Erős Vár, 2008 (78. évfolyam, 1-5. szám)
2008-04-01 / 2. szám
78. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1 -E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT XII. RÉSZ: KÖZVETLEN TALÁLKOZÁSOK A GYÜLEKEZETEKKEL Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából cikksorozatban emlékezünk meg azokról az eseményekről, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az időiben. Hálás köszönetét mondunk a cikksorozat szerzőjének, Nt. dr. Böröcz Enikő ev. lelkésznek, a hazai Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársának. Sz. * Nemcsak Ordass gondolkodására, hanem az egész fenti egyházi időszakra jellemző volt a gyülekezetközpontúság. Ezzel a felfogással, az előző korszak centralizációs törekvéseit és annak káros következményeit próbálták ellensúlyozni. A gyülekezetekkel történő találkozások részben direkt, részben indirekt jellegűek voltak. A direkt jellegű találkozás azt jelentette, hogy egy-egy konkrét gyülekezetbe elmenni, ott minél több ige és egyéb szolgálatot elvégezni. Találkozni nemcsak a gyülekezet lelkészével és presbitériumával, hanem lehetőleg minél több gyülekezeti taggal is. Az indirekt találkozást az jelentette, amikor a püspöki hivatal szolgálatán keresztül egy gyülekezet meghatározott problémájával foglalkoztak. Az 1956-os októberi események, majd azok következményei miatt Ordass a gyülekezetekben történő szolgálatait csak hónapokkal később tudta elkezdeni. Az első időszakban Budapesten és annak környékén végzett igehirdető szolgálatokat. Az Evangélikus Világszövetségtől kapott Volkswagen gépkocsi nagyban megkönynyítette a mozgását. Amikor végre elindulhatott, akkor bizonyos szempontokat tartott szem előtt. Prioritást élveztek azok a gyülekezetek, amelyek valamilyen jubileumi alkalomhoz csatlakozóan szerettek volna a püspökkel találkozni. A másik do-1 — 2+ Annak az előfizetőnek, aki egyik, eddig lapunkat még nem ismerő hittestvérét, családtagját, rokonát, ill. ismerősét egyéves előfizetéssel ajándékozza meg, egy évvel meghosszabbítjuk előfizetését és az ajándékelőfízetést 2009 decemberéig érvényesítjük. Az ajándék előfizetés USA címre $6, kanadai címre US$8, tengerentúlra US$15. Beküldendő az ajándékozott neve, címe, és az “Erős Vár” névre kiállított csekk vagy pénzesutalvány P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107- 0038 címre. Előre is köszönjük a szíves támogatást. Sz. log az volt, hogy előnybe részesítette azokat a gyülekezeteket, amelyekben már nagyon régen volt püspöklátogatás. Nem válogatott a nagy és kis gyülekezetek között. Annak ellenére, hogy ő a Déli Evangélikus Egyházkerület vezetője volt, a másik egyházkerületből érkező hívásokra is gyakran igent mondott. Az eddigi kutatásaim szerint a következő gyülekezetek voltak azok, amelyekben — illetve amelyek leány- és fiókgyülekezeteiben — Ordass Lajos egy vagy több alkalommal igeszolgálatokat végzett. Egy-egy helység három-négy, olykor öt szolgálatot is jelentett. Albertirsa, Baja, Balassagy armat, Battonya, Bonyhád, Budapest-Angyalföld, Budapest-Bécsikaputér, Budapest-Budahegyvidék. Budapest-Deáktér. Budapest-Kelenföld, Budapest-Kispest, Budapest-Pestszenterzsébet, Budapest-Pestszentlőrinc, Budapest-Pestszentimre, Budapest-Rákoshegy, Budapest-Rákoskeresztúr, Budapest-Rákospalota, Budapest-Újpest, Budapest-Zugló, Cegléd, Dombóvár, Fót, Győr, Györköny, Kaposvár, Kecskemét, Kiskőrös, Makó, Monor, Nagytarcsa, Pilis, Sárszentlőrinc, Soltvadkert, Somogydöröcske, Sopron, Szeged, Vecsés, Zalaegerszeg. Ha valaki Magyarország, illetve