Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)
2002-12-01 / 6. szám
72. ÉVFOLYAM ERŐS ®VÁR 3. oldal AZ INKARNÁCIÓ ÉRTELME Olvasd: Lukács 2:1-14 Angyalok és pásztorok, csillag és jászolbölcső —, öreg történet ez nagyon. Mondhat-e valamit a rideg valóságok mai emberének? Minden bizonnyal. Ez a történet túléli a karácsonyfákat, ajándékokat —, nemzedékeket, s akkor is hangzik majd az utánunk jövőknek, amikor mi karácsonyfástul, ajándékfástul, mindenestül már régen ott leszünk az örök karácsonyban. Ez az öreg történet három ponton mindenesetre igen életszerű, tehát időszerű. 1. A karácsonyi ige pontosan megmondja, hogy Jézus hol született. Földrajzi nevek hangzanak: Róma, ahol a császár székel, Szíria, ahol a helytartó van, Názáret, Betlehem, Dávid városa, vendégfogadó, istálló. Rá lehet mutatni a földgömb egy bizonyos pontjára: Itt született Jézus. Sokkal több ez, mint Lukács evangélista földrajzi precizitása. Azt jelenti, hogy Jézus Krisztus belépett a térbe. Vájjon miért? 2. A karácsonyi ige azt is pontosan megmondja, hogy Jézus mikor született. A legelső szó az, hogy “történt”; a következő az, hogy “napokban”. Rögtön az idő sodrába kerülünk. Augustus császár parancskiadása népösszeírásra, s Lukács még hozzáteszi, hogy minden akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Történeti események zajlanak körölüttünk. A visszanyomozó történetírás eszközeivel ki lehet mutatni, hogy mikor született Jézus. Mindez sokkal többet jelent, mint hogy azóta Jézus születésétől számítják mindenütt az időt. Jézus születésének ez a történeti beágyazottsága azt jelenti, hogy Krisztus belépett az időbe. Vájjon miért? 3. A karácsonyi ige azt is részletesen elmondja, hogy milyen körülmények között született Jézus. Egészen szegényes körülmények között született. Hiszen nem is otthon, hanem idegenben született. “Nem volt helyük a vendégfogadó háznál.” Nem azért, mert későn érkeztek, hanem azért, mert szegények voltak. Jó pénzért a legzsúfoltabb szállodában is tudnak helyet csinálni. Istállóba szorult. Nem olyasféle stilizált istállóba, amilyeneket színnyomatokban látunk, Valóságos és közönséges istálló volt az ilyen helyek minden velejárójával. Atyáink így énekeltek róla: “Nincs néked meleg helyecskéd, / Sem gyengéd rengő bölcsőcskéd. / Néked bársonyod s tafotád / Asszú széna lágy párnácskád. / Noha nagy dicső király vagy, / Értünk íme mely szegény vagy. / Otet édesanyja, Már ia, / Palába pólálá, / Tévé a jászolba, a rút istállóba / A nagy királyt, / Kit ökör és szamár szagolással / Esmérnek Uruknak, / És a hideg ellen ők őrzik / Szépen fiival lássa!...” Mindez nem karácsonyi romantika, hanem vaskos valóság. Ez az, hogy az Ige testté lett és felvette a szolgai formát. Azt jelenti mindez, hogy Jézus Krisztus, Istennek tér és idő felett gazdag Fia, belépett emberségünkbe, hogy életünk három elnyomorodott pontján beszéljen velünk és segítsen rajtunk. 1. Embernek lenni igen jellegzetesen azt jelenti, hogy vesződünk a térrel. Mindig messzebbre vágyni és sehova sem érni. Egyre rohanóbb járművet nyergelni, és útlevelek, vízumok szorításába zsugorodni. Mindig máshova kívánkozni —, nem a helyemen lenni! “Úgy vágytam ide és már mennék. Ó, én bolondos, beteg, bús árnyék”! (Ady.) Világűrbe kacsingatni s földi munkahelyhez hűtlenné válni. Élettérért verekedni s más lábára rálépni. Átokverte térben nyomorgunk. Jézus Krisztus karácsonyi születésével azért lépett bele a térbe, hogy életünknek térbeli nyomorúságain segítsen. És segít. Megszenteli teremet. Bölcsőnktől koporsóig. Nélküle sehol sem jó, Vele mindenhol jó! Benne mindenütt helyemen vagyok, hazaérkeztem. Ugyanakkor Jézus térbe-lépése megnyitja a távlatokat. Születése az egész földnek öröme lészen. Azóta nem közömbös, hogy mi történik a földteke másik oldalán. Az egész föld felelőssége rajtam van. Megnyíltak a távlatok, egészen addig, hogy “nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük”. 