnak, negyedéves teol. hallgató vagyok a Magyarországi Evang. Hittudományi Egyetemen. Születésem után két komoly szívműtéten estem át, de Istennek hála, meggyógyultam. Azóta tudom, hogy terve van velem, többek között ezért is választottam a lelkészi pályát. A másik oka a családom volt. Elődeim sorában sok a lelkész, jómagam pedig nagyszüleim parókiáján nőttem fel Pilisen. Majd Orosházára költöztünk, ahol édesanyám megkapta a gyülekezet kántori állását. A helyi evangélikus gimnáziumban érettségiztem, majd felvételiztem a Teológiára, amit a következő ősszel el is kezdtem. Azóta ismét a pilisi gyülekezetbe járok, de már a gitárommal és a szolgálataimmal próbálok segíteni az ottani ifjúsági munkában. Többek között konfirmandus csoportot és ifjúsági órát vezetek, nyaranta táborok szervezésében veszek részt. Ösztöndíjas évem során szeretnék ifjúsági munkával kapcsolatos dolgokat tanulni, hogy mikor hazajövök, új erővel tudjam folytatni munkámat, mert majd lelkészként szeretnék gyermekekkel, fiatalokkal foglalkozni. Erős vár a mi Istenünk! • Elbúcsúztunk Adámi Johanna és Horváth-Hegyi Áron Blaho-Miller ösztöndíjasoktól, és Győri Gábor Dávid Von-Fuchs ösztöndíjastól, akika 2008/09-es évben Kolumbuszban, ill. Csikágóban folytattak tanulmányokat jó eredménynyel. További tanulmányaikra, szolgálati felkészülésükre Isten áldását szeretettel kívánjuk. amek MEGHÍVÓ Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ezúton is meghívja taggyülekezetei képviselőit, lelkész- és világi tagjait, tiszteletbeli tagjait, és velük együtt a Konferencia barátait 33. biennális közgyűlésére, melyet 2009. november 19-én vasárnap du. 2 órakor tervez megtartani a Gloria Dei Ev. Egyházközség gyűléstermében (nincs lépcső!) 5801 Memphis Avenue, Cleveland, Ohio címen. Mindenkit szeretettel várunk! Erős vár a mi Istenünk! Rigneyné Sz. Ildikó, s.k., lelkész-jegyző Bernhardt Béla, s.k., főesperes-elnök
