Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)
2005-10-01 / 5. szám
6. oldal EROS VAR 75. évfolyam NEM KELL A KERESZTYÉNSÉG? Nem kétséges, az európai népeket elsősorban közös keresztyén gyökerük tartja össze. Nagy Károly részben fegyverrel teremtette meg Európa egységét. Bár birodalma hamar széthullott, a művelt értelmiség közös latin nyelve és a keresztyén vallás megmaradt. A vallás- és szólásszabadság, a jogállami demokrácia, és az emberi jogok mind-mind a keresztyén emberképből fejlődtek ki. A francia forradalmat — melyet a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavajellemez—elképzelni sem lehet a keresztyén emberkép nélkül. S végül a keresztyén—főleg protestáns-kálvinista — munkaerkölcs vált, szoros egységben a kutatás szabadságával, a Nyugat gazdaságának hajtómotorjává (Angi ia, Németalföld, Svájc). E közös szellemi-lelki háttér nélkül a világ által olyannyira irigyelt nyugati kultúránk és művészetünk soha nem virágzott volna ki. Mindezek mellett Európa rendkívül stabilnak is bizonyult. Egyaránt túlélte a népvándorlást, a tatárok, törökök sorozatos támadásait (ez utóbbiakat éppen a magyarok jóvoltából), valamint a gyötrő belviszályokat, később a nácizmus és akommunizmus fenyegetését. Ma pedig — az eltérő nyelvek ellenére — szervezetileg egységesebb, mint valaha. Ennek magyarázata elsősorban keresztyén kultúránkban keresendő. A fentebb em I ített tények azonban érthetetlen módon zavaróan hangzanak sok ország vezetőjének fülében. De kontinensünk parlamentjének többsége is idegenkedik a keresztyén vallástól, hiszen az EU alkotmányából még a hivatkozás is kimaradt Európa keresztyén gyökerére. Csodálkozni mégsincs miért. A nagy angol birodalom eltűnt, viszont ott vannak a szigetországban, némely városokban már rég többségben, az indiaiak, délafrikaiak, és más gyarmatokról származó színesbőrűek, hinduk, buddhisták, muzulmánok. Brüsszel lakosságának már évekkel ezelőtt is jelentős része arab volt. Az ultraliberális Hollandiát — ahol az egyneműek nemcsak összeházasodhatnak, hanem gyereket is örökbe fogadhatnak, ahol a jobboldal vezetőjét lakása előtt lövik le fényes nappal — nem is érdemes megemlíteni. A szociáldemokrata német kormány nyilván nem szól semmit, a több évtizede állandó bűnbánatra kényszerített országnak a tolerancia jegyében mindenkit be kell fogadnia. A többmilliós török (muzulmán) kisebbség miatt pedig “hallgatnia kell”. A francia és a spanyol kormány ugyancsak baloldali, tehát a két valamikori nagy “katolikus” ország sem szól semmit. Ámbár lassacskán azon is lehet vitatkozni, mennyire katolikus az a Franciaország, amely valamikor még pápai államnak is minősült. Most már a pápaság helyett 10%-nyi arab lakossággal rendelkező országnak olyan kormánya van, amely szorgalmazza a feszületek eltávolítását a tanintézetekből (a többmilliós kisebbségi vallások agressziójával szemben úgy “védekezik”, hogy saját kultúráját, vallását is háttérbe szorítja). Máshol nem szabad az iskolákban karácsonyi ünnepélyt szervezni, sem ajándékot osztogatni vagy fenyőfát állítani, mert ez sérti a más felekezetűeket. “Példa” lehet Európának mondjuk Kanada is, ahol a parlamentben nem szabad olyan imát mondani, amelyben Jézus neve szerepel, nehogy a másvallásúak megsértődjenek. Azt hiszem azonban, hiába várunk arra az időre, amikor arab országok iskoláiban betiltják Allah nevének kiejtését, hogy ne sértse a keresztyén kisebbség önérzetét. Hasonlóképpen az is nehezen képzelhető, hogy a Knesszetben hamarosan betiltanák a