Erős Vár, 2004 (74. évfolyam, 1-6. szám)

2004-02-01 / 1. szám

2. oldal magát a tanítványoknak fényes dicsőség­ben. Lássák, itt van, közöttük, közöttünk van a megígért Messiás, betöltetett az idő. S ha húsvét utánra vetünk egy pillantást, érzékelhetjük az örömet, a lelkesedést, a buzgóságot, amint az apostolok nekife­szültek a világnak, hogy hirdessék az Ő jelentlétét, mintegy megfestve a násznép ünnepének a képét, amint a vőlegény velük üli a menyegzői lakomát. így lesz a mai hívők számára kihívás ez a néhány szent szó, az utalt Ige. Tegyünk bizonyságot a bennünk való isteni meg­győződésről. Arról a hitről, amely így éne­kel: Bizalmamat Krisztusnak szent vérébe vetem! Nincs rosszabb annál, amikor nem tükröződik szavainkon, tetteinken, életünk folyton változó fázisain az a hit, ami min­denekelőtt Isten igazságát keresi, tudva, hogy minden más, ami szükséges, mega­datik a reánkbízott tálentumok szerint. Mernünk kell megélni azokat a jézusi irányelveket, azokat a bibliai értékeket, a­­melyeket mindenfelől lenéznek, megmoso­lyognak, kicsúfolnak, és semm ibevesznek. Bátran és bizonyossággal kell hirdetnünk, hogy nincsen másban üdvösség, s ez a világ csakis Jézus művévében találhatja meg a váltságot, mert az Atya szeretete Ot ezért küldte közénk. Ez tulajdonképpen a felelősségünk is. A bűn alatt görnyedő világnak, ebben a felebarátnak, s tudjuk jól, hogy ki is a felebarát, Jézus szerint az az ember, aki­nek éppen szüksége van reám, mindegy hogy honnan jött, hová megy, ha szüksége nyilvánvaló, azzal felebarátommá válik, te­hát ennek a világnak az a reménye is eb­ben a reménységben vajúdik, hogy az Isten gyermekei egyszer már valósággá teszik ezt a bibliai nászünnepet, s megosztják örömüket azokkal, akik maradnak a kérdé­seknél, a tülekedésnél, a lelki-testi küzdel­meknél, a kétségeknél, a gúnyolódásnál, a maguk útját keresésénél, céltalanságuknál, holott vannak sikereik és eredményeik, u­­gyan ideig-óráig csak, mert bennük marad a félelem, a holnapnak a mi-lesz-majdja, s a nagy kérdőjel a rettegett halál előtt. A mi Igénk az idő folyamatában az ün­nepet, az örömet emeli ki, amivel a világ­ban velünk járó, értünk küzdő Jézust öleli át, amikor teljes odaadással kell bevetnünk magunkat az életbe, hogy megteremjük a jó fává for-mált életünk igaz gyümölcseit. De akkor mit jelentsen a kép, hogy a ke­reszthalálra való hivatkozás rejlett a vőle­gény elvétetésében, amikor lenne idő a böjtölésre? Számunkra ebből az ítélet jel­zése és valósága bontakozik ki, a kivettetés a külső sötétségre, a sírás és fogcsikorga­­tás helyére. Eljövendő lesz ítélni élőket és holtakat. A vízkereszti ünnepkör még maradék idejében hálásak vagyunk a hangsúlyért, hogy Isten közénk küldte az Ő szent Fiát, s hogy tanúi lehetünk annak, amint Ő be­töltötte küldetését az evangélium hirde­tésével, a könyörületesség cselekedeteivel a csodák útján való bizonyságtételével, s a világ, minden ember bűnéért hozott áldo­________ERŐS VÁR________ zatával, majd feltámadásával. Elálásak va­gyunk, hogy mindez valóság a mi szá­munkra is és életünket, munkánkat, örö­meinket, bánatainkat, könnyeinket, moso­lyunkat mind Ő teszi elviselhetővé vagy értékessé, amint, mint az egykori násznép, Vele és Benne élünk, ünnepiünk, szolgá­­lunk, mert az Ő országa közöttünk van, bb _________________74. évfolyam ÚJ LITURGIA BEVEZETÉSE ELŐTT ÁLL EGYHÁZUNK Új istentiszteleti liturgiái rend beveze­tése előtt áll a Magyarországi Evangélikus Egyház. A tervek szerint 2005 ádventjétől használnák a gyülekezetek az új liturgiát. Az új rend, ami igazából csak a mostani rend megreformálása lenne, hiszen alap­vetően az 