Erős Vár, 2008 (78. évfolyam, 1-5. szám)
2008-02-01 / 1. szám
78. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1 -E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT XI. RÉSZ: EGYHÁZKORMÁNYZÁS: TALÁLKOZÁS AZ EGYHÁZMEGYÉKKEL Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából cikksorozatban emlékezünk meg azokról az eseményekrd, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az időkben. Hálás köszönetét mondunk a cikksorozat szerzőjének, Nt. dr. Böröcz Enikő ev. lelkésznek, a hazai Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársának. Sz. * Ordass a visszatérése pillanatától kezdve törekedett arra, hogy minél hamarabb találkozni tudjon az egyházmegyék vezetőivel és papságával. Annak, hogy ezeknek a találkozóknak az időpontja 1957 tavaszáig húzódott ki, több oka is volt. Egyrészt a Magyarországon elég sokáig tartó rendkívüli állapot, amely a gyülekezési tilalom hatálya alá helyezett szinte minden összejövetelt. Egyedül az ún. Lelkészi Munkaközösségek (LMK) összejövetelei nem estek ennek hatálya alá. A másik nehezítő tényező az volt, hogy az 1956-os újbóli szovjet megszállást követően, szovjet katonák azonnal elkonfiskálták a Déli Evangélikus Egyházkerület gépkocsiját. Helyette 1957 januárjában kaptak egy Volkwagen gépkocsit. Ezt, mint az Evangélikus Világszövetség (EVSZ) ajándékát Lund Quist és Zeuten Mogens hozták be az országba. A gépkocsi megérkezése után Ordass úgy gondolta, hogy egy-egy egyházmegye lelkészi karával legkönnyebben ilyen LMK összejöveteleken tudna találkozni. 1957 február végén és március elején járta végig Ordass a maga nyolc egyházmegyéjét. Február 26-án a tolna-baranyai, a következő napon a somogy-zalai egyházmegyék espereseivel és papjaival találkozott. Február28-án a pesti, március 1-én 1 — 2+ Annak az előfizetőnek, aki egyik, eddig lapunkat még nem ismerő hittestvérét, családtagját, rokonát, ill. ismerősét egyéves előfizetéssel ajándékozza meg, egy évvel meghosszabbítjuk előfizetését és az ajándékelőfizetést 2009 decemberéig érvényesítjük. Az ajándék előfizetés USA címre $6, kanadai címre US$8, tengerentúlra US$15. Beküldendő az ajándékozott neve, címe, és az “Erős Vár” névre kiállított csekk vagy pénzesutalvány P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107- 0038 címre. Előre is köszönjük a szíves támogatást. Sz. a pestmegyei, március 5-én a keletbékési,a következő napon a nyugatbékési egyházmegyék LMK értekezletein jelent meg. A csongrád-szolnoki és bács-kiskún megyei egyházmegyék hasonló összejöveteleit március 7-én és 8-án látogatta meg. Ordass, a maga részéről egy ún. tájékoztató előadást vitt magával. Ebben a múlt a jelen és a jövő problémáiról, azok megoldási kísérleteiről szólt. A múltról kettős módon volt szó. Múlt alatt Ordass egyszerre értette az 1948- 1956 közötti időszakot, valamint az 1956. november 1-től — tehát a püspöki hivatal újbóli átvételétől az egyes egyházmegyékkel történő találkozásokig eltelt időszakot. Az előbbiről többek között a következőket mondta: “Minden este imádkoztam 1948 óta a magyar evangélikus egyházért, a gyülekezetekért, lelkészeikért. Sokakat minden este név szerint is említettelek Isten előtt. Másokat alkalmilag, ha valami életnehézsége felől értesültem. Ezt folytatni akarom, amíg csak éltet Isten akarata. Felelősségteljes szolgálatomhoz ugyanezt a támogatást kérem a magam számára is.” Ami pedig a legközvetlenebb múltat