Erős Vár, 2006 (76. évfolyam, 1-6. szám)
2006-02-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 3. oldal 76. évfolyam A KERESZTRŐL SZÓLÓ BESZÉD -A keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (IKorinthus 1:18.) — A vizkereszti idők igéi, idén január 6-a és február 28-a között, Jézus Krisztust a világ világosságának mutatják be. Annak, Aki azért jött a világba, hogy felszámolja a lelkek sötétségét, hirdesse az emberek között az evangéliumot, a megváltás örömhírét, s alkalmat adjon nekik az Ő országába való térésre, amely nem a holnapé vagy a távoli jövőjé, hanem Benne és Általa itt alakul már közöttünk. Az Ószövetség prófétái minduntalan kifejeztek ilyen reménységet, s ennek keretébn jövendölték a Világosságnak a világbaj övetelét, azt, hogy Isten kegyelme igen közvetlen módon öleli májd Magához az Ő teremtett világát. Érdekes az, hogy Jézusnak a világbakerülését, szolgálatának egyes mozznatait mind nagy fények vették körül, melyek az Ő megváltó mivoltára mutattak rá, hatalmára, hogy elvégzi az Ő küldetését. Még nincs mögöttünk olyan régen karácsony, hogy elfeledtük volna a betlehemi mezőt elársztó fényt, az angyali seregek énekét, s az angyal kijelentését a jászolba fektetett, bepólyált Kisgyermek felől. S nemde valahol messze Keleten fényes csillag támadt és ellenállhatatlanul vezette a bölcseket Betlehembe, hogy hódoljanak ennek a Gyermekkirálynak, Akitől Heródes ismeretlenül is annyira félt, hogy megölette ott a kisgyermekeket, remélve Jézus pusztulást is. Keresztelésekor is égi fény és szózat veszi körül, s hallható a mennyei kijelentés: Ez az Én szerelmes Fiam, Akiben gyö-Szent igéd, mint égi csillag, Hívjon, vonjon, Jézusunk, Utat intve, míg megvirrad, Míg Tehozzád eljutunk! Minden bús szem lássa meg Áldott égi fényedet. Kérünk tartsd meg tisztán nékünk A Te drága szent igéd! Sürgess minket, el ne késsünk Vinni fényét szerteszét. Hogy meglássák mindenek, S üdvösségre leljenek! Hozd el azt a hajnalt végre, Melyet ígért szent igéd: Mind e földnek minden népe Melyen térdre hull Eléd, S úgy zeng minden nyelv Neked j Áldó hálaéneket! e.é. iss S nyörködöm, Őt hallgassátok. Három tanítványnak pedig felejthetetlen élménye, s ezt többször is emlegették János evangéliumában és Péter leveleiben, amikor megláthatták csodás ragyogásban Krisztus örökkévaló dicsőségét és meggyőződjenek, Ő az, Aki megváltja az emberiséget. A dörgés-villámlás haragos fénye veszi körül töviskoronás fejét a kereszten, amint kilehelve lelkét Magát áldozatul adja a világ bűnéért. íme az Isten Báránya! Úr és Isten a kereszten. Nem gyengeség, nem harcvesztés, hanem győzelem van ott. A- hogy a hitformula szerint egyszerűen mondjuk, legyőzte a bűnt, az örödögöt, s a halált. Mi nem így látjuk, nem így képzeljük el a győzelmet. Mi másképpen állunk hozzá, amikor meg akarunk szerezni valamit, vagy mások felett hatalmaskodni. Mindezekhez ezerféle mód és ezerféle eszköz áll rendelkezésre. Erőt venni csak így tudunk. Az erőszak változatainak se szeri se száma. Még ahogy mindennapi életünkben tülekedünk, ahogy érintkezünk emberekkel, nemhogy népekre és országokra gondolnánk, amint ezek egymásra acsarkodnak, egymásnak fenekednek. Ez a mi bölcseségünk. Ahogy az apostol mutat rá, a kereszttel, ezzel a szégyenfával mi semmit sem tudunk kezdeni. Jól tudjuk, mit jelentett ez akkor, azokban az időkben. Gonosztevők kivégzéséhez ácsolták nyakra-főre. Későbben például a római keresztyénüldözés eszköze, hogy a főúton