Erős Vár, 2004 (74. évfolyam, 1-6. szám)
2004-08-01 / 4. szám
74. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal NYÁRI IRODALMI EST CLEVELANDBAN “Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek!” (Babits Mihály.) Ennek szellemében június 25-én a nyugatclevelandi magyar evangélikus templomban nagy sikerrel irodalmi-zenés estet rendezett Nt. Tamásy Éva és Zoltán. Ez volt az első ilyen, s remélem nem az utolsó rendezvényünk, amelyen kereken százan, valláskülönbség nélkül, nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták az egyórás nagyon nívós műsorunkat. Nt. Éva köszöntése és imája után Wass Albert: A bujdosó imája c. versét mondta el. Utána drága magyar iskolásaink szerepeltek énekkel, versekkel. Büszkeségünk a magyar iskola, s ezen az esten való szereplésükért hálás köszönet! 3 évestől 8 évesig mint kis csicsergő madárkák dicsérték az Urat és mondták, énekelték szép magyar gyermekénekeinket, verseinket. Erika, Emese, Zsófi, Marci, és Viola. Utolsó énekük után—“Krisztus Jézus ím feltámadt”—nagy tapsot kaptak. Nt. Zoltán, Geiger Mária orgonakíséretével előadta Benedetto Marcello d-moll Adagio-ját. A templom visszhangjában a blockflőte és mestere elődadása felemelő volt. Ezután Nt. Éva felolvasta Wass Albert: A költő és a macska c. novelláját. A Magyarországról három évre itt tartózkodó dr. Vásárhelyiné Simon Juditot és helyből Barnóczky Saroltát üdvözöltük, akik gitárkísérettel hét gyönyörű magyar régi éneket adtak elő, pl. Wass Albert: Hontalan vagyok (Judit és Sarolta zenésítette meg), “Zöld erdőben” (népdal), “Kell még egy szó” (Honfoglalás zenéje), “Amíg élünk, visszatérünk” (Sacra Corona zenéje). A hallgatók szinte dermedten figyelték éneküket. Mondanom sem kell milyen tapsot kaptak. A Judit, Sarolta, Éva, Zoltán, és Béla kvintett előadásában csendült fel “Szívem csendben” (kánon), “Felséges Jézus” (kétszólamú korái), “O maradj velem” (korái, Weltler Jenő négyszólamú feldolgozása), majd Judit megtanította az egész gyülekezetei az “Itt az este” c. kánon éneklésére. Énekeltünk! Végül, a szívet-lelket facsaró “Elindultam szép hazámból” kezdetű népdalt leírhatatlan lelkesedéssel énekeltük kifelémenet a templomból. Az est befejezőjeként a gyülekezeti teremben Rózsahegyi Ida és asszonytestvéreink finom vacsorát szolgáltak fel, majd gyertyafény mellett tánc is volt. Barátok, honfitársak, hazájuk után vágyó magyarok találkozója volt. A dalok, versek, és a zene hazarepítettek, “otthon” voltunk. Kicsi egyházunk minden tagja, lelkészházaspárunk, és a presbitérium hálásan köszöni a megjelentek szívből jövő örömét, lelkesedését, és a szereplők közreműködését. Kedves Olvasók! Imában kérjétek Istent, hogy parányi magyar egyházunk továbbra is fennmaradjon és gyarapodjék. Mindenkire és mindenre szükségünk van. Ha túlléptem dicséretben, személyes érzésekben e cikket, elnézéseteket kérem. Nektek, akik otthonotokban olvassátok e soroka, éreznetekkell: Magyarok voltunk, vagyunk, és leszünk míg élünk. Isten áldása és békessége legyen mindannyiunkkal. csépes Elza ÖSSZEFOGÓ EGYHÁZAK Összmagyar Egyházi Konferencia szervezésére alakult bizottság április 21 -én, melynek elnökéül Láng Pétert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának oktatóját választották meg. A Konferencia a Magyar Állandó Értekezlet munkájában kíván részt venni, mint az összmagyar egyházakat képviselő hazai, határontúli, és nemzetközi világszervezet". A Konferencia augusztus 20-án kívánja megtartani alakuló ülését a Parlamentben. A tanácskozás témája “Az egyházak felelőssége a magyar nemzet sorsáért az Európai Unióhoz való csatlakozás után”.. A szervezet közleményében felkéri a magyar kormányzati, egyházi, és politikai tényezőket, továbbá a Határontúli Magyarok Hivatalát, hogy “adjanak meg minden szükséges erkölcsi, tárgyi, és anyagi támogatást" az Összmagyar Egyházi Konferencia sikeres és eredményes működéséhez. t SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉRE Gyóni Géza: A Dicsőséges Jobbhoz Dicsőséges Jobb, Szent István keze, Rád néz a vészben Árpád nemzete. Ki megmozdultál minden zivatarban, Ma sem maradhatsz mozdulatlan. Mikor ránk törtek, orvul, rettentően, Utat mutattál minden útvesztőben. Földünk és fajtánk zsarolói ellen Ott voltál minden küzdelemben A muhi pusztán és Mohács alatt, Hogy e nemzetnek magja nem szakadt, S szét nem szórták, mint pelyvát a szelek, Dicsőséges Jobb, hála teneked. Vezéreinknek annyi nemzedéken Varázserődet szent örökségképen Dicsőséges Jobb, ha át nem adod, Hogy értünk volna meg tiz évszázadot? Dicsőséges Jobb, amelyet alkottál Nem hagyhatod, hogy rom legyen az oltár, Mozdulj meg, Szent Jobb, ím hozzád repítnek Forró fohászt a nyomorgatott szívek. Dicsőséges Jobb, magyarok vezére, Szálljon erőd a vezérek kezébe, S mit annyi balkéz balogul tartott, Dicsőséges Jobb, te fogd meg a kardot. Dicsőséges Jobb, ne engedd, ne engedd, Hogy vak pártosság ép most gyöngítsen meg. S amelynek híján annyi sebünk égett, Teremts közöttünk szent, erős egységet. Hogy látva lásson a halálos ellen: Nem áshat olyan sírt, melybe elföldeljen Bús gyökeréig mártír-vértől ázott, Anyatejen szítt ősi szabadságot. Nem áshat olyan sírt, — ha még annyi vadja Kezét és lábát tövig elszaggatja. S ha temető lesz már a világ végig, Fejfáink is a szabadságot védik. Dicsőséges Jobb, ó vezesd e népet, Melyet romlásra annyiszor ítéltek. S ne hagyd, hogy amely annyi mártírt nemzett, Idegen földön bujdossák e nemzet. Idegen földön bujdosva, kesergve, Borulunk mi is, szent király, kezedre S esdeklünk: árán annyi drága vérnek, Te szerezz békét Árpád nemzetének Esdeklünk: Szent Jobb, te csoda-intésed Szakítsa végét már a szenvedésnek. És a megbékélt milliók felett Süssön fel áldott ünneped! Ránk borultán a vak sötétnek Mi rabságunkban is te légy szövétnek. S kik megbűnhödtük minden bűneinket, Dicsőséges Jobb, vezess haza minket. Az evangélikus Gyóni Géza ezt a versét a krasznojarszki hadifogságban, 1916-ban augusztus 20-ára írta, tábori Istentiszteleten való felolvasásra. Gyóni Géza hadifogságban, 1917. június 25-én, 33. születésnapján halt meg. Dr. Gyóni Ferenc: Gyóni Géza összes versei
