Erős Vár, 2008 (78. évfolyam, 1-5. szám)

2008-06-01 / 3. szám

A REFORMÁCIÓ ÜZENETÉNEK NÉGY OSZLOPA A REFORMÁCIÓ EMLÉKPARK ÜNNEPÉLYES ÁTADÁSA A FASORBAN 78. évfolyam__________________________EROS VÁR______________________________3. oldal Egy tavaly őszi borús napon született meg az elhatározás, hogy a Budapest-Fa­­sori Evangélikus Gimnázium és a fasori templom melletti elhanyagolt területet mél­tóképpen rendezi a VII. kerületi Erzsébet­város Önkormányzata, mégpedig a helyi protestáns gyülekezetekkel közösen, mivel a terület egy evangélikus gimnázium, va­lamint egy református és egy evangélikus templom közelében helyezkedik el. Az elképzelés valósággá vált május 12-e nap­fényes tavaszi napján, pünkösd hétfőjén. Ezen az ünnepen avatta fel Bogárdi Szabó István református, Gáncs Péter evangéli­kus püspök, és Mészáros Kálmán baptista egyházelnök a parkban felállított emlék­művet, Lestyán Goda János szarvasi szob­rászművész alkotását. A monumentális emlékmű alapkőletétele tavaly október 31 - én már megtörtént; akkor a lutheri refor­máció kezdetének 490. évfordulójára em­lékeztek az eseménnyel. Az erzsébetvárosi önkormányzat terü­letrendezési szándéka egyetértésre talált a kerület protestáns egyházközségeinek ve­zetőségében. Az alapötlet, miszerint a re­formáció egyházainak közös üzenetét kife­jező műemlékkel ellátott emlékparkot kel­lene létrehozni az addig kutyafuttatónak használt területen, Aradi György fasori evangélikus lelkésztől származik. Az em­lékpark kialakításának teljes költségét a VII. kerületi önkormányzat állta. Hunvald György polgármester elmondása szerint a szobor 20 millió, a parkrendezés pedig 51 millió forintba került (125 ezer, ill., 320 ezer dollárba). A Reformációi emlékpark átadása és a reformációi emlékmű felavatása egy egész napos, “Pünkösdi protestáns fesztivál” el­nevezésű programsorozat részeként került megrendezésre, amelyen a Luther Kiadó, a Kálvin Kiadó, és a Magyar Bibliatársulat kedvezményes könyvvásárral állt az érdek­lődők rendelkezésére. A program délelőtt 10 órakor ünnepélyes kapunyitással vette kezdetét, majd a ját­szótéri gyermekfoglalkozások és a Palinta Társulat kicsiknek szóló zenés műsora töl­tötte ki a délelőtt hátralévő részét. (A park egyik felén játszótér fogadja a gyermekes családokat, a tulajdonképpeni emlékparkot pedig a tér másik felén, az emlékmű körül alakították ki.) A látogató közönség térzenehallgatás közben bográcsételeket fogyaszthatott e­­bédre, du. 2 órától pedig megtekinthették a Márkus Színház társulatának előadásá­ban Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című művének feldolgozását. 3 órától pe­dig a gyermekek bábjáték-előadása szóra­koztatta a résztvevőket. A reformációi emlékmű átadására, fela­vatására 4 órakor került sor ünnepi ökume­nikus liturgia keretében. Ennek megkez­dése előtt a bevezető avató beszédet Hun­vald György polgármester mondta el, és köszönetét mondott a protestáns gyüleke­zeteknek, lelkészeknek, egyházvezetőknek, valamint minden érintettnek, aki valami­lyen formában részese volt az emlékpark létrehozásának. Az ünnepi istentisztelet liturgiáját Aradi György evangélikus lel­kész vezette és az egyházvezetőkkel együtt leplezte le a Reformációi emlékpark em­lékművét. Bogárdi Szabó István református püspök a reformáció üzenetét egy páli intelem és egy zsoltárvers segítségével fogalmazta meg. A szobor talapzatán is olvasható a páli ige: “Az igaz ember hitből él”, s az istenkeresés során bontakozik ki számára a keresztény élet titka: a világ egyetlen és végső, isteni erőforrásából táplálkozvajut­­hat—a zsoltáros szavaival—“erőről erő­re”, hogy képes legyen a