2. Embernek lenni igen jellegzetesen azt is jelenti, hogy vesződünk az idővel. Mindig sietni és mégis elkésni. Jaj, nincs időm, és hej, ráérünk arra még. A percmutató diktatúrája és az évek tékozlása ugyanaz az időbeli nyomorúság. Ráérni arra, amire egy pillanat is kár, és nem érni rá arra, amire mindig kellene időnek jutni. Rossznéven venni, ha valaki éveim száma iránt érdeklődik, félni az öregedéstől. Úgy rakodik vállunkra az idő, mint az ónos eső a fák ágaira. Szenvedés nekünk az idő. Jézus Krisztus karácsonyi születésével azért lépett bele az időbe, hogy életünk időbeli nyomorúságain segítsen. És segít. Megszenteli az időt. Kegyelmi idővé válik a perc és az egész élet. A hű szolga jó munkájában telik az életünk, de nem felejtjük, hogy “egy a szükséges dolog”. Az időbelépő Jézus Krisztus melléje áll az időtékozló lustáknak: “Ideje az álomból felserkenni”, siess, múlik az élet, nem érsz rá! S eléje áll a rohanó idő-rabnak: “Egy a szükséges dolog”, állj meg, s válaszd a jó részt! Ugyanakkor Jézus időbe-lépése idöileg is megnyitja a távlatokat. Arasznyi létünk korlátáiból is mindent sub specie aetemitatis nézünk. Apró perceink az örökkévalóságba csorognak bele. 3. Embernek lenni legjellegzetesebben azt jelenti, hogy vesződünk a szegénységgel. “Wir sind Bettler, das ist wahr” (“Koldusok vagyunk, ez az igazság”) — mondotta Luther. Mindig több szegény volt, van, és lesz, mint gazdag. Életében legalább kétszer a leggazdagabb is szegény. Koldusok vagyunk, amikor születünk, hiszen üres kézzel érkezünk a világba, és koldusok vagyunk, mikor meghalunk, mert semmit sem viszünk ki a világból. És közben? A szegénységünket nem az erszényünk és a kamaránk méri igazán. A félelem a mi szegénységünk. Félelem a mától, félelem a holnaptól, félelem mindentől, s aztán a félelmek félelme, a bűnt gyűlölő Úristen szent színétől. Az örömtelenség a mi igazi szerénységünk, hogy tengernyi örömgyár rafinált portékája között sincs igazi örömünk. Álörömeink poharába láthatatlan könnyek peregnek. A bűn a mi igazi szegénységünk. Hogy elveszett és elkárhozott emberek vagynk. Jézus Krisztus azért született szegénynek, hogy emberségünk legnyomorultabb pontján, szegénységünkben szólítson meg és segítsen rajtunk. És segít. Születése azt jelenti, hogy “ne féljetek”, s az Övéi nem félnek. Azt jelenti, hogy “nagy az öröm”, s teljes öröm van Őnála. Azt jelenti, hogy “Megtartó”, s az Övéi megszabadultak. Az Ő szegénysége által meggazdagodtunk. Lehet itt mást tenni, mint csatlakozni az angyalokhoz végnélküli hálaadásra: “Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!”? tD. Szabó József, ev. püspök (e.é.) • • A legutóbbi népszámláláskor 260-féle valláshoz tartozónak jelezték magukat a magyarok. Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia szolgálatát szívesen segítsék elő a Konferenciában való tagság vállalásával. A tagsági díj évi 20 dollár és ebben az összegben benne van az előfizetés az “Erős Vár”-ra. A mellékelt “befizetőlapot” ezek szerint szíveskedjenek felhasználni. Köszönjük!
