Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)
2005-06-01 / 3. szám
75. évfolyam ERŐS VÁR 3. oldal 1530. JÚNIUS 25: AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS IDÉN 475 ÉVES Az Ágostai Hitvallás, ez a sietve összeállított, latinul és németül párhuzamosan, ám nem mindig egyöntetűen fogalmazott dokumentum, melynek aláírói az utolsó pillanatig haboztak, benyújtsák-e ebben a formában, vagy az érdekérvényesítés más útját járják, melynek a császár elé terjesztendő, gondosan letisztázott példányán szerkesztője, Melanchthon Fülöp még a benyújtás napján is utólagos javításokat, beszúrásokat és törléseket tett, tehát az 1530. június 25-én Augsburgban (magyarul: Ágostéban) felolvasott és benyújtott Ágostai Hitvallás először csupán tárgyalási alapként szolgált, melyről vitatkozva a birodalmi gyűlés eljuthat az áhított keresztyén egységig, az egyházpolitikai kompromisszumig. A hitvallásnak ez a funkciója már a gyűlés idején kibővült, ünnepélyes nyilatkozattá lett, melyhez a birodalmi rendek közül mások is aláírásukkal csatlakoztak, formáló erőnek bizonyult, mely maga köré híveket, tábort, szövetséget toborzot. Csak éppen jogszabállyá nem válhatott, a többség ugyanis leszavazta. A következő évben viszont már kölcsönös szerződés, s a schmalkaldeni katonai szövetség alapokirata lesz ugyanez az irat, ekkor jelenik meg “hivatalos” szövege nyomtatásban. Közjogi státuszt az 1555-ös augsburgi vallásbékében nyer szabad vallásgyakorlatot biztosítva a birodalomban minden “ágostai hitvallású evangélikusnak”. Az Ágostai Hitvallás: Melanchthon hitvallása Valóban a hitvallás szerzőjének tekintett Melanchthon Fülöptől származik az előszó kivételével a teljes szöveg formába öntése. Melanchthon ugyanakkor különféle eredetű nyersanyagokból dolgozik: Wittenbergből hozott kész és félkész más-más célra íródott cikkekből (mint a schwabachi, marburgi, torgaui cikkek), a frank lelkészek számos emlékiratából, a nürnbergi Spengler Lazarus kánonjogi dolgozatából. Ezekből a főleg németnyelvű előzményekből születik előbb egy rövidebb latin hitvallás, majd abból egy bővebb német, végül egy még tovább írt, még terjedelmesebb latin, melyen a Praeceptor — Melanchthont Praeceptor Germaniae, a németek tanítójának tisztelték—olyannyira az utolsó pillanatig dolgozik, hogy a végső változtatásokat már egyszerűen nincs idő a felolvasott és benyújtott német változatba is átvezetni. Bár a szöveg a hitvallás eredeti aláíróit kötelező hivatalos okirat volna, Melanchthon mégis annyira a saját művének érzi, hogy a benyújtás után is tovább csiszolja, majd a hitvallás védőiratából, a későbbi Apológiából származó részletekkel dúsítja, végül a teológiai tanfejlődést követve át- meg átszerkeszti, így jut el önmaga és minden kortárs számára észrevétlenül egy évtized alatt az ún. "megváltoztatott”, Variata névvel jelzett hitvalláshoz, melyhez már a fél birodalom csatlakozik. Az Ágostai Hitvallás: lutheri hitvallás Köztudott, hogy Luther Márton a birodalmi átok miatt nem követhette társait Augsburgba, hanem Coburgban várta a híreket, s arról is tudni, hogy a hitvallás elkészültét is figyelemmel kísérte, a hozzá eljuttatott fogalmazványokat jóváhagyta, de szerepe nemcsak ebben merült ki. Az Augsburgban megszületett szöveg mögött ugyanis - mint említettem - szász (wittenbergi) és frank (ansbachi, nürnbergi) reformátorok előmunkálatai állnak. A hitvallás első része, azaz a dogmatikai tételek (1-21) előzményét az 1529-es ún. schwabachi és marburgi cikkekben, míg a