Erős Vár, 2007 (77. évfolyam, 1-6. szám)
2007-06-01 / 3. szám
77. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1 -E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT VII. RÉSZ: TANÁCSKOZÁSOK AZ ÚJ KEZDETRŐL: 1956. NOVEMBER 3; DECEMBER 12 Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából cikksorozatban emlékezünk meg azokról az eseményekről, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az időkben. Hálás köszönetét mondunk a cikksorozat szerzőiének, Nt. dr. Böröcz Enikőev. lelkésznek, a hazai Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársának. Sz. * D. Ordass Lajos a püspöki hivatal átvételével november 1-ét követően azonnal elkezdte intézni egyfelől a saját kerülete, másfelől az egész egyház ügyeit. Három fontos tanácskozás adta meg a hangütést az új korszakhoz szánt intézkedésekhez. Az első esemény 1956. november 3-án történt. Ez tulajdonképpen egy kötetlen formában lezajlott tájékozódó beszélgetés volt az Eszterházy palotában, a mai Puskin utca 12. szám alatt. A beszélgetésre egy nappal Magyarország újabb szovjet megszállása előtt került sor. Összesen húszán vettek részt rajta. Ordass azonnal tisztázta azt, hogy az értekezlet nem egyházi törvényeink által szabályozott testület, viszont azt is kimondták, hogy lehetőség szerint minden intézkedés, még a szükségintézkedések is egyházi törvényeink szerint történjenek. Az összejövetel témái: Személyi, az evangélikus sajtóval kapcsolatos, továbbá közigazgatási valamint a hitoktatással öszszefuggő kérdések. A legsürgősebb volt a személyi ügyek ideiglenes rendbetétele. A POSTASZOLGÁLATRÓL Országszerte tudjuk már, hogy megdrágult a postaszolgálat. A levelek osztályozása és portója komplikáltabbá lett. Ugyanez áll lapunkra is. Július 15-ével változik meg az árszabályzat, mely elvár bizonyos társszolgáltatásokat, hogy a posta tisztviselőinek és gépeiknek kevesebbet kelljen dolgozniuk. Ez az árszabályzat és a kapcsolatos előírások részletei, hogy miként kell csomagolni, címezni az egyes lappéldányokat, még nem ismeretesek. De máris bizonyos az, hogy a tengerentúli portót megemelték és az, hogy ezentúl Kanadába is légipostán kell a lapot küldeni tömegpostázás helyett. Jóllehet így a kiadások máris nagyobbak s majd júliusban is megnövekednek, az előfizetési díjon nem szándékozunk változtatni. Csak azt kérjük, szíveskedjenek az előfizetési hátralékokat rendezni, akikre ez vonatkoznék, s egyébként pedig segítsenek készségesen lapfenntartó adományok beküldésével. Előre is hálásan megköszöni remélt támogatásukat a - Kiadó. m Püspököt, egyetemes és két kerületi felügyelőt, egyetemes főtitkárt, sajtóosztályi ügyvivő lelkészt, az egyetemes egyház adminisztrációját végző személyt, továbbá az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánját kellett azonnal megnevezni. Az Északi Egyházkerületbe Túróczy Zoltánt nevezték ki ideiglenes megbízatással, az egyetemes egyházi iroda vezetésével pedig dr. Göttche Ervin egyetemes főügyészt bízták meg. Bottá Istvánt a sajtóosztályra helyezték. Lecserélték a két megmaradt evangélikus újság az Evangélikus Élet és a Lelkipásztor főszerkesztőit, illetve lapszerkesztőit. Az Evangélikus Életet Ordass Lajos és Kékén András, a Lelkipásztort Túróczy Zoltán és Veöreös Imre vették át. Az egyházi sajtóval kapcsolatosan a későbbiekben világosan elhangzott, hogy az evangélikus sajtó célja az, hogy minden rovatában az egyház hangját szólaltassa meg, egész tartalmával megtérésre hívjon, keresztyén ismereteket nyújtson, s az ige és hitvallás fundamentumán állva tájékoztasson. A Magyarországon