Erős Vár, 2009 (79. évfolyam, 1-6. szám)
2009-04-01 / 2. szám
6. oldal diakonisszák közül néhányat kiengedtek, másokat többször is elutasítottak. Ordass Lajos az elutasításokat felpanaszolta az ÁEH elnökének. Az államhatalom odafigyelését azonban a legfontosabb konferenciákra kiküldött személyek összetétele mutatta. Erről még részletesebben kell szólnunk. [Folytatása következik.] Dr. Böröcz Enikő ev. lelkész, egyháztörténész. A HAZAI KÖZÁLLAPOTOKRÓL (RÉSZLET) Az erőszak, az erőszakos viselkedés terjedése aggasztó méreteket kezd ölteni, ezt mindenki észreveheti a környezetében. Egyes elemzők már-már olyan etnikai konfliktusokat vizionálnak, amelyek polgárháborús körülményekhez vezetnek. A romló gazdasági helyzetben felerősödnek az indulatok, az amúgyis meglévő előítéletek. Az államhatalom látványos tehetetlenségére immáron nincs se magyarázat, de különösen nincs mentség. Mint ahogy arra sincs mentség, hogy a megroggyant vagy tudatosan aláásott államhatalom helyett ilyen-olyan paramilitáris szerveződések próbálják átvenni a rendfenntartást. Nem megoldás a megfélemlítés, nem megoldás a gyűlöletkeltés. Lehet a felnőttekjátéka, ha bandába tömörülve végigvonulnak Siófokon, vagy egyenruhaparódiába öltözve masíroznakTatárszentgyörgyön. Az állam feladata lenne, hogy ezeket a játékokat kivegye a felnőttek kezéből, hogy az ötéves gyerekek nyugodtan játszhassanak. Az állam, amelynek mi, evangélikus keresztyének is a polgárai vagyunk, egyelőre tehetetlennek látszik. A mi felelősségünk is, hogy segítsünk, változtassunk e reménytelen helyzeten. Március 3-án este azért gyűltünk össze a bp.-deáktéri templomban, hogy a lényegről beszéljünk. Arról, hogy az Igére figyeljünk, s másokat is erre figyelmeztessünk: “Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róma 12:21.) Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője “Mindig úgy tartottam, hogy a haza dicsőségét, tiszteletét, és hasznát a jó polgárnak szeme előtt kell tartania.” (Bél Mátyás.) A MAEK IRODÁBÓL, BUDAPESTRŐL JELENTIK A budapesti székhelyű Magyar Evangélikus [Világ-] Konferencia (MAEK)február 23- án elnökségi ülést tartott. Az ülés tárgysorozati rendje részben Zászkaliczky Pál lelkész főtitkári jelentésére támaszkodott. Ebből a jelentésből kivonatként a felvidéki magyar evangélikusok helyzetéről írt beszámolót közöljük ■ A Szlovákiában élő testvéreinkkel való kapcsolattartásban kétféle - egymással ellentétes irányú - hatás érvényesül. A hivatalos közegyházi szinten nem javul a légkör, annak ellenére sem, hogy a két püspöki kar budapesti találkozóját eredményesnek és példamutatónak nevezte a sajtó. A már beharangozott ígéretről, a rozsnyói egyik lelkészi állás magyarországi lelkésszel történő betöltéséről egyelőre nincs szó, s az sem valószínű, hogy a szlovákiai [magyar evangélikus] lelkészek engedélyt kapjanak Konferenciánkban betöltött szerepükre. Ugyanakkor a magyarnyelvű szolgálatban álló lelkészek és nem lelkészek akadálytalanul gyűlnek össze a “szlovákiai magyar gyülekezetek koordinációs testületé” üléseire, ott osztják el a Magyarországi Evangélikus Egyháztól kapott anyagi segítséget a táborozások kiadásaira és a tizenegy magyar szolgálatot végző lelkész ún. nyelvi pótlékát is. Figyelemreméltó, hogy minden ülésük jegyzőkönyvét elküldik püspökeiknek. (Megjegyzem, hogy ez a testület minden tekintetben élvezi a Százdon és Ipolyszakáloson beszolgáló ipolysági lelkésznő, Hana Sevecková támogatását, aki telj esen nyitott a magyarnyelvű szolgálatokkal kapcsolatban, évek óta tart közös szlovákmagyar konfirmációs tábort Dechertné Ferenczy Erzsébet lovászpatonai lelkészünkkel, a múlt évben engem is kért százdi szolgálatokon kívül két alkalommal Ipolyságon történt helyettesítésre, oda, ahol emberemlékezet óta nem volt magyarnyelvű szolgálat...) 