szelídség, az alá­zat, az irgalom, és a szeretet krisztusi pél­dáját embertársai elé élni. Mindez csakis hitből fakadhat, és a reformáció legna­gyobb felismerése éppen ez: hit nélkül nin­csen igazi élet. Gáncs Péter evangélikus püspök a Re­formációi emlékpark létrejöttét és pün­kösdi felavatását a megújulás közös re­ménységének távlatába helyezte: talán egy prófécia valóra válásának tanúi vagyunk, ahogy azok a hívek is, akik az első pün­kösd csodáj át átélve az egyház kialakulását és egy gyökeres belső megújulást tapasz­talhattak meg a kommunikációt és kommu­­niót teremtő, kapcsolatokat szülő Szent­lélek munkája révén. Az emlékmű oszlopai útjelzők a számunkra — mutatott rá a püs­pök —, amelyek jelzik egyházaink megú­julásának irányát (utalva ezzel a talapzatra vésett mondatra: “Az egyház állandó meg­újulásra szorul”), kijelölik számunkra a ta­lálkozás helyét, a reformáció ma is érvé­nyes alapigazságaival utalnak közös gyö­kereinkre, és indítanak bennünket a közös nyelv keresésére. A sokszínű együttműkö­dés és a közös építkezés üzenete pedig a világnak szól, hiszen ennek az országnak égető szüksége van a sikeres összefogás bátorító példáira. Nem csupán egy szoboravatáson va­gyunk jelen — mondta Mészáros Kálmán baptista egyházelnök, aki leszögezte, hogy ezen a pünkösdi eseményen fókuszpontba kerül a krisztusi örömüzenet, amelyet az egyházaknak tovább kell adniuk a világban küldetésük során. Pünkösd csodája útjára indította az evangélium nemzetközi diada­lát, s ahogy a régiek is továbbadták, amit kaptak, számunkra is kulcskérdés, mit vi­szünk és adunk innen tovább. Lestyán Goda János alkotását, a refor­mációi emlékművet dr. Harmati Béla Lász­ló művészettörténész, az Evangélikus Or­szágos Múzeum igazgatója méltatta és mutatta be a közönségnek. “Mi a reformá­ció üzenete a 21. század emberének?” — tette fel a kérdést azzal a szándékkal, hogy azt a szobor mint műalkotás értelmezé­sének segítségével válaszolja meg. Har­mati Béla László három nagy európai re­formációi emlékművet sorolt fel, és jellem­zett röviden: az 1868-ban állított wormsi, az 1883-ban felavatott lipcsei, és az 1917- ben átadott genfi emlékművet. Az egy­mástól sok tekintetben eltérő műalkotások­nak van egy közös vonásuk: mindegyikük a reformáció meghatározó alakjainak ábrá­zolásával próbálja kifejezni a reformáció nagyságát. A fasori emlékparkban azonban—hang­súlyozta az evangélikus múzeum igazga­tója— nem ilyen emlékművet látunk. Les­tyán Goda János más utat választott: nem személyeket akart megformálni, hanem a refonnáció alaptanításait próbálta formába önteni a művészi kifejezőkészség eszköz­tárával. A felülnézetből keresztet formáló négy oszlop a reformáció tanításának négy alappillérét szimbolizálja: “Solus Chris­tus” , egyedül Krisztus. “Sola scriptura” , egyedül az írás. “Sola fide”, egyedül a hit. “Sola gratia”, egyedül a kegyelem. A “négy ‘sola’” alapjaiban változatta meg Európát a 16. századtól kezdve. Ez az em­lékmű arra is figyelmeztet: ember, nézz föl! Annak az embernek szól ma ennek a négy felkiáltójelnek az intése, aki életét leginkább a horizontalitás egydimenziós világában éli, és arra van szüksége, hogy a vertikális isteni dimenzió spirituális távla­tai megnyíljanak előtte. Ez a négy oszlop nem tárja fel mondanivalóját azonnal: kö­zeledésre, körbejárásra, és feltekintésre van szükség ahhoz, hogy mélyebb üzenete eljusson a művet továbbgondoló ember­hez. Az ünnepi Istentisztelet emlékműavatá­sát követően Márk evangéliumának sza­badtéri felolvasása következett, majd az este folyamán egyházzenei koncerten, a ------------folytatva a 7. oldalon------------

Next

/
Thumbnails
Contents