bekövetkezett háborús események miatt az Evangélikus Élet november 4-i számát követően, a következő év március 24-én jelenhetett csak meg. A Lelkipásztor utolsó száma 1956 októberében jelent meg, majd ezt követően 1957-ben egy összevont március-áprilisi számmal jelentkeztek újra. A november 4-i Evangélikus Élet számot a kommunista sajtó később évtizedeken keresztül ellenforradalmi számnak nevezte. A sajtó hiánya miatt megnövekedett a püspöki körlevelekjelentősége, hiszen ezekből kaptak a lelkészek tájékoztatást a helyzetre vonatkozólag. Ami az új közigazgatást illette, a november 3-i értekezlet úgy határozott, hogy felkéri mind a tizenhat esperest, hogy ajánlják fel lemondásukat, és írjanak ki új választásokat. A további, a legalsó szintektől történő tisztújításokat a későbbiekre tervezték. Az utolsó két téma a hitoktatási munka újraindítása, illetve a külföldről érkező segélyek dolgában történő intézkedés volt. A hitoktatás újrarendezésére azért volt szükség, mert az államhatalom 1949-ben az 5. számú törvényerejű rendelettel megszüntette az egyezményben még kötelezőnek ígért iskolai hitoktatást. Ettől kezdve, egészen a forradalmi események bekövetkeztéig a megmaradt hitoktatás állami erővel történő akadályozására, ill. teljes megszüntetésére törekedett. A forradalmi eseményeket követően azután egészen 1957 elejéig magasra szökött a hitoktatásra járók száma, és az egyháznak ezt az új helyzetet meg kellett oldani. A külföldi segélyek ügyét Kendeh György kelenföldi lelkészre bízták rá. Mivel az 1956. november 3-i tanácskozás informális jellegű volt, és a november 4-ét követő események több mint egy hónapig akadályoztak mindenfajta megbeszélést, ezért a következő tanácskozásokra december 11/12-én. kerülhetett csak sor. December 11-én az Egyházegyetem Tanácsa ülésezett, december 12-én a Déli és Északi Egyházkerületek Tanácsai jöttek össze. Az országos tanácsülésen az egyházkormányzás újraindításához szükséges jogosítványok dolgában, az új egyházi munkaterületek kérdéseiben, továbbá két fontos igazolás kimondása történt meg, Túróczy Zoltán és Szabó József esetében. A Déli Egyházkerület által rendezett tanácsülésen Ordass megemlítette az 1956. október 23-án elindult nemzeti szabadságküzdelmet is, kimondta, hogy az egyházi munka a nemzet számára is végzett szolgálat, és ezért azt nagyon lelkiismeretesen kell végezni. Kimondták, hogy akiket politikai okokból távolítottak el a presbitériumokból, azok dolgát rendezni kell. Itt személyi kérdésként Dezséry László dolgával foglalkoztak. Szalatnay Rezső irodalomtörténész próbált az ő és a hozzá hasonlók érdekében szólni: “Kérem Ordass Lajost, hogy Dezséry Lászlónak és a többi volt élen állónak, akik rátermettek és értékesek, vétküket biróságilag lemérve, bocsásson meg és bocsássunk meg és tartsuk meg őket az egyháznak.” Az Északi Egyházkerület tanácsülésén elrendelték a püspök- és felügyelőválasztást, és további kerületi jellegű tisztségek betöltéséről döntöttek. A november 4-ét követő harcok során Budapesten megsérült templomok helyreállításáról is döntés született. Budapest-Fasor, Csepel, Budavár templomai sérültek meg leginkább. Az államhatalom a II. világháborút követő helyzethez hasonlóan a budavári templom helyreállítási költségeit magára vállalta. A következő napon, 1956. december 13- án került azután sor arra az országos lelkészkonferenciára, amelyen az új teológiai alaphang megütését, illetve az eddigi és további intézkedésekről történő tájékoztatást kellett elvégezni. [Folytatása következik.] Dr. Böröcz Enikő ev. lelkész, egyháztörténész. I
