Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)
2005-12-01 / 6. szám
4. oldal 75. évfolyam KARÁCSONYI HARANGÜZENET SOPRONBÓL _____________________ERŐS VÁR_____________________ Amikor szomorú szívvel vettük tudomásul Tessényi Kornél, 93 éves, Amerikába települt lelkésztestvéünk halálhírét, úgy éreztük, hogy véglegesen elnémult az amerikai és magyar gyülekezeti kapcsolatban az a nagy “szív-harang", amely több évtizeden át hirdette tenegerentúli gyülekezete és a soproni gyülekezet kapcsolatának fontosságát. Az Erős Vár-ban olvasott ténymegállapítás — “Különösen Conroe és Sopron kapcsolatán munkálkodott” — erősebb szívdobbanással kísért igen lést vált ki bennünk, mert ezt tapasztalatok igazolják. “A- mikor Sopronban a kéziharangkórus díszíti játékával az Istentiszteleteket, a harangok csengése reá emlékeztet, mert ő gyűjtött és adakozott is, hogy kéziharangkészlet Sopronba kerüljön.” így történhetett, hogy 1995. október 31 -éré, a soporoni gyülekezet reformáció ünnepére az “Ifjak Harang Együttesére” Szokolay Sándor zeneszerő feldolgozta az “Erős vár...” himnuszunkat, mely azóta evangélikus iskoláink fiataljainak szolgálatával felcsendült hazánk több templomában. De bővíteni kell a kört és elhunyt lelkésztestvérünk szolgálatát a soproni templom négy harangjával szeretnénk továbbítani karácsonyi üzenetként. Annál is inkább, mert ő valamikor a torony alatti templomhajó szószékén hirdette Isten igéjét segédlelkészként, miután elcsendesedtek a harangok. De most megszólalnak. Az Istentisztelet végén egyedül a Miatyánk harang szól s felhívja a gyülekezetek hogy imádkozzék Atyánkhoz az otthonmaradt testvérekkel együtt. Ezt a harangot hallotta Tessényi Kornél hitvese, Zsófia néni sokszor, mint Sopron szülötte, akit keresztsége, konfirmációja idekapcsolt a 2500 ülőhellyel rendelkező templom egykor nagy gyülekezetéhez. Miközben testvére dédunokáját hittanra tanítottam, aki most már líceumunkba jár, örömmel láthatom: a jó mag jó földbe hull ... Mert jól látta idős lelkésztestvérem: a fiatalok közt kell mozgósítani a kapcsolat felvételét és fejlesztését. Egyik levelében így ír: “Utóbbi időben mozgolódom a vasámapiiskolások között. Közöttük propagálom a soproni hívekkel, fiatalokkal való levelező viszonyunk kialakítását.” És teszi ezt 90 éves kora után. A másik harang a Hősök harangja. S bár néhány héttel később öntötték, mint a Béke harangot, de szentelésük egyidőben volt (1926. szeptember 19-én). A kb. 3500 kg súlyú nagyharang köpenyén 218 háborúban elhunyt áldozat neve szerepel, akik életüket adták hazájukért. Az elhunyt lelkésztestvér átélte a két világháborút. Ezért mozgósított kint a levélváltásra és buzdított a presbitérium és az ifjúság bevonására. Meg is fogalmazta ezt: “így lehetne személyes kapcsolatokat létrehozni magyarok és amerikaiak között. Hisz az a baj, hogy a népek nem ismerik egymást, nem szeretik egymást. így az egész történelem csak kölcsönös reménytelen háború. Pedig már kétezer éve kért minket Jézus: Szeressétek egymást. És szerintem már a józan ész is ezt parancsolja.” A harmadik harang neve Béke harang. Egész életében szavával, magatartásával, lelkészi szolgálatával az Istenől ajándékba kapott béke hírnöke és megélője volt. Szószéken, de hazáját elhagyásra kényszerült menekültként is, takarítóként keresve a mindennapi kenyeret családja számára, a Reményik versben rejlő “Bent. Csend.” szelíd békességével végezte munkáját. Súlyos betegségben szenvedő felesége mellett is. Nézem a küldött fényképet, amint már dédunokák ölelő szeretetében várja a naplementét. Kívánjuk mi soproniak is, amit földi napja letűnése előtt egyik látogatásakor hittel vallott: “Az angyalok kórusa köszöntsön, s ott, ahol Lázár sem szegény többé, nyugodjál örökkétartó békességben:” Ezt kívánjuk neki is. Béke harangunkkal, ahogy a karácsonykor emberré, testté lett Jézus adja békéjét. A negyedik harang az, amely nem hagyta