Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)
2005-10-01 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 75. ÉVFOLYAM 2005 OKTÓBER No. 5 (354). Vol. 75. October12005. LISPS 178-560 5. SZÁM AZ EGYHÁZ NINCSEN KÉSZEN! Mikor Pál apostol az efezusi levélben az egyház sömörgőzéseiről beszél, akkor szinte lefordíthatatlanul erős, kényes kifejezést használ. Pedig a máig is példaképnek számító ősegyházról van szó. S lám sömörgőzések voltak rajta. Azóta sincs ez másképp. Az egyház nincsen készen. Hiszen nem ékszer, vagy szobor, amit csak őrizgetni és gondozgatni kell, hanem élő szervezet. Nincsen készen, mindig levésben van, mint minden, ami él. Erre utal a lutheri reformációval szinte egyidős, helyes elv: A “semper reformari”. Az egyház állandó reformációra szorul. Az állandó reformációnak hármas mederben kell haladnia. 1 Egyházunknak állandóan meg kell újulnia az eredeti reformáció alapigazságaiban. A lutheri reformáció lényege a következő tételekbe sűríthető: Az üdvösség egyedül Isten kegyelméből van. • Ez a kegyelem egyedül Krisztusban adatik. • Krisztusról egyedül a Szentírás tanúskodik. ♦ Mindezt egyedül hittel foghatjuk meg. Ha az egyház ezen a négyes reformátori alaphangon változtatna, nem reformálna, hanem deformálna. Rontás volna, nem javítás. Az állandó reformáció szükségessége itt azt jelenti, hogy egyházunk — persze tagjaiban — új és új átéléssel, ismét és ismét magáévá tegye a történelmi reformációnak ezeket az alapigazságait. Az egyház nincsen készen, mert ezeknek az alapoknak az átélésével egyetlen nemzedék, egyetlen evangélikus sem juthat el — hamis önelégültség nélkül — a teljesség mértékéig. 2 A reformáció szükségessége elfeledett vagy háttérbe szorult reformátori igazságok új megértését és állandó gyakorlását is jelenti. Sokszor emlegetjük— néha talán szólamszerűen is — a Reformáció örökségét. Nos, ennek az örökségnek nem egy értékét elástuk. Luther az evangélium örömhírén Krisztus feltétlen és határtalan irgalmasságát értette. Ezt helyezte, a szeretet evangéliumát, magasan mindenek fölé. Egyházunk tanítása és életgyakorlata megkülönbözteti-e az evangéliumot a törvénytől olyan élesen, ahogy azt a lutheri reformáció tette? Luther az egyházat sohasem tekintette öncélú képletnek, érinthetetlen bál-Te hívtál minket, Jézusunk, Tebenned mind egy test vagyunk. Tartsd össze vándor népedet, Vezessen irgalmas kezed. Kereszted fénye ránk ragyog: Tehozzád gyűjt kicsit, nagyot. Te Úr vagy távol és közel: Karod mindenki átölel. Bár más a szó, a gondolat —, Reményünk, üdvünk csak Te vagy. Belőled árad új erő, S testvérre lel sok szenvedő. Neked zeng hálaénekünk, Míg Hozzád mind megérkezünk. Ha véget ér a vándorút, Hű néped Nálad célba jut. E.É. 27 ványnak. Hiszen, egyebek mellett, éppen ezt támadta az akkori egyházon. Az egyház: Jézus Krisztus szolgáló élete ebben a világban. Ez a helyes reformátori tanítás. Nem került-e vissza hozzánk, s nincs-e bennünk még ma is egy kis kovász az uralkodó egyház fogalmából? Luther a két birodalomról szóló tanításában kifejti, hogy Istent nemcsak a “lelki birodalom” érdekli, hanem a “világi birodalom” is az Övé, csakhogy amazt evangéliummal, emezt pedig törvénnyel kormányoztatja. Levontuk mi már helyes megértéssel és álljuk következetesen ennek a tanításnak az igazságát? Ha levonjuk, akkor a “világ” felé való nyíltabb és nyitottabb magatartás, mértékadó egyház-szerénység, és a világi hatalom funkcióinak pozitív értékelése következik belőle. Az egyház nincs készen, mert bőven van még javítani valója. 3 Az egyház állandó reformációja új, tartalmi gazdagodás szükségességét is jelenti. Luther Márton a maga korának volt gyermeke. Éppen azzal volt számunkra előremutató, hogy két lábbal állt benne hazájának és saját korának történelmében. Egyházunk azzal becsüli meg a reformátor hagyatékát, ha ugyanúgy korunk történelmének sodrába lépve, az evangélium termékenyítő indításaival továbbhúzza a XVI. századi vonalat a mába és az alakuló jövőbe. Tévedés volna azt állítani, hogy a lutheri reformáció minden életkérdésre feleletet adott, éspedig javításra nem szoruló, helyes feleletet. Ma olyan kérdésekben kell az egyháznak döntenie és szavát hallatnia, amelyek Luther korában ismeretlen és nem létező kérdések voltak. Reformációi alapállásból, de nekünk kell és ma kell megújuló és egészen új, továbbvivő mondanivalóval hozzáállnunk korunk Istentől feladott kérdéseihez. Az egyház nincsen készen, mert mindig új feladatok elé kerül. Négyszáznyolcvannyolc éve kezdődött a lutheri reformáció, de máig sem fejeződött be. Mert az egyház nincsen készen: Állandó reformációra szorul. Szüntelen önvizsgálat, állandó nyitott kapu a mindig újjá és újat teremtő Szentlélek előtt: Ez a “semper reformari”. Vigyázni kell, hogy a múlt kövületei be ne fojtsák a jövő forrásait. D. Szabó József püspök. In: “Igazgyöngyök.” Szerkesztett szöveg. I