1962-es liturgiái rendre épül, tartalmaz néhány olyan elemet, ami talán szokatlan lehet majd az egyház népének. Az Istentiszteleten ezután kettő helyett három bibliai olvasmány felolvasására lesz lehetőség. A bűnbánati rész, ami úrvacsora esetén egyben a gyónást és feloldozást is tartalmazza, az Istentisztelet elejére kerül. A hitvallás pedig az igehirdetés után hang­zik el úgy, hogy azt egy gyülekezeti tag vezetheti. Az új liturgia bevezetésének előkészíté­seként jó pár gyülekezet kapott felkérést arra, hogy ádvent első vasárnapjától, il­letve az új év kezdetétől az Istentisztele­teket az új rend szerint tartsák. Ezek a gyülekezetek a következők. Székesfehér­vár, Győr, Pápa, Nagykanizsa, Szombat­hely, Nyíregyháza, Alberti, Budavár, Ba­lassagyarmat, Szügy, Békéscsaba, Sze­ged, Ferencváros, Bp.-Deáktér, és a buda­pesti egyetemi gyülekezet. Az új liturgia bevezetésének hírét vegyes érzelmekkel fogadták az érintettek, és több fórumon is megkezdődtek a viták. Vannak olyanok, akik mereven elutasítják és szük­ségtelennek érzik a régi, megszokott, és jól ismert rend megváltoztatását, míg mások úgy vélik, hogy istentiszteleti életünk meg­újítása egyházunk megújulását hozhatja magával. Több esetben nem szakmai érve­ket ütköztetnek a vitázó felek, hanem in­kább emóciók fedezhetők fel az érvek mögött. Vannak tehát próbagyülekezetek, ahol már az új rend szerint is tartanak Isten­tiszteleteket. Ilyen próbagyülekezet a győri is, ahol az öregtemplomban eddig három Istentiszteletet tartottak az új rend szerint. Lackner Pál igazgatólelkész szerint az e­­redmény várakozáson felül jó. A gyüle­kezet szívesen és rendkívül aktívan tanulja az új rendet. Ahogy kezdik megismerni, úgy használják egyre szívesebben. Vannak persze olyan gyülekezeti tagok is, akik el­lenérzéssel viseltetnek egyelőre az új rend iránt, nekik azonban lehetőségük van arra, hogy azokon az Istentiszteleteken vegye­nek részt, ahol a mostani rendet használ­ják. Az új liturgiái rend — végleges beveze­téséig — bizonyára még sok vita forrása lesz, de az nem kétséges, hogy tanulható és tanítható.Véleményem szerint az új rend bevezetése a képzett kántorral rendelkező nagyobb városi gyülekezetekben nem fog olyan nagy nehézséget okozni, mint azokban a vidéki kisebb gyülekezetekben, méginkább a szórványgyülekezetekben, a­­hol képzett kántor sincs és a gyülekezet derékhadát olyan idős, templomos embe­rek alkotják, akik hosszá évtizedek alatt megismerték a mostani liturgiát, és újat megismerni, megtanulni nem akarnak, de talán nem is tudnának. Márpedig egyhá­zunk jelentős részét éppen ezek a gyüle­kezetek teszik ki. Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész SZOBOR ‘56 EMLÉKÉRE A connecticutbeli Fairfieldben működő Magyar Studies of America nevű szervezet azt kezdeményezte, igényelve dr. Mádl Ferenc államelnök és hazai szobrászművé­szek hozzájárulását, hogy 2006-ra Buda­pesten az 1956-os szabadságharc 50. év­fordulójára illő és méltó szobor kerüljön felál-lításra. A jelzett szervezet világot át­fogó kampányt indított annak érdekében, hogy a külföldön szétszóródott magyar e­­migráció adományaképpen kerüljön szobor felállí-tásra Budapest valamely központi helyén. Ennek a tervnek adományokkal ki­fejezett felkarolását kérik. Adományok be­küldhetők a következő névre és címre: Magyar Studies of America, Inc. “1956 Memorial Fund" 242 Kings Hwy Cut-off Fairfield, CT 06824-5394 Ezen a címen vagy 203-746-2162 tele­fonszámon Lengyel Zsuzsa elnök szívesen ad felvilágosítást a szobortervről, msa MC jelzésű olvasóinktól is szívesen el­fogadunk alkalmi lap fenntartó adományt.

Next

/
Thumbnails
Contents