el a soproni gyülekezetei és hú maradt a legnehezebb háborús és háború utáni időkben, s a maga érc hangjával így szól hozzánk vigasztaló biztató igével: “Légy hív mindhalálig és neked adom az életnek koronáját” (Jelenések 2:10). Ez a harang adta tudtul a világtörténelmi soproni népszavazás eredményét 1921 karácsony havában, melynek során Sopron a nyugati határon “végvárunk” avagy “nyugati őrszem” maradt. Ezt közölte hangjával a Hűség harang. Tessényi Kornél lelkésztestvérünk kitartó hűséggel fáradozott a személyes kapcsolatok kiépítésén. Könyvalakú, képes névjegyzéket küldött a conroei gyülekezet tagjairól, hogy soproniak, idősek és diákok választhassanak levelezőpartnert, akivel szövődhetnek a testvéri szálak. A Luther Szövetség soproni csoportja összejövetelein ezt a fényképes albumot bemutatta, melyből címeket lehetett kiírni, majd a könyv leadásra került a lelkészi hivatalba, további tanulmányozásra. A kapcsolatok ápolásában angolt tanító líceumi tanáraink már eddig is sokat segítettek a fordításban és levelezésben, melyben angolul tanuló diákjaink járnak az élen. Fontos, hogy ezek a diákok az érettségi után is maradjanak hűségesek és kitartók az amerikai evangélikus fiatalokkal való levelező kapcsolat ápolásában, hogy a “Hűség harangja” szívükben el ne némuljon, és az egyetemes egyház bizonyossága erősödjék távoli világrészekkel is. Egyik levelében így ír erről idős testvérünk, aki a nemes harcot megharcolta, futását elvégezte: “Maga a gondolat szerintem nemcsak nagy gondolat, de rendkívül fontos. Kísértésben vagyok arra gondolni, ha Luther Márton volna közöttünk, arról prédikálna a soproni templomban egy evangélizációs hét folyamán, hogy hoí temették el az univerzális keresztyén egyházat!? Hiszen alig hallunk róla ...” Pedig mindig megvalljuk az Apostoli Hitvallásban: “Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat.” Még nem látjuk, de miközben hallunk róla és megvalljuk, hisszük annak univerzális valóságát. Nincs eltemetve hitünk számára. Köszönjük Istennek, hogy határokat átívelő, kapcsolatokat építő szolgálatba állította Kornél testvérünket. Imádkozzunk azért, hogy miután ő befejezte, legyenek, akik folytatják a hídépítést Conroe és Sopron között, ugyan elférnek még az anyaszentegyház ölében sokan testvérekként, akik mint Isten gyermekei világrészek között munkálják azt a békét, melyet a soproni Béke harang is a karácsonyi angyali karral együtt hirdet: “A földön békesség ...” (Lukács 2:14). így válik hagyatékká előrement testvérünk egy évvel ezelőtti levelének a befejező sora: “Semmi esetre se adjuk fel a hídépítés gondolatát, se ne fosszuk meg egymást kölcsönös szeretetünktől, tudva, hogy nincsen szebb és nagyobb, mint drága Krisztusunk szolgálatában fáradoznunk.” Szimon János ny. ev. lelkész (Sopron) ERŐS VÁR (USPS 178-560) is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) by the Hungarian Conference in the Evangelical Lutheran Church in America, 1467 Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505. Tel.: 216-221-3178. Fax: 216-227-9482. E-mal: AMEvKo@sbcglobal.net. Periodicals postage paid at Cleveland, OH. Editor: The Rev. Béla Bernhardt. Annual subscription: $6 in the USA, US$8 from Canada, US$ 15 from overseas by air mail. — Az ERŐS VÁR az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lapja. Szerkesztő és kiadó: Bernhardt Béla. Aláírt cikkekért írójuk felel. Előfizetés az Egyesült Államokban évi 6 US dollár, Kanadából 8 US dollár, tengerentúlról légipostán évi 15 US dollár. — Kérjük olvasóinkat, hogy címváltozásokat haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek. — Nyomda/Printers: Adkins & Co. Inc., 14541 Madison Ave., Lakewood, OH 44107. — Minden levelezés, előfizetés, adomány a feladó pontos címe feltüntetésével a lap alanti címére küldendő: Postmaster, send address changes to: Erős Vár, P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038.