2008-ban három ifjúsági tábort rendeztek, Kopárhegyen a sajógömöri és környéki gyermekek (35 fő), Körmöcbánya mellett a százdiak és az alsószeliek részére (32 fő). Kovácspatakon pedig a Fiatal Reformátusok Szövetségével együtt rendezett táborban tucatnyi evangélikus fiatal vett részt; Kopárhegyen a budaörsiek, Körmöcbányán Dechertné Ferenczy Erzsébet, míg Kovácspatakon Szeverényi János erősítette a szolgálattevőket. A legjelentősebb mindezeken túl a szeptember 14-én Százdon a honti egyházmegye által rendezett kétnyelvű esperességi férfitalálkozó, melynek előadásait, igehirdetéseit mindkét irányban tolmácsolták, előadói Szeverényi János és dr. Drenyovszky Irén voltak, ezen 80 férfi és 120 nő vett részt, kétnyelvű éneklapról énekeltek. Az “Evanjelickz posol” c. havi lapban Anna Murínová tollából igen pozitív cikk jelent meg a napról. A százdiak táborozásra alkalmas gyülekezeti pihenőházzá alakítják üres lelkészlakásukat, az átalakítás már megtörtént, a berendezésre, felszerelésre még 8-900 ezer Forintra, ill. ennek megfelelő valutára van szükségük. Tudunk-e ebben segíteni? Elképzelhető lenne évente egy offertórium ilyen határon túli célra? Esetleg, ha nem kötelezőnek hirdetnénk, csak választható lehetőségként?! Tudom, hogy ez nem a mi hatáskörünk! Végül egy “testvérgyülekezeti” kapcsolatról. Rusznyák Dezső sajógömöri lelkész mindig is sokfelé keresett és kapott segítséget, jól tette. Rátalált a budaörsi gyülekezetre, akik nem protokolláris szinten lelki-szellemi segítséget nyújtanak nekik, szolgálnak táborozáskor, tartottak közös presbiteri ülést, pályáztak közösen, stb. Ám, ami a legfontosabb: egy éven keresztül egy-egy 4-5 fős szolgáló csapat ott tölt havonta egy vasárnap délutánt, műsort, programot, szolgálatot visznek. Természetesen ehhez nem elég a budaörsi lelkész erőfeszítése, ehhez nagyobb létszámú gyülekezeti szolgáló közösség kell. Garádi Péter gyülekezeti felügyelő így fogalmaz: “A lelkész tudtával és jóváhagyásával, de nem rá várva”. Ez óriási segítség Sajógömörön, de “ilyesmi elkelne Várgedén, Perjésen, Pádárban, Lókosházán, Gömörpanyiton, stb.”— írja a gyülekezet lelkésze. Ide tartozik továbbá az az örvendetes hír, melyet a MAEK-en belül már két év óta melengettünk, hogy egyházunk — a külügyi kiadások terhére — két fiatal lelkésznőnek fizeti a debreceni nyári egyetem egyhónapos magyar nyelvtanulási kurzusát. Az egyik Jana Kapuchová Somorjáról (Szlovákia), a másik Jana Kercmar Alsólendváról (Szlovénia). [] ■ Tudnánk-e mi, az Erős Vár olvasói, valamelyes anyagi segítséget nyújtani a százdi magy. ev. gyülekezet pihenőháza javára (lásd, fent)? Aki teheti, szíveskedjék adományt küldeni az Erős Vár nevére és címére, PO Box 770828. Lakewood OH 44107-0038 — csekken/pénzesutalványon Százd megjelöléssel. Hálás köszönet minden adományért! _________ERŐS VÁR__________________________79. évfolyam
