Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)
2005-06-01 / 3. szám
5. oldal A HITRŐL. MELY JÉZUSHOZ KÖT. MINDIG BESZÉLNI KELL 75. évfolyam__________________________ERŐS VÁR Olvasd: Galata-levél 2:15-21. Egyre jobbn mechanizált világunkban már hozzászoktunk ahhoz, hogy minden tárggyal, amit vásárolunk, néhányoldalas használati utasítást kapunk. Arra valók, hogy magunkat a leírtakhoz tartsuk, s akkor a bizonyos árúcikk jól szolgálja majd igényünket. A garancia pedig igazán csak akkor érvényes, ha mindenben a használati utasításhoz tartottuk magunkat. Valahogy így vagyunk az élettel is általában. Szeretnénk kézhez kapni valamiféle használati utasítást, ami egyfelől eligazítana bennünket sokféle problémáinkban, másfelől pedig igazolna minket abban a mértékben, amennyiben az előírásokat megtartanánk. Az, aki benne él az egyházi rendben és annak rendszerét figyelemmel kíséri, könynyen megállapíthatja, hogy a közvetlen pünkösd utáni időkben a hangsúly azon a hiten van, amely bennünket Jézus Krisztushoz, az Egyház Urához kapcsol. Nem mintha nem ez volna mindenkor a keresztyén életforma alapja, amint rendületlenül valljuk, hogy az igaz ember hitből él. A- zonban a hitből való élésnek időnként nyomatékot is kell adni, mintegy emlékeztetőül, amikor kutatjuk az életlehetőségek körülményeit nemcsak emberek közötti vonatkozásban, hanem szívünk mélyén Isten felé is. Sőt, ez a legjelentősebb kérdése az emberiségnek. A Galata-levélnek valójában ez a kérdés az alaptémája. Az apostol fejtegetése éppen arra vonatkozik, hogy van-e valamilyen kézkönyv, használati utasítás, ami minket igazolna, ha az előírásokhoz szigorúan ragaszkodnánk. Mélyebb önvizsgálat, a magunkkal való bátor szembenézés tárja fel azt az igazságot, hogy mi emberek már réges-rég nem követjük az életre kapott használati utasítás előírásait. A bajok, közösségiek és egyéniek csak sűrűsödnek. Mi pedig nem is törekszünk másra, mint a használati utasítás újabb meg újabb átírására. Ez az a feszültség, amely átvonatkoztatva éppen az emberek Istenhez való viszonyátjellemzi. Hogy a Tízparancsolatról volna-e szó, vagy a Jézus által jobban aláhúzott kettőről, avagy az ezekből származó erkölcsi és etikai normákról, amiket korok és kívánalmak szerint szövegezünk át, az mellékes éppen, mert az érvelés csupán arra irányul, hogy mi az, ami életünket, énünket valamiképpen igazolja. Ebben a törekvésben, sőt tülekedésben lesz nyilvánvalóvá, hogy a törvény betöltése mit sem segít. Az, aki ki meri mondani a bűnbánat, az önvizsgálat imádságát, hogy gondolatban, szóban, cselekedetben bizonyulunk vétkesnek, az tudja és vallja, hogy képtelenek vagyunk a törvénybetöltés fegyelmére. Pál apostol ezért beszél a jelenvaló gonosz világról. Pedig ő az, aki másalkalommal a teremtett világról Isten viszonyában teljes pozitívummal nyilatkozik. De nincs olyan jelenség ebben a világban, akér dologi, akár lelki tekintetben, amit meg nem rontott volna az ember, aki keresi a rendet, de igyekszik a kibúvókra rábukkanni. Pál apostol, a törvénybetöltés egykori bajnoka, félreérthetetlenül mutat rá arra, hogy Isten felé semmiféle erdeményt nem érünk el azzal, ha netán törvénytiszteletünket kívánnánk fitogtatni. Hiszen egyszerűen képtelenek vagyunk Isten törvényei szerint élni. így a törvény nem jelent szabadságot, hanem nehélzjárommá lesz. Minden pillanatunkat félelem tölti be, vájjon melyik és milyen szabály ellen vétünk, s ez kiderül-e. Innen származtatható, hogy a társadalmi együttélés egyik véglete a minél több szabály kiiktatása, az erkölcsi és etikai normák elsekélyesítése, hogy ezzel