sorjában keresztrekötözött és olajjal leöntött keresztyének fáklyául szolgáljanak a császár pajkos kedvéből rendezett népbutító cirkuszi játékokhoz. A kereszt lenézi azt, aki csak hatalmi fogalmakban képes gondolkozni. De azokat is megbotránkoztatja, mint akkor az Ószövetség népét, akik az Isten országa megvalósulását politikai megnyilvánulásnak, a megszálló hatalom kiverésének, valami aranykor felfedezésének képzeli el. Hogy is lehetne a keresztet, ilyen átokfát tulajdonítani a világot megteremtő és fenntartó Istennek! Ó, milyen könnyen túl lehet lapozni a fájdalmak emberéről szóló prófécián, az őt nyírok előtt álló bárány képén! S mégis a kereszt. Egyszerűen nem lehet ellépni mellette lekicsinyítő véleménnyel, a magunk bölcseségére támaszkodva, mint akik tudnánk, hogy összekúszált emberi dolgainkat miképpen is hozzuk rendbe. Ez a bölcseség, ha annak mondható, sokat ígér, sokat is erőlködik, de mélyebben nem kutat, s amit a felszínen cselekszik, azzal még nagyobb összevisszaságot teremt. A bűn megma-BOLONDSAG? radt, sőt nagyobbá lett, mint bűn. A kísértő, csak nézzünk körül, azt hiszi, diadalát ülheti az emberi életek felett, s a halált sokan-sokan úgy tekintik az utolsó ellenségnek, amin nem vesz senki sem erőt. Ebben a keretben folyik életünk, erre panaszkodunk, s ezért kérjük számon a minket jobbára elveszejtő bölcseségtől, mely elámít egyéb eredményeivel, kivisz az űrbe, elképeszt a technikai haladással, s mégsem tud közbelépni, hogy gyermekek ne öljék egymást, csakúgy mint felnőttek, vagy eszét az ember ne csalásra meg ilyesmire használja, hanem igyekezzék egymás javára tevékenykedni. S akár tetszik, akár nem, mert vannak, akik azt választják, hogy elvesszenek, jóllehet mások üdvözülni kívánnának, ebbe az Istentől elidegenedett világba beleszól mégis Isten Maga, s teszi ezt a maga egyedülálló és számunkra érthetetlen bölcseségével, amely megdönthetetlen erő, melylyel nem lehet megvívni valamiféle harcot, hacsak nem a hit tusakodását annak győzelmére. % világegyetem középpontjába helyezi a keresztet, melyhez kijelenti az Ő szeretetét, hiszen úgy szeret minket, hogy az Ő egyszülött Fiát adja, s aki hisz Benne, nem vész el, hanem az örök élet ajándékában részesül. Ha ebből a szemszögből nézzük, a kereszt igenis Isten ereje, mely győzelmet arat ebben a világban. Ne számokat nézzünk, hanem inkább azt, ami történik a kereszt jegyében, s akkor el kell képednünk, meg kell alázkodnunk, s el kell ismerjük, hogy mennyire más Isten bölcsesége. A kereszten túl, ahol Szentfia adta magát értünk, helyettünk, és miattunk halálra, hogy aztán feltámadva mindnyájunk Urává legyen, a kereszten túl nincs nagy látványosság. De megtörténik a Föld minden részében, a nap minden órájában, itt, vagy ott, vagy másutt, hogy az Igét hirdetik, a Szentségeket kiszolgáltatják, az Úrnak nevében végzik a szeretet szolgálatát. És, sokszor viszontagságok, üldöztetések, nyomorgattatások ellenére is, emberek megtérnek,.igyekeznek a bűnt maguk mögött hagyni, él bennük a remény a halálon túli dicsőséges életre, szóban és tettben a megfeszített Jézus Krisztust vallják Uruknak, s élik életüket úgy, hogy bennük is megnyilvánuljon a kereszt ereje, hagyják az igazságot fényleni, hogy meglássák mások és dicsérjék az Atyát. Amikor elgondolkozunk ezen a mi igénkén, legyünk hálaadással, hogy emberek bolondságán túl Krisztus keresztje jegyében járhatjuk meg életútunkat, Isten erejének a Lélek-álíal belénk oltott erőben, bb