második, azaz gyakorlati, az egyházi reformokat utólagosan igazoló tételek (22-28: “a megszüntetett visszaélésekről”) előzményét pedig az 1530. márciusi ún. torgaui cikkekben lelhetjük föl: mindezek megfogalmazásában viszont Luther még személyesen vehetett részt, sőt ezek az “üdvtörténeti” felépítésű (Isten teremtő, megváltó, és megszentelő munkáját bemutató) cikksorozatok az ő 1528-ban kiadott saját hitvallásán alapulnak. Az Ágostai Hitvallás: világiak hitvallása A hitvallás első aláírói és benyújtói - a körülményekből következően - kivétel nélkül világi személyek: öt tartományúr és két város küldöttei. Ezek a laikusok nem csupán postázták a császárnak, amit háziteológusaik a kezükbe nyomtak, hanem a vallástételt a sajátjukként írták alá és olvastatták fel. Ők ragaszkodtak ahhoz is, hogy a felolvasás németül, azaz nem a teológusok latinján, hanem a politikában is használt, a minden jelenlévő által értett köznyelven történjék. De nem ez volt részükről az egyetlen szimbolikus hitvalló gesztus: Hesseni Fülöp kíséretének egyenruháján ez a jelmondat volt olvasható: Verbum Dei manet in aetemum - Isten igéje örökké megmarad. Brandenburgi György a következő felirattal veretett érmét a gyűlésről távoztával: eh köpf ab als von der lehr ab stehn - inkább a fejemet levágatom, mint hogy elálljak a tanítástól. János szász választófejedelem egyedül maradt állva a pápai legátus bevonulásakor, s a kézcsókot is megtagadta tőle. Mindanynyiukról elmondható, hogy mi sem állt volna jobban érdekükben, mint a császár kegyét keresni, a színfalak mögött csendben kiegyezni, különbékét kötni kihasználva a török fenyegetés miatt kialakult kedvező alkupozíciót; ők mégis inkább a tanúságtételt választották. Az Ágostai Hitvallás: magyarok hitvallása 460 éve, 1545. szeptember 20-án zsinatra gyűltek a Felső-Tiszavidék prédikátorai a szatmármegyei Erdődre, és 12 pontból álló hitvallást fogadtak el. Az első 11 cikkben részletesebben foglalkoztak egyes tételekkel, majd a 12-dikben leszögezték, hogy minden más kérdésben az Ágostai Hitvallást követik. A szöveg elárulja, hogy az Augustana akkor használatos szövege, az ún. Variata volt a kezükben. Fennmaradt a 29 aláíró neve is, ezek közül több a wittenbergi egyetem anyakönyvében is előfordul, de ami még fontosabb: a résztvevők kivétel nélkül magyar nemzetiségűek voltak. Az Erdődi Hitvallást később hitvallásának fogadta el mind a hazai evangélikus, mind a református egyház, valamint az erdélyi szászok egyházkerülete. [Az Erdődi Hitvallást követő huszonöt év folyamán a Felvidéken keletkezett Hétvárosi, Ötvárosi, és Szepesi Flitvallást az 1530-ban szövegezett eredeti Ágostai Hitvalláshoz igazították, majd 1580 után, a valamennyi evangélikus hitvallási iratot tartalmazó Konkordiakönyv megjelenésével a meg-nem-változtatott (Imariata-ként is jelzett) Ágostai Hitvallás vált az egész hazai evangélikus hitélet alapjává. Sz.] Dr. Csepregi Zoltán teol. tanár (Budapest) A SZENTHÁROMSÁGHOZ! Ó, teremtő Atya Isten, Ki Úr vagy fölön és mennyben, Bűneinkben tekints reánk, Légy könyörülő jó Atyánk! Úr Jézus, áldott Megváltónk, Egyetlenegy Közbenjárónk, Kiértünk áldoztad Magad: Jó Pásztor, tartsd meg nyájadat! Szentlélek Isten, Vezérünk, Lakozzál mibennünk, kérünk, Növelj minket igaz hitben, Szeretetben, reménységben. Egy Úristen, Szentháromság, Egy imádandó valóság, Ne hagyj Tőled eltévednünk, Maradj mindhalálig velünk! A Tied minden dicsőség Földön, mennyen, Te szent Fölség, Tőled ered minden áldás, Téged illet az imádás. E.É. 248
