Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)
2002-08-01 / 4. szám
6. oldal ERŐS ©VÁR 72. ÉVFOLYAM Kántorválság Erdélyben Korunk istentiszteleti élete válságos helyzetben van. E liturgiái krízisnek egyik lényeges tényezője egyházzenei életünk megoldatlan gondjaiban rejlik, melyek a mi vidékeinken jelentkeznek a leghangsúlyosabban. Az erdélyi magyarságnak hosszú évtizedeken keresztül nem voltak szakképzett egyházzenészei. A kántori szolgálatot lelkes egyháztagok Az Európai Unió intézményeinek reformja és bővítése újra és újra alkalmul szolgál az egyházaknak arra, hogy a kontinens keresztyén kulturális gyökereire figyelmeztessenek, és szorgalmazzák a gazdasági, piaci egységen túl a világrész szellemi megújulását is. II. János Pál gyakran tesz ilyesféle felhívásokat: "Fedezzétek fel keresztyén elődeitek örökségének kincseit! Ne feledjétek, hogy az embernek, ha nem ismeri múltját, jövője sincs." A pápa persze jól tudja, hogy erre a felfedezésre nem csak a volt kommunista országokban van szükség, ahol a rendszer összeomlott, "de megmaradtak az általa okozott sebek az emberek szívében és az újraszerveződő társadalmakban. Az erkölcsi értékeket gyökeresen felforgatták és most újra kell éleszteni őket... Az ateizmus és materializmus azonban elterjedt egész Európában. Ezt ugyan nem kényszerítik rá a társadalmakra, de a gyakorlatban mégis oda vezet, hogy az emberek úgy gondolkodnak és élnek, mintha Isten nem létezne." Az európai társadalmak — tudjuk — elég távol vannak a "keresztyén örökség kincseinek felfedezésétől". Sok szakértő állítja, hogy Csehország, a cseh társadalom áll talán legmesszebb ettől. Renöckl Helmut linzi szociáletika-professzor a Herder Korrespondenz januári számában megjelent összefoglalójában népszámlálási adatokat idéz. A cseh lakosság 73 százaléka felekezeten kívülinek vallotta magát. Tehát csak mintegy 25 százalék valamely keresztyén egyház tagja. A 15-19 éves fiatalok 92 százaléka felekezeten kívüli, a 20-29 éves korosztály 79 százaléka, a 60 éven felülieknek pedig 51 százaléka az. Persze a "felekezeten kívüliek" inkább közömbösek, mintsem "harcos" ateisták. Az adatok hátterében a cseh keresztyénség sajátos történelmét is látnunk kell. Renöckl személyes tapasztalatból is jól ismeri a cseh helyzetet, mivel linzi katedrája mellett tíz éve a Ceské Budejovice-i (budweisi) egyetemen is tanít. Az a vélevállalták fel, protestáns gyülekezeteknél főleg a papnék, akiknek nem állt módjukban szakszerű zenei képzésben részesülni. Szolgálatukat szinte ingyen végezték, mivel az egyháznak nem volt lehetősége megfizetni őket. Az elmúlt évtizedben — Istennek hála — eltűntek a külső, politikai kényszerítő korlátok. Ma nem kell félnie hátrányos megkülönböztetéstől, politikai megtorlástól anménye, hogy Csehország az egész európai keresztyénség jövőjét vetíti elénk. Nagyon borúlátó megállapításnak tűnik, valójában mégsem az. Inkább arra igyekszik rávilágítani, hogy a Csehországban tapasztalható törekvések milyen távlatot nyitnak az európai keresztyénség számára, melyek ma az "idők jelei", melyeknek megértése nemcsak a keresztyénséget, de az egész társadalmi életet is tovább segítheti. Ezen a ponton válik a téma európaivá, minket is érintővé. Az "idők jelei" ma mások, mint XXIII. János és a zsinat idejében voltak a hatvanas évek elején. A technikai-gazdasági, kulturális és etikai globalizáció, a modemposztmodem paradigmaváltás és az osztatlan új Európa negatív és pozitív lehetőségeket hordoz. A globalizációban sokan nem annak