hanukát, pászkát azért, hogy a palesztin kisebbség ne érezze roszszul magát. [Néhány amerikai előfordulást is lehetne ideilleszetni. Sz.j S ha a Kárpátmedencére vetjük tekintetünket, tapasztalhatjuk, hogy Magyarországon is ilyen kijelentések hangzanak el: A kereszteket fel kell hasogatni, a keresztyéneket kiirtani. Mindez olyan műsorokban, melyek egyébként is csak úgy röpítik az éterbe a legocsmányabb trágárságokat. Sőt mára már elfogadható lett a keresztyéneket akár miniszterelnöki szinten is támadni, nem is akárhol, hanem a Vatikánban. Pártvezetők a keresztyének elleni burkolt, de egyre inkább nyílt kirohanásaiktól még szimpátiát, sőt támogatottságot is remélnek. A szomorú az, hogy talán nem is csalódnak. Egyre több szekta veti meg lábát az országban, egyre nagyobb a hangjuk, befolyásuk (már tévét is bérelnek), de ez a liberális kormányt nem aggasztja. Hiszen a nemzetietlen, elsősorban liberális szavazótábort gyarapítják. Az előbb ecsetelt tények sorába illeszkedik a magyar kormánynak az a (már megdöbbentőnek sem nevezhető) döntése is, hogy a két év múlva érvénybe lépő európai uniós alkotmányt a 25 ország közül szinte elsőnek ratifikálta. Míg olyan országok, mint Anglia vagy Franciaország (egyelőre összesen több mint tíz) népszavazás alá bocsátják az alkotmányt, és azt a hatályba lépésig ismertetik a lakossággal, addig Magyarország sietett minél hamarabb aláírni. [E cikk keletkezése óta Hollandia és Franciaország elutasította az EU alkotmányt, Anglia elnapolta a vonatkozó szavazást. Sz.] Nálunk Erdélyben, a vallásszabadság, a hagyományok földjén, ahol a templomba járók százalékaránya magasabb, mint a nyugati országokban, más a helyzet. Még- lehetne gyorsan hozzátenni. Mert a liberalizáció, szekularizáció azért ide is elér. Talán ezért is oktatják egyesek az egyházakat: Ne szóljanak bele semmibe, ne politizáljanak, rég elvált az állam az egyháztól. Minek is kell ma már az erkölcs? Az előbbi kérdéssel talán be is lehetett volna fejezni a cikket. Azonban ha az egyre bővülő Európai Unióra gondolok, eszembe jutnak az ókor és a középkor nagy birodalmai, konglomerátumai, amelyek idővel mind összeomlottak. És példa van rá az újkorban is, a Szovjetunió. A már nem is multinacionális, hanem szupranacionális kormányok még sokáig mindent a pénz, a gazdasági érdek szemszögéből fognak látni — feledve Istent, embert, kultúrát, hagyományt. Ám ami számunkra egy életöltő, az Isten számára csak egy pillanat. Ezért emlékezni kellene Schuman Robertnek, az Európai Unió egyik alapító atyjának figyelmeztető szavaira: "... az európai közösség talapzatát a népek egyenlőségén nyugvó demokratikus kapcsolatok alkotják. A demokráciának azonban keresztyénnek kell lennie, vagy nyomtalanul el fog tűnni. Somogyi Botond - Erdélyi Napló IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus Krisztus! Te nem akarod a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Teljesítsd rajtunk is ezt a Te akaratodat, vezess Lelked által élő hitre és reménységre, hogy Veled győzzünk bűn és halál felett, és elnyerjük mennyei örökségünket. Jövel, Urunk Jézus! Ámen. IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus Krisztus! Megígérted, hogy ha ketten vagy hárman egyetértéssel hívják segítségül Nevedet, megadod azt, amit kérnek. Hallgasd meg most kérésünket: Ajándékozz meg igazságod ismeretével a jelen világban és adj örök életet az éljövendőben, hogy mindenkor dicsérjünk Téged, Aki az Atyával és a Szentlélekkel, egy igaz Isten, élsz és uralkodói örökkön örökké. Ámen.