Erős Vár, 2004 (74. évfolyam, 1-6. szám)
2004-12-01 / 6. szám
4. oldal EROS VAR 74. évfolyam szenvedem és ünneplem életed állomásait. — ezt jelenti az Én szeretetem irántad. S végül veled vagyok halálodban, mert a mai napon, szent karácsony napján ráléptem a halandók, a minden testnek útjára, amelynek végállomása a halál, s amelytől még önmagamat sem kíméltem meg.” Örvendezzünk hát, hiszen senki sem tudja most már elvenni a mi Urunkat Istenünket tőlünk. Ő a mi testvérünk, zarándoktársunk életünk vándorútján. Többé nem hagy el minket, még akkor sem ha időnként szem elöl tévesztjük. Ő itt van közöttünk. Karácsony van! Gyújtsuk meg a karácsonyfa gyertyáit, hogy világítsanak a sötétségben. Karácsony van, s ez a karácsony így már soha el nem múlik. Szabó Gábor ev. lelkész (Warwick, Ausztrália) KÖNYVISMERTETÉS A nyugati magyar diaszpóra legeredményesebb szervezetei közé sorolható az 59 év óta négy világrészen működő és többezer fiatalt számláló Külföldi Magyar Cserkészszövetség. E szervezet első tizenegy évéről jelent meg Magyarországon a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága kiadásában Marosvári Attila: A magyar cserkészet az emigrációban 1945 és 1956 között c. könyve. A 419 oldalas könyv a nyugati magyar cserkészet hőskorát mutatja. Első része a német, osztrák, és olasz lágerekben beinduló cserkészmunkát elemzi, egyben rávilágítva az ezzel kapcsolatos nehézségekre, sikerekre, elkeseredésre, és örömökre. A könyv majd a tengerentúlra, Ausztráliába, valamint Dél- vagy Északamerika egyes országaiba való szétszóródást ismerteti. Befejező részében a központi irányítást értékeli, amellyel a négy világrészre szétszórt Szövetség tagjait kezdettől fogva összetartotta. A szerző a történész pontosságával, de könnyen olvasható formában országonként követi nyomon az árvalányhaj sikeres világútját, s ezzel a II. világháború utáni emigráció fontos fejezetét taglalja. A könyv táblázatokkal és 42 oldalas fényképgyűjteménnyel teszi áttekinthetőbbé és színesebbé a témát. A könyv befejezése után az olvasó máris várja a KMCSSZ történetének folytatását. A könyv megrendelhető lapunkon keresztül is, $25.00 beküldésével, Erős Vár. néven és P.O. Box 770828. Lakewood. OH 44107-0038 címen. KMcsszmr ÚJ ESZTENDŐ VIZEIN AZ EGYHÁZ HAJÓJÁBAN “Uram, ments meg minket, elveszünk!” (Máté 8:25b.) Az egyházi szimbolika talán legszebb képe az egyház hajója. Egy-egy nagyszabású egyházi ünnepségen az ember zászlóshajónak látja az egyház hajóját, díszlobogókkal ékesítve. Máskor tengeralattjáró hajónak képzelnénk, amely aknák között próbál haladni, az aktuális felszíniek elől megbújva. Sokszor látom mentőcsónaknak, ahová emberek ilyen-olyan, életükre leselkedő veszélyek elől menekülnek biztonságot nyújtó oltalma miatt. Sok példát mondhatnánk még, de hogy szorosan a fent idézett bibliai vers kontextusánál maradjunk, az egyház hajóját most mindenképpen vitorlásként lássuk magunk előtt! S mi kell a jó hajózáshoz? Adott a hajó. Kell a kapitány, aki ismeri a hajózás csínját-bínját. Aki tudja, hogy hogyan is kell kormányozni hajóját. Kell legénység is, melynek tagjai összehangoltan tudják végezni a feladatukat. Kell az iránytű, hogy tudjanak tájékozódni. Kell jó vitorlázat, amely befogja a szelet. És a biztonság kedvéért... Nem. Az egyház hajóján nem kell mentőöv! Mert ugyan a vitorlánk elszakadhat a hirtelen támadó szélben. Mert ugyan értelmezhetjük rosszul az iránytű jelzését. Mert benne van a legénység aggódásában a zátonyra futás lehetősége, annak ellenére, hogy a kapitány jól irányít. Mégsem kell mentőöv. Még a szinte állandó viharban sem. Azt olvassuk igénkben, hogy a tanítványok követték Jézust, beszálltak