Erős Vár, 2003 (73. évfolyam, 1-6. szám)
2003-08-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 73. ÉVFOLYAM 2003. AUGUSZTUS ■w 4 vm.s. A„Km, 2003. usrs i7x-.m 4. SZÁM MOST A GYÜMÖLCSTERMŐ KAPCSOLATOK IDEJE VAN Olvasd: 1 Mózes 39:1-5. Túl vagyunk a nagyünnepeken, melyek Jézus szolgálatának döntő állomásait állították elénk születésétől mennybemeneteléig. S a pünkösdi Szentlélek hitet ébresztő világosságában lesz személyessé, hogy Jézus Krisztus értünk szenvedett és halt meg, feltámadása pedig üdvösségünk egyedüli alapja. De felvetődik azonnal a kérdés: Mi következik ebből, van-e ezeknek az üdvtörténeti eseményeknek tapasztalható, emberek számára ízlelhető, zamatos, tápláló lelki-gyümölcstermése? Ezt várjuk nyári melegben is, hogy beérjenek azok a gyümölcsök, melyekért a kertész mindent elkövetett (plántálás, permetezés, gondozás, stb.). Gazdánk is mindent megtett, hogy életünk fáján jó termés örvendeztessen meg másokat. Jézus magát igazi szőlőtőnek mondja és övéit pedig szőlőveszszőnek. “Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok Énbennem” (János 15:4) - mondja tanítványainak. Ebben rejlik a gyümölcstermő élet titka, mely összefügg a Jézussal való szoros hitbeli kapcsolattal és meghatározza az embereknek egymás iránti kapcsolatát is. Az ember ugyanis szinte egész életében kapcsolatok kiépítésén fáradozik. Képes ezért áldozatot is hozni, ha jelene, jövője, vagy egészsége, érvényesülése ettől függ. De a gyökértelen emberi kapcsolatok mulandók, hálójuk szakadozik. “Minden elhagy, elfeled ...” halljuk Gerhardt Pál egyik szép énekében. József története is ezt állítja elénk: Testvérei eladták, apjuk elhitte a mesét a vadállatról a véres ruha láttán, Potifár pedig csábító feleségének hitt. Benne élünk ma is a szakadozott hálójú kapcsolatokban, mert nem adunk elsőbbséget a legfontosabbnak, ami József életét meghatározta és a miénket is jellemezheti. Velünk az Úr! így olvassuk Józsefről: “Vele volt az Úr.” Minden és mindenki ellene volt, de Isten nem. Őrá lehet számítani, akár fent, akár lent vagyunk. Akár mélységben, akár magasságban. Mindenkor szükségünk van Őreá, hogy el ne csüggedjünk a mélyben és a magasságban el ne bizakodjunk. József a száraz kútban is érezhette, hogy vele az Isten. Potifár házában is, ahonnan igazságtalanul börtönbe került. Ott sem hagyta el Ura. Próbatételekben is velünk van. Erre talán külön is hangsúlyt kell tennünk, mert jó napokban mégcsak valljuk, hogy Urunk velünk van, de válságos helyzetekben kérdezzük: Hát most hol van az Isten? Ő akkor is velünk vándorol. Ne higyjük, hogy Urunk csak az örömnapokon tart velünk. Velünk szenved sötét napokban is, mert hordozta a legmélyebb szenvedést a kereszten. Vagyis, nem azért van velünk, mert megérdemeljük. József sem érdemelte meg, mert önteltté, beképzeltté vált álmai és apja kivételező bánásmódja nyomán. Ami történik vele, bizonyítja, hogy Isten akkor sem hagyta magára, amikor bűnei miatt a mélységbe került. Luther mondja: Isten a szentjeit a mélybe taszítja, ha magasra akarja emelni. Övéi vagyunk, mert Ö vásárolt meg minket. Azt szoktuk mondani, hogy pénzért minden, sőt mindenki megvásárolható. Lehet, hogy nem minden testvér adja el testvérét húsz ezüstért. De megvenni a másikat, “lefizetni”, hogy mellénk álljon, nem egyszer fordul elő. Potifár megvásárolta Józsefet és ezzel övé lett életre-halálra, tulajdona, rabszolgája. Minket is megvásárolt Valaki. Nem a száraz kútból, hanem a bűn mélységéből. Nem pénzzel, arannyal, hanem ártatlan szenvedésével és halálával. “Drága áron váltattunk meg” - mondja az apostol, hogy a bűn szolgaságából kiszabadulva Isten szabad gyermekeiként éljünk. A mai ember, akármelyik kontinensen is él, félelmei “kútmélyén” érzi, hogy nincsen emberi eszköz (anyagi, pénz) a szabadulásra. De valljuk, hogy az Övéi vagyunk, az Úréi, mint szőlőtőn a szölővessző, akár műtőasztalon, akár betegágyban fekszünk, vagy kínzó kérdések tűzfészkében izzunk, bűneink darázsfészkében kínlódunk, netán a halál völgysírjában fekszünk. A legdrágábbat adta értünk Urunk, Egyszülöttjét, hát ezért sem mond le rólunk. Ezért áldottak vagyunk és az ebből eredő erővonalak megtapasztalhatok. Józsefről olvassuk, hogy szerencsés ember lett és mindent eredményessé tett az Úr, amihez hozzáfogott. Mindez nem értelmének, helyezkedni tudásának, vagy alkalmazkodó képességének a gyümölcse, hanem annak a ténynek, hogy vele volt az Úr! Ezt mások látják. Nem arról van szó, hogy József észrevette: Nagy dolgot műveltem! Csak elvégezte, ami reá bízatott, hűségesen. Mint rabszolga is Potifámál, mint mint miniszter a fáraónál hűséges maradt a szolgálatban, ragaszkodott Urához, Aki vele volt. Nem lehet ugyanis elválasztani a hit dolgait a hétköznapi élet dolgaitól. A hit embere helytáll földi hivatásában. Akkor is, ha nincs állandóan “ellenőrző” szemek előtt, mert Isten szerető tekintete irányítja és kötelezi. Áldás árad életéből. Nem emberek magatartásától függően, egyszer áldás, másszor átok. József segít azokon is, akik igazságtalanul börtönbejuttatták. A testvéreken is, akik kútba dobták. Ilyen következménye van, ha övéivel van az Úr: Áldás árad életükből. Ezért nem tarthatjuk meg mi sem a keresztségben kapott és a vasámapról-vasárnapra hangzó “áldjon meg az Úr” tényét, hanem magukkal visszük otthonunkba, emberek közé, hogy áldottak legyenek. Túrmezei Erzsébet keresztlánya esküvőjére írta: “Simítsd a redőt, oszlasd a gondot! így leszel áldási így leszel boldog!” Az áldás embere nem fokozza, szaporítja a fájdalom redőit, hanem simítja. Oszlatja a gond-felhőt, hogy a hit és szeretet napfénye minden földrészen elérje az igazi kapcsolatok után vágyó embertársat és hittestvért, kibe a Szőlőtő gyümölcstermő nedveket akar árasztani, mint Benne maradó szőlővesszőbe. Szimon János
