Erős Vár, 2006 (76. évfolyam, 1-6. szám)
2006-08-01 / 4. szám
76. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1-E ÉS 1 958 JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT II. RÉSZ: DEZSÉRY LÁSZLÓ ÉS HORVÁTH JÁNOS LÁTOGATÁSAI ORDASS LAJOSNÁL Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából tízrészes cikksorozatban emlékezünk meg azokról az eseményekről, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az időkben. Hálás köszönetét mondunk a cikksorozat szerzőjének, Nt. Böröcz Enikő ev. lelkésznek, a hazai Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársának. Sz. * Ordass kiszabadulását követően a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) megmaradt vezetői csak hellyel-közel tartottak vele kapcsolatokat. Az egyetlen kivételt 1952. július 15-e jelentette, amikor Vető Lajos és Dezséry László együtt látogatták meg. A látogatás célja az volt, hogy az Evangélikus Világszövetség (EVSZ) Hannoverben sorra kerülő 2. nagygyűlése előtt Ordasst rábírják arra, hogy lépjen vissza az EVSZ alelnöki tisztségétől. Féltek ugyanis, hogy esetleg újraválasztják. Ordass elutasította a kérésüket. A hannoveri világgyűlés azután az ott megjelent magyar egyházi vezetők számára kettős kudarcot tartalmazott. Egyfelől lépten-nyomon azt kellett hallaniuk, hogy a küldöttek többségének mennyire hiányzik Ordass Lajos. Az amerikai Augustana Synod [Svéd Evangélikus Egyház] nyugdíjas elnöke a két magyar püspök megszólalása után a következőket mondta: “Mély fájdalom tölti el a szívünket, hogy a Magyarországról jött hang, nem ami szeretett alelnökünk, Ordass püspök hangja.” A másik kudarcélményt ők maguk okozták azzal, hogy a vasfüggöny mögül érkezett egyetlen delegációként elutasították azt, hogy megjelenjenek azon a sajtókonferencián, amelyen kétszáz egyházi személy és világi újságíró vett részt. Tartottak ugyanis a kellemetlen kérdésektől. 1956 nyarán megmozdult Ordass körül IMÁDKOZZUNK! Áldott légy, Úr Isten, mennyei Atyánk, hogy életet adtál nekünk és üdvösségre hívtál el minket. Áldott légy, Úr Jézus Krisztus, hogy életedet adtad értünk és bűnbocsánatot szereztél nekünk. Áldott légy, Szentlélek Úr Isten, hogy térítesz és új életre keltesz minket. Áldott légy, Szentháromság egy igaz Isten,most és örökké.Ámen. az addigi állóvíz. A Finnországban megjelenő “Kotimaa” című lap június 1-i számában megjelent egy írás, amely arról szólt, hogy “Az Ordass-ügyet elő kell venni!”— éspedig az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága (EVT KB) Magyarországra — Galyatetőre — tervezett ülése idején. Azt, hogy az ő ügyén dolgoznak arról Ordassnak már 1955-ben volt tudomása. Az EVSZ vezetői ugyanis kapcsolatot tartottak egy Magyarországról Olaszországba, majd Angliába került házaspárral, és rajtuk keresztül tájékozódtak Ordass helyzetéről. A Brook-házaspár és az EVSZ szervezték meg Ordass szabadon bocsátása után azt a nagyszabású magyarországi segélyakciót is, amelynek vezetője Pietro álnéven maga Ordass Lajos lett. Az EVSZ vezetői terveket kovácsoltak arra vonatkozólag is, hogy a galyatetői konferencia idején személyesen is találkozhassanak Ordass Lajossal. Mivel az evangélikus egyház akkori vezetői tudták azt, hogy Ordassal bizonyos személyek majd találkozni akarnak, ezért megpróbáltak elébe vágni a dolgoknak. Ennek a próbálkozásnak az egyik bizonyítéka Dezséry László 1956. június 18-i — bejelentés nélküli — látogatása Ordass Lajosnál. Két és fél órát beszélgettek két témáról. Az egyik téma a galyatetői konferencia, illetve ezzel kapcsolatosan a Magyarországra érkező személyek némelyikének Ordassnál tervezett látogatása volt. A másik téma viszont a MEE belső helyzete. Az Ordassnál tervezett látogatásokkal kapcsolatosan Dezséry azt kérte, hogy “... a látogatás ne öltsön búcsújáró jelleget”, a látogatók egyszerre jöjjenek el Ordasshoz! Dezséry azt is kérte, hogy Ordass a maga “más egyház- és nemzetfelfogásával” ne okozzon megbotránkozást a külföldieknek, és ne hozza kellemetlen helyzetbe az itthoni egyházi és politikai vezetőket. Ordass erre az érvelésre azt mondta, hogy ő a saját, az egyház és a nemzet többségének a tapasztalatai alapján fogja elmondani a maga véleményét. A másik témát — ti., aMEE helyzetét— illetően Ordass nyíltan számon kérte azt, hogy miért folytatnak az egyház vezetői — püspökök, főtitkár, egyetemes felügyelő, és mások — “egyházellenes tevékenységet”. Itt rossz személyi döntésekre, a hitoktatás elsorvasztására, és az egyház igazi érdekeivel szembemenetelő egyházvezetői magatartásra gondolt. Azt is elmondta, hogy mennyire visszatetsző volt az, hogy az egyház vezetői a Nagy Imre-féle 1953- as fordulat könnyítéseit sem engedték érvényesülni az egyházban, sőt a saját nimbuszuk növelésén és az egyházi hatalom további központosításán dolgoztak. Közben azt állították, hogy az egyházban óriási a szabadság. A látogatás tehát, amely Dezséry udvariaskodásával, és követeléseivel indult, Ordass vádbeszédével ért véget. Mivel az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) vezetői előre tudták azt, hogy Dezséry látogatása Ordassnál nem diadalmenet lesz, ezért maguk is elhatározták, hogy személyes tapasztalatokat gyűjtenek arra vonatkozólag, hogy mire számíthatnak Ordass és a külföldiek találkozása során. Horváth János ÁEH-elnök a galyatetői konferenciát megelőzően először Miklós Imre társaságában, majd egyedül járt Ordassnál július 11-én illetve július 25-én. Az első találkozás legdöbbenetesebb pillanata az lehetett a két ÁEH-s számára, amikor Ordass a következőket jelentette ki:"... magamat e pillanatig is a magyarországi evangélikus bányakerület tényleges püspökének tekintem. Jogaim és kötelességeim gyakorlásában ugyan ez idő szerint gátolva vagyok.” Azt is elmondta, hogy törvénytelenek az ellene hozott állami s egyházi ítéletek. Horváth János ezen a háttéren arra is rákényszerült, hogy részletesen végighallgassa az Ordassal történteket éspedig Ordass szemszögéből. Amikor szóhoz jutott, akkor rákérdezett Ordass politikai állásfoglalására, aki válaszul elmondta, hogy ő priusz-nélküli ember. Azt érzékeltette ezzel, hogy ha a demokráciáról sokat beszélő kormányzat e tekintetben komolyan vette volna a saját kijelentéseit, akkor az ő személyében már 1945-től kezdődően partneri kapcsolatra kész személyt talált volna. Ordassnak az államhatalommal történő találkozása a MEE vezetőinek akkori helyzetében, illetve az országra nehezedő, egyre fokozódó belpolitikai nyomás árnyékában együttesen azt eredményezték, hogy elkezdődött a beszélgetés Ordass világi és egyházi rehabilitációjáról. [Folytatása következik] Böröcz Enikő ev. lelkész (Budapest)
