Erős Vár, 2007 (77. évfolyam, 1-6. szám)
2007-10-01 / 5. szám
2. oldal ERŐS VÁR szeretnek, akiktől hálát, jóakaratot vagy egyáltalán valami jót remélhetünk. Viszont bezárjuk a szívünket azok előtt, akikhez “nincs közünk”, és akiktől nem remélhetünk semmit. Az igazi, Istentől való, “krisztusi szeretet” nem kapni, hanem adni akar. Szé tosztogatja saját magát, s mégis egyre több és nagyobb lesz. Sohasem saját magára, hanem a másik emberre — a Biblia nyelvén a “felebarátra” — gondol. Ennek a szeretetnek a harmadik jellegzetes vonása pedig az, hogy belső erővel tör fel az ember szívéből. Nem kell parancsolni vagy törvényben előírni! Olyan természetes módon “terem” bennünk, válik meleg tekintetté, jó szóvá, és segítő Cselekedetté, mint amilyen természetes, hogy a Nap süt, a fény világít, és a tűz melegít. A “magunk reformációja” a hitre és szeretetre nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra egyszerre tökéletesen mássá lesz az életünk. Hogy kétségeink és énközpontú életformánk egy csapásra rendíthetetlen hitté és teljes, önmagunkat szétosztogató szeretetté változik át. A “magunk reformációja” folyamat: Néha visszaeséseket, megtorpanásokat jelent hitben és szeretetben megújuló életünk útján. De mégis azt mutatja: Életünkben megszületik valami egészen új, addig nem ismert valóság. Egyre több és teljesebb lesz benne az Istenben való feltétlen bizalom. És egyre több lesz benne a boldog, önzetlen szeretet felebarátaink, családunk, gyülekezetünk, népünk, az emberi közösségek iránt. Hogyan megy végbe ez a “csoda” bennünk? Nem a magunk képességeivel, nem a saját erőnkből! A reformáció világtörténelmi átalakulást hozó eseménye sem Luther, majd Melanchthon, és Kálvin döntése és erőfeszítése volt valójában, hanem Isten Szentleikének a műve engedelmes emberi eszközein keresztül. A “magunk reformációja”, a hit és a krisztusi szeretet megszületése, növekedése életünkben sem a mi döntéseinknek, erőfeszítéseinknek, vagy mások fáradozásának az eredménye valójában. Egyedül Krisztus, egyedül Isten Szentlelke végezheti el ezt a “reformációt”, helyreállítást az életünkben — az egyház szolgálatán keresztül. És végzi is ezt a belső, láthatatlan újjáteremtést az ige hirdetésén, a szentségek kegyelmi ajándékán, a keresztyének önzetlen szeretetének, cselekedeteinek erején, gyümölcsein keresztül a földi világban, a múló időben. Ez a mi bizodalmunk, örömünk és rendíthetetlen reménységünk — minden más látszat vagy kétségek ellenére is — a harmadik keresztyén évezred elején! Dr. Nagy Gyula ny. ev. püspök A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ELNÖKSÉGÉNÉK ÉS PÜSPÖKI TANÁCSÁNAK NYILATKOZATA A Magyarországi Evangélikus Egyház elnökségét és püspökeit meglepte, hogy a Magyar Köztársaság kormánya politikai nyilatkozat közzétételére kérte fel a történelmi keresztyén egyházak vezetőit. Az európai gyakorlatban legalábbis szokatlan, hogy a végrehajtó hatalom képviselői az autonóm egyházakat bármire is ily módon felszólítanák. Ugyanakkor örülünk, hogy a kormány felismerte: helyes, ha az egyházak nemcsak a templomok falai között szólnak, hanem hallatják szavukat politikai, közéleti kérdésekben is. Noha a Magyar Gárdával, a szervezet megalakulásakor tapasztalt evangélikus lelkészi részvétellel kapcsolatban már többször, határozottan kifejtettük álláspontunkat, a helyzet mindenki számára megnyugtató