Erős Vár, 2008 (78. évfolyam, 1-5. szám)
2008-06-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 78. ÉVFOLYAM 2008 JÚNIUS No. 3 (370). Vol. 78, June 2008, USPS178-560 3. SZÁM Olvasd: János 14:23-31. A válásról a legtöbb embernek a házasság és a halál jut az eszébe. (Talán mert manapság a házasságok fele válással végződik—O tempóra, o mores!) Tény, hogy minden házasság válással kezdődik: “elhagyja a férfi atyját és anyját...”, mint ahogyan minden halál a földi élet elhagyásával. A válásnak azonban van egy sokkal tágabb fogalmi köre is, amelyre ritkábban gondolunk, amely alatt egy térben és időben történő mozgást^ valamilyen előrehaladást értünk. így válnak el például a ballagó diákok az alma matertől. I- gen, minden ballagás — válás! Jézus válását hasonló értelemben kell látnunk és láttatnunk. Jézus bejelenti, hogy elmegy, azaz visszatér az Atyához. Az első Pártfogó tehát válni készül a tanítványaitól, pedig kezdettől fogva mindvégig szerette és szereti őket. (János 13:1) Különös válás tehát a Jézus válása, mivel szereti az övéit, mégis megválik tőlük. Figyelmet érdemelnek búcsúbeszédében az igepárok! Nemcsak azt mondja, hogy elmegy az Atyához, hanem ezt is: elmegyünk az Atyához (14:23). A világhoz így szólt: “ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek”. (János 7:34) Tanítványainak viszont ezt mondja: “helyet készítek nektek, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is”. (János 14:3) Jézus válása az Atya akaratából történik, miközben a válófélben lévők együtt kelnek útra! Együtt indulnak el, hogy elváljanak, és az út végén ismét együtt lesznek. Jézus tanítványinak az élete tehát semmiben nem különbözik az apostolokétól, és megfordítva. Akik Jézust eddig követték, elhagyták mindenüket és mindenkijüket. Válniuk kellett, hogy Jézussal lehessenek. Hasonlóan indulnak az apostolok is. Mindent, ami a történeti Jézushoz kötötte őket, most maguk mögött kell hagy-JEZUS VALASA niuk. Csak az igét vihetik! Megyek és megyünk! A tényleges válás azonban csak ezek után következik, mégpedig a tanítványok kíséretében: “keljetek fel, menjünk el innen”. Ez jeladás, a kereszt felé indulás startja! Aztán hamarosan elváltak útjaik, mert “eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a Jézus válása az Atya akaratából történik, miközben a válófélben lévők együtt kelnek útra! maga otthonába, engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van”. (János 16:32) Ébredjetek, menjünk!” — hangzik Jézus szava Márk szerint is (Márk 14:42). E felszólításnak (amely után a Jézust letartóztató katonák megkezdik az “oszlatást”, a tanítványok pedig elszélednek) a missziói parancsban megszólaló ige a párja: “Menjetek!”. Ez a mozgósítás pedig a “jó nekünk itt lenni” ellentéte. Nem véletlen, hogy a katolikus mise szintén küldéssel ér véget: menjetek! Meglepően hangzik, de a mi Istentiszteleteink is válások. Isten szava útra bocsátja a gyülekezetét. Ahogyan egykor a Jézust hirdetők elhagyták a zárt ajtók mögötti biztonságosnak vélt rejtekhelyeiket, a zsinagógáikat (ahonnan többnyire ki is zárták őket!), és elindultak a világba az evangéliumot hirdetni, úgy kell (kellene) a gyülekezetnek is az Istentiszteletről útra kelnie. Jézus tanítványai csak pünkösdig maradhattak a szent városban, Jeruzsálemben, utána szét kellett rebbenniük, de mégsem maradtak magukra, hiszen immár két Pártfogó is velük ment az úton: Jézus és a másik Pártfogó, a Szentlélek! Menjünk el innét, menjetek! Igénk nem mondja meg pontosan, hová is menjenek, de azt igen, hogy “innen el”. Es ez soha nem könnyű, mert mostantól valami egészen más fog következni, és a változást a többség soha nem szereti. Jézus itt a búcsúbeszéde végén a nyugtalankodó, bizonytalankodó, és szomorkodó tanítványait vigasztalja. (Igeszakaszunknak a 17. fejezet végén a helye. E szavakkal zárul a János 13:1 -ben kezdődő búcsúbeszéde és főpapi imája.) A tanítványoknak nem kell nyugtalankodniuk, mert az Atya házában sok hajlék van, ahol szállás készül részükre. Amit Jézus megtiltott Péternek a hegyen, azt már engedélyezi: “szállást készítünk magunknak”! Figyeljünk itt is az igepárra: “elmegyek helyet készíteni” (János 14:2), és “elmegyünk és szállást készítünk”. (14:23) Ami a bizonytalanságot illeti, Jézus most már nyíltan szól a tanítványaihoz: maradjanak Őbenne! Ha megmaradnak, sok gyümölcsöt teremnek. Ha nem, nélküle semmit sem cselekedhetnek. Együtt szól bátorítás és figyelmeztetés: “ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani” (János 15:20). Végül, ami a szomorúságot illeti, Jézus nem hallgatja el, hogy a tanítványok sírni és jajgatni fognak, ezzel szemben pedig a világ örül: “ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak”. Ámde a tanítványok szomorúsága örömre fordul. Megyek, megyünk — így válik el Jézus a tanítványaival együtt a világtól. Menjünk el innen, és menjetek — így indulnak el a tanítványok Jézus nevében tanítvánnyá tenni [*]