illette, Ordass világosan szakított elődeinek egy rossz gyakorlatával. Ők ugyanis azt képviselték mind szavakban, mind tettekben, mind magatartásban, hogy az egyházkormányzás nem más, mint a mindenkori egyházi elit “személyi, teológiai, és egyházi” uralma a többség felett. Ehelyett Ordass ún. dialógusos modellben gondolkodott. Ebben az egyházmegyék, a gyülekezetek, azok vezetői és tagjai, a legkisebb egyháztagig menően a saját szükségleteiket figyelembe véve kívántak a saját sorsuk formálásából részesülni. Ennek a gondolkodásnak a nevében Ordass készen állt a legnagyobb felelősséget vállalni, mindössze becsületes — nyílt vitákat is megengedő — együttműködést kért minden érintettől. Ami a jelent illette, itt szólt a bekövetkezett személyi, teológiai, gyakorlati-egyházi, és egyházpolitikai jellegű változásokról. Nem a politikai helyzet függvényében tette ezt, sőt mindig hangsúlyozta, hogy a magyar evangélikus egyházban a lényegi változások 1956. október 23-a előtt történtek. Ordass soha nem a történelem, hanem az egyház örök küldetése szemszögéből elemezte a Magyarországi Evangélikus Egyház helyzetét és feladatait. Ugyanezt tette a külföldi egyházi kapcsolatok dolgában is. Szólt az újra éledő külföldi kapcsolatokról, a teológiai megújulást, és a kölcsönös kapcsolatokat szolgáló új lehetőségekről, és a hatalmas méretű szellemi, lelki, financiális, és anyagi természetű segélyekről. Mindezt úgy tekintette, mint ami a saját lehetőségekkel együtt megkönnyíti a szükséges változások véghezvitelét. A jövőt, illetve a jövő programját illetően Ordass azt mondta, hogy ő életében egyszer adott programot, éspedig a püspöki székfoglalójában. Annak ellenére, hogy püspöki programja nagyon is világos és vállalható volt, utólag ő maga ezt másként látta. Úgy látta, hogy akkor sem kellett volna programot adni. 1957-ben így nyilatkozott erről: “Mit tudtam én 1945- ben,mit kell tennem egy rombadőlt haza rombadőlt egyházában?! Mit tudtam én akkor, hogy mi következik? Akkor megtanultam: Isten napiparancsát kell teljesítenem. Megvallom: most sem tudok ennél többet. De arra igyekszem, hogy érzékeny lélekkel meghallgassam Isten napiparancsát és amennyire rajtam áll, teljesítsem azt.” Ezen a háttéren arra az elvárásra, hogy részletesen szóljon a jövőről, nemes egyszerűséggel ezt mondta: “Nem tudok!” A nyolc egyházmegyében történt találkozások előkészítették az egyházmegyékben folyó tisztújításokat is. Minden esperes megértette, hogy fel kell ajánlania hivatalát és egy későbbi időpontban kiírásra kerülő választás során újra meg kell méretnie magát. A megválasztásra kerülő személyekkel kapcsolatosan Ordass semmiféle támpontot nem adott. Azt mondta, hogy ez kizárólag az egyes egyházmegyék gyülekezeteire tartozik. S hozzátette, hogy akiket azok szabad választás eredményeként megválasztanak, ő azokkal fog együttműködni. Mindezt az az Ordass mondta, akit utólag azzal vádoltak, hogy saját klientúrát épített ki. Egy dolgot viszont az evangélikus lelkészek és az egyház népe lelkére kötött. Azt mondta nekik, hogy ő nem híve sem “a hosszú ideig tartó előkészítésnek”, sem pedig a “kapkodó gyorsasággal való elintézésnek”. Mint mondta, mind a kettő rossz, és ami ezekből kisül, az is rossz lesz. Helyette a következőt mondta: “Tárgyaljatok! Hosszan! Egyházi érdekeknek megfelelő eredmény kerekedjék ki belőle!” [Folytatásakövetkezik.] Dr. Böröcz Enikő ev. lelkész, egyháztörténész
