Erős Vár, 2003 (73. évfolyam, 1-6. szám)
2003-12-01 / 6. szám
3. oldal AZ APÁK ESZNEK EGREST ÉS A FIÁK FOGA VÁSIK BELE (Jeremiás 31:29) 73. évfolyam___________________________EROS VÁR Manapság egyre inkább aggódunk — joggal — amiatt, hogy a folyamatosan gyorsuló környezetrombolás által tönkretett Föld lehetővé teszi-e majd gyermekeink “élhető" életét, amikor majd átvenni lesznek kénytelenek tőlünk a rongyosra rabolt “természet-stafétát”. A sokak által nehezen érthető fenntartható fejlődés és az abban feszülő ellentmondások csaknem feloldhatatlan volta kérdésessé teszi, hogy egyáltalán lesz-e jövő. Mert azt már csaknem mindenki érzi zsigereiben, hogy ha lesz is, alapvetően más lesz, mint a mi életünk. Tudományos filmben lelkendezve mutatják be a mérnökök a több háztömbnyi nagyságú hatalmas talajmaró és bányászgépeiket, melyek arra jók, hogy századannyi munkaerő-szükséglettel százszor gyorsabban bányásszanak ki egy szénbányát. Egyszerűen csak lemarják a termőréteget a szénréteg tetejéről, felszedik a szenet, majd továbbállnak. Még a képernyőn keresztül is lehangoló és fájdalmas a megnyúzott táj képe, és valahogy nem örülök együtt a mérnökkel. Bizonyára majd egy újabb eszes csapat furfangos gépei jönnek, és megpróbálják begyógyítani a sebet. Jó esetben. Rosszabb esetben rábízzák a természetre, ahol a termőréteg egyetlen centiméterének a képződését tízezer években mérik. Vagy ha ez fájdalmas, szálljunk tengerre? Még ha el is tekintünk attól, hogy mennyire szennyezett a víz, milyen irgalmatlan mértékben rabolja ki az ember az óceánok világát, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a globális felmelegedés ördögi körének beindulásával a sarki hótakaró elolvadása miatt a nagy tengeráramlások leállásának veszélye kamyújtásra lévő realitás. Ha ez bekövetkezik, télen a meleg tengeráramlatok nem melegítik fel az északi kontinenseket, és nyáron elmaradnak az esők, és emiatt beköszönt a nagyon hideg tél és az eső nélküli forró nyár alkotta két évszakos év. Tudósok szerint ha ma abbahagynánk véglegesen és teljes mértékben a káros anyag kibocsátást (magyarán: a szén és olaj elégetését), akkor kb. 150-200 év alatt helyreállítaná magát a természet. Ha nem — s ki ne tudná, hogy ez a valószínűbb —, akkor menthetetlenül átcsap a folyamat, és egy újabb ciklus kezdődik, amit befolyásolni nem tudunk, és teljes, globális éghajlatváltozást okoz. A sarki jégsapka elolvadásával a világtengerek szintje annyira megemelkedik, hogy a tengerparti városok víz alá kerülnek, a szárazföldeken aszályok lesznek, majd ezen folyamatok későbbi periódusában újabb eljegesedés kezdődik. De hova megy az akkor már majd 10 milliárdnyi ember lakni? Hol és hogyan fogják megtermelni a szükséges élelmiszert? Egyszerű, de megválaszolhatatlan kérdések. Pesszimista hozzáállással az ember bele sem mer gondolni, hogy mi vár az emberiségre. Nagyon sok mindent meg kellene tanítani gyermekeinknek. Például nem azt mondani, hogy örüljetek, hogy kényelmes életet hagyunk rátok, mobiltelefonost, “internetest ”, “plázást”, “mindenhova-autón-menőst”, “mert-te-megérdemelsz-mindent ’’-felfogásút, hanem azt: bocsáss meg nekem, gyermekem, hogy nem láttam tovább az orromnál, és azért, hogy én kényelmesen éljek, azt hazudtam neked, hogy szükséged van a mobiltelefonra, internetre, plázára, autóra. Nem tanítottalak meg arra, hogy hogyan kell élni, látszatéletre tanítottalak meg, és ennek a levét, gyermekem, te fogod meginni. Neked kell majd szembenézned a környezeti katasztrófával, éghajlatváltozással, éhezéssel, válsággal, háborúkkal. Ha majd éhesen a sutba hajítod a mobilod, és felnézel égre, ne átkozz el, hogy nem tanítottalak meg arra, hogy szeresd az Istent, mert akkor már bizton fogod tudni, hogy csak Ő az egyetlen, Aki segíteni tud. Ne átkozz el, mert lehet, hogy én sem tudtam, hogy hogyan kell szeretni az Istent. Azt hittem, ha mindent megadok neked, tudást, jó neveltetést, jogokat, szabadságot, anyagi feltételeket, akkor minden feladatomat teljesítettem, az Isten majd megismerteti magát veled, ha akarja, ehhez nincs közöm. Nem mondtam neked soha, hogy a mobiltelefon korában is a legfontosabb üzenet az a Kőtáblára írott, és nem az SMS-ben érkező; nem mutattam példát neked, és meg sem próbáltam betartani még a Tízparancsolatot sem, vagy ha igen, nem szívből, mert te, látván engem, nem vágyódtál Uradhoz, mert érezted: hazug vagyok. Nem vittelek magammal templomba, hogy legalább ott láthasd: nekem legfontosabb, hogy Uramnak hálát adjak ujjongó szívvel, így te kénytelen voltál magadnak “istent ” keresni, és találtál is: horoszkóp-készítő sarlatánokat, falsul mosolygó médiaarcokat, idétlen és rettenetes rock-bálványokat, szimpatikus és meggyőző politikusokat, akikről elhitted, hogy rajtuk fordul meg a világ. Természetesnek vettem légkondicionált autómat és összkomfortos otthonomat, és nem törődtem vele, és nem fájt nekem, hogy mennyi talajt, állatot, növényt kellett ehhez elpusztítani, bosszankodtam a szupermarketek árutól roskadozó polcainál, hogy drágult a hús, és nem gondoltam arra, ez az egész mennyire abszurd és hazug. Igen, gyermekem, bocsáss meg nekem, ezt tettem, és téged is erre tanítottalak meg, és most itt állsz, egy csomó olyan tudással a tarsolyodban, amivel semmire sem mész. De a legfájóbb az, ha nem tudod, hogy Isten mennyire szeret. Elhitettem veled, hogy minden gazdagság az enyém, de én is elhittem. Mert nemcsak a Földet pazaroltam el, hanem a jövőmet is: téged, gyermekem. De jó lett volna, ha akkor okosabb lettem volna, és legalább egy szó őszinte és szívből jövő ismeretére megtanítottalak volna. Ez az egyetlen, Akire igazán szükségünk van: ISTEN. Dr. Ajtony Zsoltné- In: Dunántúli Harangszó Kedves Olvasóinknak örömmel teljes, áldott karácsonyi ünnepeket és kegyelemben gazdag, békés új esztendá szeretettel kíván a Szerkesztőség és az A MEK tisztikara. Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia szolgálatát szívesen segítsék elő a Konferenciában való tagság vállalásával. A tagsági díj évi 20 US/CA dollár és ebben az összegben benne van az előfizetés az “Erős Vár”-ra. A tagdíj beküldhető Hungarian Conference, 1467 Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505 címre.