a hajóba. És a következő mondatban már vihar van. Milyen sokszor látjuk ezt, hogy ahol az egyház hajója halad, ott háborog a tenger. Viharosra fordulnak a szelek, és a hajó végül csak hánykódik kitéve hullámoknak és szélnek. Az iránytű már fölöslegesnek tűnik, a vitorlázatról ne is beszéljünk, a legénység meg csak ide-oda kapkod kínjában. Nem tudják, mit tegyenek. Mi is hajózunk. Megvan a hajónk, szeretett Egyházunk. Megvan az iránytűnk, hitünk forrása és életünk zsinórmértéke, a Szentírás. Van legénység is, hiszen ebben az egyházban sokan vagyunk, akik valamilyen, alkalmasságunkhoz és képességeinkhez mért szolgálatra elhivattunk. A lutheri tanítás vitorlázata pedig biztosítja egyházunknak, hogy jó irányba haladva a Szentlélek szelével mindeddig eljuthatott hajónk. Miért érezzük mégis azt, hogy vihar van?! Vagy ha nincs, akkor készülődik?! Vagy, talán csak annyit, hogy kellene! Mert újra és újra kell egy olyan vihar, mint amilyenbe a tanítványok jutottak. Ahol csődbe megy minden tapasztalat, ahol kettétörik minden biztosnak vélt dolog. És egyetlen az, ami marad. Odamenni Jézus Krisztushoz, felébreszteni és utolsó erőnkből csak ennyit sóhajtani: Uram, ments meg minket, elveszünk! Ebben az egy mondatban benne van helyzetünk nyomorúsága, kilátástalansága. Fogyó gyülekezeteink látványának keserűsége, túlterhelt lelkészek őszinte panasza, feladatok végtelenségének terhe, lelkész nélküli gyülekezetek szomorúsága, külsőségekben megújuló gyülekezetek lelki töltődés iránti vágya; és még sorolhatnánk mindazt, ami jelenlegi helyzetünkben bennünket közvetlenül érint. Mindez benne van ebben az egy szóban: elveszünk! Uram, ments meg minket, elveszünk! És ebben a mondatban ott van a Krisztust Úrnak valló hit! Ott van az Ó végtelen hatalmára való ráhagyatkozás! “Uram, Te ments meg! Mi nem mástól várjuk menekülésünket, üdvösségünket! Csak Tetőled!” Ennyi. Ennyi kellett ahhoz, hogy Krisztus Urunk felállva parancsot adjon a szeleknek és a tengernek, és azok elcsitultak. És ennyi kell ma is ahhoz, hogy egyházunk hajója rendben tudjon velünk együtt továbbhaladni! Hogy legyen kellő szél, de ne legyen vihar. Hogy legyen elég ember, de ne legyen, aki hátráltat. Hogy jó irányba tudjunk haladni, senkit sem elkerülve. Ennyi elég: Uram, ments meg minket, elveszünk! Ez az egy mondat az, ami miatt nem kell az egyház hajójára mentőöv. Mert csak Krisztus lehet mentségünk. Ő mentheti meg a hajóst és a hajót! Urunk, mentsd meg, vezéreld, irányítsd, segítsd hajódat, mert Nélküled elveszünk! Nagy Zoltán ev. lelkész (Nagyalásony) ERŐS VÁR (USPS 178-560) is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) by the Hungarian Conference in the Evangelical Lutheran Church in America, 1467 Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505. Tel : 216-221-3178. Fax: 216-227-9482. E-ntal: AMEvKo@aol.com. Periodicals postage paid at Cleveland, OH. Editor: The Rev. Béla Bernhardt. Annual subscription: $6 in the USA, US$8 front Canada, US$ 15 front overseas by air mail. — Az ERŐS VÁR az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lapja. Szerkesztő és kiadó: Bernhardt Béla. Aláírt cikkekért írójuk felel. Előfizetés az Egyesült Államokban évi 6 US dollár, Kanadából 8 US dollár, tengerentúlról légipostán évi 15 US dollár. — Kérjük olvasóinkat, hogy címváltozásokat haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek. — Nvomda/Printers: Adkins & Co. Inc., 14541 Madison Ave., Lakewood, OH 44107. — Minden levelezés, előfizetés, adomány a feladó pontos címe feltüntetésével a lap alanti cintére küldendő: Postmaster, send address changes to: Erős Vár, P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038.
