Erős Vár, 2006 (76. évfolyam, 1-6. szám)

2006-02-01 / 1. szám

ERŐS @ VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 76. ÉVFOLYAM 2006 FEBRUÁR Áfa. l (356), Vol. 76, February 2006. USPS178-560 1. SZÁM A BETLEHEMI GYERMEK A VILÁG BÍRÁJA Olvasd: Példabeszédek 3:19-21,27-35 Három alapvető üzenetet hordoz ez a legalább háromezeréves igerész. Min­den további mondanivalója valamilyen módon e három gondolat valamelyiké­hez csatlakozik. Az első üzenet az élő Isten primátu­sáról szól. A teljes Biblia arról tesz bi­zonyságot, hogy nemcsak a számunkra belátható teret és az általunk megfog­ható időt, hanem a számunkra belátha­tatlan és általunk megfoghatatlan tere­ket, időket is alapvető módon határoz­za meg és uralja az, hogy az Isten az első mindenben! Igénk ezt a gondolatot két kijelen­tésben húzza alá. Az egyik kijelentés az, hogy Istennek köze van a kez­dethez, a másik pedig az, hogy Neki lesz a legtöbb köze a véghez is! Az első gondolat a teremtés hajnalához vezet el bennünket. A második viszont azt húzza alá, hogy akkor is, ha néha úgy tűunik, mintha Isten kivonult volna a világból, és a világ a saját törvényei szerint, a saját útján haladna, valójá­ban ez nem így van! Mert a végén azok hite igazolódik be, akik azt vallják, és aszerint élnek, hogy Neki mindenhez köze van. A második alapvető üzenet egy ti­tokzatos, bölcseségnek nevezett vala­minek (vagy valakinek) a szerepéről szóló beszéd. Ezzel a témával a teljes Biblia foglalkozik, sőt szabad úgy fo­galmazni, hogy a Biblia utolsó lapjáig menően küszködik vele. Ez a küzdelem és ennek az eredménye egyszerre zárt és nyitott. Zárt annyiban, hogy a Jézus Krisztusban hivők ezt a titokzatos, bölcseségnek nevezett dolgot Valaki­nek látják, éspedig a betlehemi Gyer­mekben megtestesült Názáreti Jézus­nak, Akit Poncius Pilátus alatt megfes­zítettek, és Aki harmadnapon feltá­madt, és Aki a Belé vetett hit révén a bűnök bocsánatát, megigazulást, és új életet képes adni az Övéinek. Nyitott pedig annyiban, hogy Izrael népe és a nem keresztyén világ még nem mondta ki a maga végső véleményét erről a bölcsről és az általa képviselt bölcse­­ségről. Igénk ezt a témát is kettős utalással veti fel. Az első utalásban arról nyilat­kozik, hogy ez a bizonyos bölcseség egyszerre partnere és eszköze Isten­nek; a másodikban viszont arra buzdít­ja az embert, hogy úgy alakítsa az éle­tét, hogy Istennek ezen partnerére és eszközére koncentrálva határozza meg mindenkihez és mindenhez való viszo­nyát. Nem belemagyarázás, hanem hi­vő bizonyosság, amikor a keresz­­tyénség megvallja azt a hitét, hogy a betlehemi Gyermekből, a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusból az i­­dők végén a világ Bírája lesz. A harmadik alapvető üzenet ugyan­csak fellelhető az egész Szentírásban. Ezt az üzenetet úgy hívják, hogy az emberre való irányítottság. Azért hang­zanak ezek a kijelentések is, hogy a legfőbb teremtmény, az ember meg­hallja azokat, és aszerint éljen! Ezek a kijelentések véget vetnek ugyan annak az illúziónak, hogy a Biblia antropo­centrikus (emberközpontú) mű lenne, ezzel egyidejűleg azonban kinyitják az égi kapukat, hogy az ember a föld min­den lakójára és az egész teremtett vi­lágra tekintve valóságos képet kapjon magáról, élő és élettelen világáról, a saját feladatairól és eljövendő sorsáról. Igénk ezt a személyességet, ezt az emberre való irányultságot szintén ket­tős üzenetben teszi kézzelfoghatóvá. Egyfelől azt húzza alá, hogy vannak meghatározott élethelyzetek, másfelől viszont azt mondja ki, hogy a reagálá­sunk mikéntjével arról teszünk tanúbi­zonyságot, hogy megértettük-e Istent és Jézus Krisztust. Rendkívül radikális a megfogalmazás, hiszen szorosan ösz­szekapcsolja Istent és az Ő Fiát velünk, minden emberrel, és a teremtett világ­gal. Ennek az összekapcsolásnak az eredményeként az derül ki, hogy az Istennel és Jézussal való törődés vagy nem törődés ugyanazon a szinten áll, mint az emberrel való törődés vagy nem törődés, és ugyanazt is eredmé­nyezi. Tehát az, hogy törődöm vagy nem törődöm Istennel és az Ő Krisz­tusával, valamint a földi megnyilvánu­lásaim ugyanazon a szinten állnak. Azaz ha elmegyek a rászoruló ember mellett, ha rágalmazom a gyanútlanul mellettem élőt, ha ok nélkül pörölök, ha irigylem a gonoszok szerencséjét, és az ő útjaikat követem, ha beülök a csú­folódók székébe, akkor arról is tanúbi­zonyságot teszek, hogy nem törődöm az éggel és annak lakóival. Radikális figyelmeztetés és vigasztaló reménység kapcsolódik itt össze ezek­ben a kijelentésekben. Vagy Isten és Jézus Krisztus utálata, vagy a Velük való közösség! Vagy Isten és Jézus Krisztus átka, vagy az Ő áldásuk! Vagy az, hogy Ők csúfolnak ki és meg ben­nünket, vagy az, hogy Tőlük nyerünk napi és egykor végső kegyelmet! Vagy gyalázatunk naponkénti növekedése és egykor végleges prolongálódása, vagy pedig a kereszthordozó élet után az Ő dicsőségükből való részesedés. Bgröcz Enikő ev. lelkész (Budapest) - e.é. ÉVFORDULÓK 2006-BAN A keletclevelandi ELSŐ MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ alapításának 100., a nyugatclevelandi MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ alapításának 70. évfordulóját ünnepli. DICSŐÍTSÜK ISTENT HÁLÁS SZÍVBŐL!

Next

/
Thumbnails
Contents