Erős Vár, 2003 (73. évfolyam, 1-6. szám)
2003-12-01 / 6. szám
EROS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 73. ÉVFOLYAM____________________________2003 DECEMBER No. 6(3-13). Vol. 73, December 2003, USPS 178-560 6. SZÁM GYERMEK SZÜLETETT NEKÜNK! Olvasd: Lukács 2:15-20. A módén irodalomban és fiiművészetben egyre több olyan alkotással találkozunk, amelyeknél hiányzik a történet végső kibontása. Az események sora hirtelen félbeszakad és a szerző az olvasóra vagy a nézőre bízza, hogyan szövi tovább az események szálait. — Karácsony nem ilyen félbeszakadt történet. Van folytatása. Igaz, az angyalok égi üzenete s a nagy fényesség után ismét néma sötétség borult a betlehemi mezőre és minden olyan lett, mint amilyen azelőtt volt. Ám az angyalok elűnésével nem szakadt félbe a történet, hanem folytatódott, mégpedig a pásztorok szívében. Útra keltek s eljutottak a megbizonyosodásig s aztán vissztértek s eljutottak a hálaadásig. Nekünk erre a folytatásra kell figyelnünk, mert erre a kettős útra hív minket is az Isten. Eljutni a megbizonyosodásig... Mtjelent ez? Külföldi nyaralás tervezgetésénél útikönyvet vesz az ember, amely megismertet a sosem látott városok nevezetességeivel, tájak vonzó szépségével, elkalauzol hangulatos, csöndes falvakba vagy gigászi méretű építkezésekhez. Végül az összegyűjtött információk alapján útnak indulunk... Ez a megbizonyosodás útja, amikor már nem mások leírása, nem mások fényképezőgéplencséje, hanem saját tapasztalataink alapján ismerjük meg az addig ismeretlen tájat. A pásztorok így indultak útnak az angyaloktól kapott információ alapján, hogy megbizonyosodjanak. A hasonlatot tovább vive, vagy inkább tovább erőltetve: Isten útikönyvként kezünkbe adta a Bibliát, amely Isten országát mutatja be. Emellett mások is beszélnek arról, hogy mi mindent tapasztaltak meg ebbenn az országban. Több csatornán keresztül is érkeznek hozzánk információk. A kérdés az, hogy ezek nyomán útnak eredünk-e? Hiszen ezeket az információkat kétségbe is lehet vonni és azt mondani, hogy a Biblia nem hiteles, csak legendák gyűjteménye; a testvérek bizonyságtétele csak szubjektív érzések kivetitődése —, kár tehát elindulni. Mintha a pásztorok azt mondták volna az angyali jelentés után: Úgy látszik álmodtunk, vagy valami víziónk volt. Jobb lesz, ha meghúzzuk a bütyköst, magunkra húzzuk a subát, és alszunk tovább. Bátorság, elszánás kell elindulni a megbizonyosodás útján. S erre nemcsak a betlehemi pásztoroknak volt szükségük. Csak ezzel a bátor elszánással indulhatott el a fiatal halász Jézus nyomdokába, hogy emberek halászává legyen. Bátorságra és elszánásra volt szüksége a Jézus példázatában szereplő tékozló fiúnak is, hogy visszatérjen az atyai házhoz, hogy megbizonyosodjék az Atya szeretetéről.. Mindazok, akik a pásztorokhoz hasonlóan bátran elindultak ezen az úton, a pásztorokhoz hasonló tapasztalatokra tettek szert, hogy bizony mindent úgy találtak, ahogy Isten üzente nekik. Egy idős ember Bibliájában lapozgatott egyszer barátja, aki lélekben nagyon meszszire sodródott Istentől. A lapozgatás közben feltűnt neki, hogy a margón itt is, ott is egy-egy dátum van. Meg is kérdezte: Mit jelentenek ezek? “Kipróbáltam és igaznak találtam” — szólt a válasz —, “s hogy el ne feledjem, mindig odaírtam a dátumot.” így kellene nekünk is kipróbálni, hogy valóban félelmektől szabadító örömöt jelent-e Jézus közelsége, úgy ahogy az angyalok hirdették: Ne féljetek, nagy örömöt hirdetek nektek, mert megszületett az Úr Krisztus a Dávid városában. Persze a világ kínálja a maga örömeit, s az ember sietve ki is próbálja ezeket. Ám ha őszintén összegyűjtjük tapasztalatainkat, akkor meg kell vallanunk, hogy nagyon gyorsan múló, szinte csak percnyi örömök azok és pillanatnyi felvillanásuk után még kínzóbb a szürke örömtelenség.. Aki azonban elindul Isten hívására, megtapasztalja, hogy Isten közelében igaz és maradandó örömökre talál. Hiszen az “örömüzenet” nemcsupán karácsonynak különleges mondanivalója, hanem ezt az örömöt hirdeti az egész Szentírás. Már az Otestamentum lapjain is Isten örömre hívja népét, amelyben az ember megszabadulhat a szorongató félelmektől és eljuthat Dávid tapasztalatáig: Teljes öröm van Nálad, Uram! —Az Újtestamentumban pedig a már felnőtt Jézus mondja övéinek: Az én örömöm legyen bennetek, s a ti örömötök jusson teljességre. S aztán milyen örömmel száll a hír: Feltámadott az Úr! Amikor pedig Krisztus tanítványai testvéri közösségekben jöttek össze,milyen öröm töltötte be szívüket! Amikor a pásztorok nagy sietve elindultak, nemcsak Betlehemig, a megbizonyosodásig jutottak el, hanem a hálaadásig is. Lukács evangélista úgy írja ezt le, hogy a pásztorok visszatértek nyájuk mellé, a hétköznapi élet feladatai és gondjai közé. Visszatértek, de Istent dicsőítve és magasztalva mindazért, amit tapasztaltak. Ha valamit kap az ember, persze illik megköszönni. A hálaadás azonban több, mint Istennek járó köszönet, vallásos illendőség. A hálaadás Isten dicsőítése, az Isten elleni lázadásnak és az Istent megvető közömbösségnek az ellentéte. Vallomás arról, hogy felismertem, kicsoda vagyok én és kicsoda Isten. A hálaadás felismerése Isten hatalmának és szeretetének, mindannak,