bioznyítsuk a mi állítólagos szabadságunkat, mely szabadossággá vált át. Ezért a megoldás Jézus Krisztus szenvedésében, megváltó halálában, s feltámadásában rejlik. A helyettesítő szenvedés és halál, s így a hitből való megigazulás kihívást jelent. Mert a kereszt az ember tehetlenségét, eredménytelenségét, zsákutcába jutását fedi fel. Sem Istennel, sem emberrel, sem egyéb teremtménnyel nem képes a maga erejéből békében, harmonikusan élni. Létünkre a halál nyom bélyeget. Mi a rossz használati utasítást bújjuk. Igénk a tekintetet, a szíveket, a gondolatokat Jézus Krisztusra, drága Megváltónkra irányítja. Benne, egyedül Benne van a mi megigazulásunk. Benne teljesednek ki lehetőségeink. Általa van új élet. Jézus Krisztusban lehet megváltozni, mássá lenni, valóban igényelni, hogy Isten gyermekei vagyunk, akik Isten dicsőségét és egymás javát szolgálják. Ehhez pedig hitre van szükség. Hitre, hogy megvalljuk, bűnösök vagyunk; Istentől eltávolodott az életünk, elidegenedtünk Tőle, de Nélküle nem jutunk semmire sem. Ítélet alá kerültünk. Hiába igyekszünk, hiába hivatkoznánk törvényre, szabályra, tisztességre, becsületre. Ezekkel nem érünk semmit sem. Egyedül a kegyelem az, ami megtart. Ami nekünk ingyen adatik, de igazán amit nagy áron veszünk, mert Jézus Krisztus azért kereszthalálával fizetett meg. Ebben az áldozatban rejlik az ember szabadsága! Jézus Krisztus halála és feltámadása nyitja meg az új távlatokat. Az ember felszabadul a törvény jármából, hogy szabaddá legyen Isten kegyelmére, s e kegyelemből való élésre. A rend persze nem múlik el és a szabályok sem válnak avultakká. Sőt, talán szigorúbbak azok, mint valaha. De nem kell érdemeket szerezni, hogy Isten elfogadjon minket. Ő Jézus Krisztusért elfogadott még akkor, amikor bűneinkben voltunk. Isten szeretete változtatta meg a körülményeket. Mostmár igazi lehetőség a krisztusi élet, a szolgáló élet, az örvendező élet, az az élet, mely nem önmagát akarja kielégíteni, hanem megtalálja az alkalmakat, hogy másokat elégítsen ki. Természtes, hogy az élet törvényei, a közösségi rend szabályai nem kerültek eltörlésre. Jó útmutatók ezek és segítségünkre vannak, hogy Jézus Krisztus követésében egyenesen járhassunk. A keskeny útnak és a szélesnek a különbségei fennállnak. Az intések érvénye változatlan. És a kísértés is egyre erősebb. Ezért kell tehát hitről beszélnünk, újra meg újra ráterelni a szót és a figyelmet. A Jézus Krisztusba vetett hit tulajdonképpen pártállás. Pártállás a halál és pusztítás erőivel szemben. Hitünkkel nemet mondunk azoknak, akik isteni és emberi értékeket akarnak lerombolni. Hitünkkel igent mondunk az erényre, a jóságra, a szeretetre, a békére, s végül is a reményre, hogy az Aki eljött ebbe a világba, azt velünk együtt ártatlan szenvedésével és halálával meg is váltotta, és feltámadásával a megígért új ég és új föld valósága felé vezet bennünket, hogy aztán az Ő országában Őalatta éljünk, örökkévaló boldogságban és ártatlanságban. - t>b 1 = 2/4 Annak az előfizetőnek, aki július 15-ig egyik, eddig lapunkat még nem ismerő hittestvérét, családtagját, rokonát, vagy ismerősét egyéves előfizetéssel ajándékozza meg, egy évvel meghosszabbítjuk előfizetését és az ajándékelőfizetést 2006 decemberéig érvényesítjük. Az ajándékelőfizetés USA címre US$6, kanadai címre USS8/CASI2, tengerentúlra USSI5. Beküldendő az ajándékozott neve, címe, s az “Erős Vár” névre kiállított csekk vagy postutalvány P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038 címre. Cél: 75 $ előfizetés a 75. évfolyam ünneplésére. Előre is hálásan megköszönjük a szíves támogatást. SZ.