tisztázása és a társadalmi béke mielőbbi megvalósulása érdekében, valamint a kormány egyik államtitkárával történtek miatt szükségesnek tartjuk az alábbiak közzétételét. Aggódunk a kicsi, de hangos radikális csoportok megjelenése miatt, elutasítunk minden olyan jelképet, viseletét, szóhasználatot, ráutaló magatartást, mely akár a legkisebb mértékben is a nemzeti szocialista és hungarista mozgalmak nemtelen hagyományaira utal. Elítélünk minden olyan megnyilvánulást, mely bárkit emberi méltóságában, bármiféle identitásában sért. Nem relativizálva a fentieket, felelőtlennek tartjuk ugyanakkor azt a gyakorlatot, mely politikai szándékoktól vezérelve marginális jelenségeket túldimenzionál, rávetít nagyobb, széles körű legitimációval rendelkező szervezetekre, csoportokra. Nem lehet elhallgatni a kormány felelősségét a jelenlegi helyzet kialakulásában. Az elmúlt egy évben hazánkban aggasztóvá vált az általános békétlenség, az elkeseredés, a kis radikális csoportok megnyilvánulásainak megszaporodása. Az alkotmányos rend, a törvények betűjének és szellemének megtartása alól ugyan semmi sem mentesít, ám meggyőződésünk, hogy közállapotaink romlásában, a társadalom szűk rétegének radikalizálódásában döntő szerepe volt a 2006 késő nyarán, őszén történteknek. Az augusztus 20-i természeti katasztrófa során és azt követően tapasztalható kormányzati felelőtlenség, a szeptemberben nyilvánosságra került kormányfői beszéd, melyben a hazugság mint a politikai verseny eszköze legitimáltatott, majd október 23-án az indokolatlan, demokratikusjogállamban megengedhetetlen rendőri brutalitás jelentősen növelte azt az amúgy is meglévő társadalmi feszültséget, mely az elmúlt évek rossz gazdaságpolitikai döntései nyomán kialakult. Meggyőződésünk, hogy a fentiekkel kapcsolatos kormányzati bocsánatkérés, a felelősök megnevezése elkerülhetővé tette volna az azóta tapasztalható radikális megnyilvánulá- • sok jó részét. Felkérjük a kormányt, hogy ne csak politikai nyilatkozatokban, hanem a mindennapi gyakorlatban is tegyen meg mindent polgárai védelméért, a közbiztonság és a közrend, valamint az alapvető szociális és egészségügyi ellátás biztosításáért, a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlatban is tapasztalható megvalósulásáért. Mivel az elmúlt napokban számos félreértésen alapuló nyilatkozat látott napvilágot az egyház mint intézmény és egyes lelkészeinek kapcsolatáról, végezetül szükségesnek tartjuk leszögezni: a Magyarországi Evangélikus Egyház törvényei lehetővé teszik lelkészei számára a politikai közéletben való részvételt, mind a jobb-, mind a baloldalon. E lehetőséggel több lelkészünk is él. Az egyházvezetés közéleti állásfoglalásai csupán orientálják, de nem kötelezik a lelkészeket. Prőhle Gergely országos felügyelő, Ittzés János elnök-püspök, Fabiny Tamás püspök, Gáncs Péter püspök. _________________11. évfolyam IMÁDKOZZUNK! Áldunk Téged, Istenünk, hogy bőven megajándékoztál minket a reformáció örökségével, az evangélium világosságával. Megváltjuk, gyengének érezzük magunkat a hitben és a jó cselekvésében. Légy erős várunk és segítségünk. Erősíts meg minket Krisztusban, növeld és tedd tudatossá hitünket, hogy az evangéliumhoz méltó élettel tegyünk bizonyságot Krisztusról, és így építsük egyházad egységét. Ugyanazon Jézus Krisztus által, Aki Veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.