a két magyar evangélikus egyházkerület térképével a kezében gondolja végig ezt a listát, akkor látni fogja, hogy alig volt az országnak olyan tájegysége, ahol Ordass Lajos ne fordult volna meg a rendelkezésére álló alig másfél év alatt. A gyülekezetek meglátogatása előtt—az esetek többségében — a püspöki hivatal megkapta a látogatásra váró gyülekezet történetét. Ordass gondosan elolvasta ezeket, és igyekezett ezekből idézni. Alapelve volt, hogy az igehirdetésben adott üzeneten kívül a gyülekezet öntudatát annak saját történetbe belerejtett tanulságokkal is erősítse. Az egészséges egyháziasságnak ez a hangsúlyozása akkor is megtörtént, amikor a gyülekezetek valamilyen emléktáblát akartak készíttetni. A sárszentlőrinci gyülekezet 1957-ben, első lelkészük, Szeniczei Bárány György halálának 200 éves évfordulóján nemcsak róla, hanem összes addigi lelkészéről is emléktáblával kívánt megemlékezni. Sántha Károly énekköltő neve is szerepelt volna, éspedig azzal a megjegyzéssel, hogy “neves énekköltő”. Ordass erre a következőt válaszolta: “Nem kifogásolom az ő ilyen jellemzését ‘neves énekköltő’, csupán megkérdezem nem fejezne-e ki többet, ha azt írnánk ‘egyházi énekköltő’. Vagy esetleg így is lehetne írni: ‘neves egyházi énekköltő’.” A gyülekezetlátogatások általában puritán egyszerűséggel zajlottak. Ugyanakkor voltak olyan helyek, ahol az igehirdetés után adott ünnepi ebédre a gyülekezet presbitériuma nemcsak a környező evangélikus gyülekezetek elnökségeit hívta meg, hanem az adott helyen élő katolikus, református, esetleg baptista gyülekezetek egyházi és világi vezetőit is. Az esetek nagy részében a helyi állami vezetők is meghívást kaptak a püspökkel való találkozásra. Különleges örömöt jelentett az, amikor Ordass Lajos felesége is el tudta kísérni férjét a szolgálatra. Ordass Lajost egyik szolgatársa “az igehirdetők Thorvaldsen-jének” nevezte el. Akik hallották őt prédikálni azok azt emelték ki, hogy előadásmódja rendkívül egyszerű és mégis nagyon szuggesztív volt. Semmiféle szónoki fogást nem használt. Igehirdetéseit szóról-szóra leírta, de a papírt nem használta. Az 1956-1958 közötti időszakban elhangzott igehirdetéseinek egy részét az Ordass Lajos Baráti Kör 1992-ben kiadta: “Jó hír a szenvedőknek” címmel. A gyülekezetekből történt visszajelzések mutatták, hogy a gyülekezetek mindegyike megértette a püspök mondanivalóját. A kaposvári gyülekezet lelkésze például a következő sorokkal köszönte meg látogatását. “Köszönjük, hogy Isten tiszta igéjét hozta közénk. Püspök Úr szolgálatának gyümölcsei az időtávlatában mutatkoznak majd meg. De annyit már most is boldog örömmel irhatok, hogy azok is, akik otthonunk falai között testvéri együttlétben ismerhették meg Püspök Úrékat, és azok is, akik templomi szolgálatából gazdagodhattak, Püspök Úrékat nagyon-nagyon megszerették és szívükbe zárták.” A Dunáninneni Egyházkerület utolsó püspöke, Szabó József— akkoriban balassagyarmati lelkész — látva a püspök emberfeletti igénybevételét, a következő meghívást intézte hozzá Ordass ottvégzett szolgálata után. “Balassagyarmat is hadd legyen az a hely, amely Téged mindig visszavár. Jöjj el egyszer-egyszer pihenni a sok pesti zörgésből Palócország kedves városába. Vár az Ipolyvölgy jó levegője, a parókia csendje, és a kis vendégszoba.” Nemcsak a meglátogatott, de a meglátogatásra nem kerülő gyülekezetek is számíthattak a püspök és munkatársai folyamatos gondoskodására. Erről a kérdésről kicsit részletesebben is szólnunk kell. [Folyt.köv.] Dr. Böröcz Enikő ev. lelkész
