Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)
2005-06-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 75. ÉVFOLYAM 2005 JÚNIUS No. 3 (332). Vol. 75. June 2005. USPS 178-560 3. SZÁM A SZENTLÉLEK ISTEN MINDIG MUNKÁLKODIK Milyen gazdag és csodálatos az Apostoli Hitvallás első hitágazatának üzenete az Atya Istenről: teremtő, gondviselő, és az igaz emberi élet törvényét kinyilatkoztató művéről. Milyen csodálatos “jó hírt”, evangéliumot hirdet a második hitágazat: Isten Fia emberré léteiéről a Názáreti Jézusban, Jézus Krisztus megváltó és szabadító szent művéről a bűnös önzésében Istentől elszakadt, ezért a “hármas halál” (lelki, testi, és örök halál) rabságába került, megromlott embervilágban. “Hiszek Szentlélekben” — így kezdődik keresztény hitünk foglalatának, az Apostoli Hitvallásnak a harmadik hitágazata. Nem szól részletesebben magáról a Szentiélekről. De föltárja előttünk a Szentlélek Isten láthatatlan, csodálatos munkálkodását az anyaszentegyházban és az emberi lélekben. Jézus Krisztus megváltó és szabadító művének megvalósulását Krisztus mennybemenetele után itt a földi világban, személyes életünkben és az emberi közösségek életében, a családtól és a gyülekezettől az egész embervilág életéig. De ezen túlmenően közli velünk Isten igéjének üzenetét a “végső dolgokról” is. Földi életünk és a földi világ végéről az időben, a halálról, Krisztus visszatéréséről a végső ítéletre, és Isten örökkévaló országa eljöveteléről a földi élet és világ elmúlása után. Az egyik német teológus találóan így foglalta össze az Apostoli Hitvallás három hitágazatának tartalmát. Az első hitágazat a láthatatlan mennyei és a látható földi világot teremtő, gondviselő és világkormányzó Atya Istenről szól: Istenről fölöttünk. A második hitágazat Isten testbe öltözését adja hírül értünk: Isten Fia megszületését a Názáreti Jézusban, megváltó-szabadító kereszthalálát, és feltámadását a halálból, majd visszatérését az örökkévalóságba: Istenről közöttünk. A harmadik hitágazat pedig az embert a bűn s a halál végzetes rabságából kivezető, láthatatlanul bennünk munkálkodó Szentlélek Istenről tesz tanúságot: Istenről bennünk. De ezt követően szól még ez a hitágazat a “végső dolgokról” is: a saját földi életünk és a látható világ idői végességéről, Krisztus Urunk visszatéréséről a végső ítéletre, és Isten örökkévaló országa, az “új ég és új föld” eljöveteléről. “Hiszek Szentlélekben” — forduljunk először ennek a rövid, de hitünk egyik alappillérét jelentő mondatnak a Szentírásban található jelentése felé! Az Ószövetség kezdő mondatai szerint a világ teremtésekor “Isten Lelke lebegett a vizek fölött” (lMózes 1:2). A Szentlélek tehát már létezett a világ teremtése előtt is. Sőt részt vett a világ teremtésének emberi értelmünk számára felfoghatatlan csodájában. Sokkal részletesebben szólnak az Ószövetség szent iratai a Szentlélek Isten láthatatlan munkálkodásáról Izráel választott népe történetében. Isten Lelke volt jelen és munkálkodott már az ősatyákban, Ábrahámban, Jákobban, Mózesben, majd Izráel népe bíráiban, nagy királyaiban, de kiváltképpen a próféták hosszú sorában, Ézsaiástól Malakiásig. Pünkösdi igehirdetésében Péter apostol maga is hivatkozik Jóéi próféciájára Isten Lelke kiárasztásáról minden halandóra (Jóéi 3:1-2 Ap.Csel 2:16kk). Az Újszövetség egésze pedig kezdetétől a végéig egybehangzóan tesz tanúságot a Szentlélek Isten örök létezéséről és munkálkodásáról földi világunkban és Isten eljövendő országában. Jézus igehirdetésének, evangéliumának a döntő és örvendetes üzenete az, hogya Szentlélek, Krisztus Lelke — halálunkig tartó küzdelemben a Gonosszal — szabadítja meg a Krisztus-hivő, Istenhez visszatérő embert a bűn és a halál rabságából. A Szentlélek Isten a teljes Szentírás tanúságtétele szerint a Szentháromság egy örök Isten harmadik, önálló személye. Nem csupán valamilyen bennünk munkálkodó, láthatatlan isteni erő. De nem is az egy Isten egyik megjelenési formája, más-más alakban, amint ezt egyes tévtanítások állították. Hanem az örökkévaló Szentháromságnak az Atyával és a Fiúval egyenlően dicsőséges és imádandó személye. “A személy szót pedig (gyülekezeteink) olyan értelemben használják, ahogyan ebben az összefüggésben az egyházi írók használták: nem részt vagy tulajdonságot jelöl más valamiben, hanem azt, aminek önálló léte van” — írja Melanchthon, a lutheri reformáció első nagy teológusa, az Ágostai Hitvallás I. cikkében. A Szentháromságnak erre az értelmünk számára felfoghatatlan, dicsőséges titkára utalnak a hagyományos egyházi teológia tanítása szerint az Ó- szövetség irataiban Isten többes számú héber megnevezése (Elohím), Istennek többes számú kijelentései munkálkodása felől (pl. “Alkossunk embert a képmásunkra” 1 Mózes 1:26) és az ismert, gyakori hármas formulák, így például az ároni áldás hármas tagozódása, a “Szent, szent, szent a seregek Ura!” dicsőítése és más, rejtett utalások (4Mózes 6:24-26, Ezsaiás 6:3, stb.). A Szentháromság és a Szentlélek Isten titkáról azonban nyilvánvaló módon és félreérthetetlenül az Újszövetség szent iratai adnak kinyilatkoztatást, lesznek alapvető hitigazsággá a Krisztus-hivők számára. így ír Brunner Emil: “Ez a három név — Atya, Fiú, és Szentlélek — a maga egységében és különbözőségében az egész Újszövetség tartalma és értelme”. Dr. Nagy Gyula ny. ev. püspök (Budapest) - d.h