távlatait élik meg, hanem végletekig fokozott terhelésüket. Az informatikai robbanás és a bio-, illetve géntechnika is a féléjük magasodó és őket behálózó üzlet és tudomány veszélyét jelenti számukra. Ki emeli fel az embert? Menekülhetünk-e a negatív jelenségek, válságok elől az egykor egységesebb és keresztyénibb Európa ismételhetetlen történelmi víziójába? Vagy inkább új lehetőségeket keressünk a cseh és európai válság jelenségei között? Aligha jelentheti a keresztyénség túlélését a magukba zárkózó, világtól elforduló kis csoportok léte. Inkább a világ és az emberek problémáira is nyitott közösségek a jövő "laboratóriumai". Nem elegendő az örökség és hagyomány őrzése, ha közben az egyházak elmulasztanák a bibliai üzenet megszabadító, ösztönző, irányító és meghívó jellegét közvetíteni a mai fáradt és veszélyek közt élő ember nyelvén. És még egy fontos cseh tanulság: a teológia és természettudomány közötti párbeszéd tudatos művelése. Erre is szükség van ahhoz, hogy a posztmodem civilizáció által felvetett kérdéseket megválaszolhassuk. Rosdy Pál. In: “Heti Válasz” nak, aki kántori szolgálatot vállal. Reménykeltő kezdeményezések látszanak megvalósulni. Van tanító-kántorképző főiskolánk Marosvásárhelyen. Egyházzenei tanszék jött létre Nagyváradon a Sulyok István Főiskolán, illetve a Partiumi Keresztény Egyetemen. Egyre magasabb követelményeknek kell megfelelniük az egyházkerületi kántorvizsgára jelentkezőknek. Új, gazdag énekeskönyvek jelentek meg. Újraalakulnak a gyülekezeti énekkarok. Ittott zeneakadémiát végzettek ülnek az orgonapadon. Vannak frissen képzett, fiatal orgonaépítö és -javító mestereink. E reménykeltő kezdeményezések hátterében jól begyakorolt és kedvelt istentiszteleti rendünk, valamint igen gazdag egyházi népzenénk áll. Vannak lelkesen, teli torokból éneklő gyülekezeteink (ami már ritka jelenségnek számít Európa más vidékein), valamint vannak értékes orgonáink is. Látszólag minden rendben lenne egyházzenei téren. Ez a sok tényező azonban mégsem tud “összecsengeni”. Valami furcsa diszharmónia sérti a fülünket, ha belehallgatunk istentiszteleti zenénkbe. Ennek pedig több oka is van. Egyrészt orgonáink siralmas állapota; restaurálásukra nincs anyagi fedezet, sok helyen még igény sincs rá. Egyházaink vezetőtestületeiben nincs sem kidolgozott stratégia, sem elképzelés orgonaállományunk megőrzésére. Másrészt pedig kántoraink alkalmazásakor még mindig nem számít döntő szempontnak a szakmai hozzáértés; szinte egyedüli kritérium az egyházhoz való ragaszkodás és lelkesedés. Amíg ezen a téren nem lesz áttörés, addig a divatos, Ízlést romboló ifjúsági énekeket sem tudjuk viszszaszorítani. Mert ki irányítsa keresztyén ifjúságunk zenei ízlését, ki adjon számukra értékesebb énekeket, ha a kántor maga még ezeknél az énekeknél is alacsonyabb zenei színvonalat képvisel? Kovács László Attila evangélikus teológiai tanár. In: Krónika (Kolozsvár) • • Az USA-ban a felekezetek felismeréséről (hogy tudnak-e valamit róluk a megkérdezettek) tartott vizsgálatok szerint az evangélikusok ügye ezévre 30%-ra javult az 1996. évi 25% helyett, de a felmérésben szereplő egyéb felekezetek felismerésének a mértéke ezzel szemben csökkent, így a római katolikusoké, baptistáké, metodistáké, presbiteriánusoké, s a zsidóké is. • Hollandia és Belgium (ebben a sorrendben) az első két ország, melyben a eutanázia (kegyes halál, azaz a halálba segítés) alkalmazása bizonyos feltételek között törvényileg megengedett. HUSZONÖT SZÁZALÉK: Az európai keresztyénség jövője
