Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)
2002-08-01 / 4. szám
ERŐS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 72. ÉVFOLYAM 2002. AUGUSZTUS -t (335). vot.72, August 2002. i/sps n/t-sóo 4. SZÁM AZ ISTEN HÁZÁHOZ VALÓ FÉLTŐ SZERETET FT. D. ORDASS LAJOS PÜSPÖKÜNKRE EMLÉKEZVE HALÁLÁNAK 24. ÉVFORDULÓJÁN (1978. AUGUSZTUS 14) KÖZÖLJÜK AZ EVANGÉLIKUS VILÁGSZÖVETSÉG 1957. ÉVI NAGYGYŰLÉSÉNEK ZÁRÓNAPJÁN TARTOTT IGEHIRDETÉSÉT Megemlékezének pedig az O tanítványai, hogy meg van írva: a Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. (János 2:17.) + Tudjuk jól az evangéliumból, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus szerette az Isten házát, ahol az Ő igéjét hirdették. Amikor Ő maga Galileában prédikált, fölkereste a zsinagógákat. Lukács evangéliumának 4. fejezetében ezt olvassuk Róla: “... beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába ...” És most, János 2. fejezetében a jeruzsálemi templomban találkozunk Vele és tanítványaival. Isten háza iránt olyan szeretet sugárzott személyiségéből, hogy az még a tanítványokat is eltöltötte. Ezért jegyezte föl János a következő miondatot: “Megemlékezének pedig az Ő tanítványai, hogy meg van írva: A Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.” Amikor erre a prédikációmra készültem, nyilván az Isten Lelke vezetett arra, hogy felfedezzem ezt a mondatot, ami a Zsoltárok könyvéből való idézet. Azok közületek, akik rendszeresen olvassák Bibliájukat, tisztában vannak azzal, hogy a bibliai szöveg alatt vagy mellett utalások vannak, amik megmondják nekünk, hogy a Szentírás melyik részéből valók a jelzett idézetek. Ez alatt a versszak alatt a jegyzet a 69. Zsoltárra utal. Kinyitottam a Bibliámat és elolvastam ezt a zsoltárt. Ebben valaki a bajairól beszél, miután messze került a templomtól. Ezt mondja magáról: “A házadhoz való féltő szeretet emészt engem.” Ekkor megkérdeztem magamat: Lehetséges az, hogy valaki ekkora vágyódást élt át Isten háza után? A kérdésem után különös események jelentek meg lelki szemeim előtt. Hadd mondjak el most valamit ezek közül. Ennek a 69. zsoltárbeli férfinak, akinek bánat volt a szívében, amiért el volt szakítva Isten házától, sok rokona van itt a földön. A ti földrészeteken is. Tudom A- merika egyháztörténetéből, hogy olyan európaiak jöttek ebbe az országba, ide Minnesota államba is, akiket éhség és szegénység sújtott. Új otthont próbáltak keresni maguknak. Többségük a skandináv országokból jött. Semmi olyant nem hoztak erre a földre, amit értéknek lehetne nevezni. Veszedelmekkel és nehézségekkel találkoztak, de készek voltak szembenézni velük, mert biztosítani akarták a mindennapi kenyeret maguknak, s a jobb és békésebb életet leszármazottaiknak. Szorgalmas élettel és sok áldozattal érték el ezt a célt. De a jövő iránti aggodalmaik még nem szűntek meg, szívüket a templom iránti vágy töltötte el. Elkezdtek dolgozni ezért. Nem a szükségleteik fölötti gazdagságukból adtak, hogy templomuk szebb lehessen, mint otthonuk. Sehol a világon, egyetlen lutheránus templomunkat se építették ilyen fölöslegből. Ahol csak templomaink vannak, azok mind bizonyságai az olyan férfiak és nők buzgóságának, akik inkább nem ettek de utolsó fillérüket a templomra adták. Ez volt a helyzet itt a ti hazátokban, amikor őseitek három-négy nemzedékkel ezelőtt templomokat emeltek. Ezt a cselekedetet semmi mással nem tudom megmagyarázni, mint a következő válasszal: Az építők a zsoltáríró fivérei és nővérei voltak, akiknek ugyanaz az érzés volt a szívükben. Nekik sem volt lelki otthonuk. Szülőföldjük temploma messze távol volt. Nem hallhatták a harangok hívó szavát, de szívükben megőrizték az Isten háza iránti szeretetüket. Ez az indítéka, talán az egyetlen indítéka, templomépítő vágyuknak. Igen! Nemcsak a Bibliánk, hanem az egyház története is kimondja ugyanazt az igazságot: Van “Isten házához való féltő szeretet”! De miért emlékeztek a tanítványok erre a zsoltárversre, amikor Jézusra néztek? Ok nem voltak messze a jeruzsálemi templomtól, hanem Mesterükkel együtt országuk fővárosának csodálatos szent helyén álltak. Arra kérlek most benneteket, hogy olvassátok el otthon, Bibliátokból az egész történetet. Akkor majd megértitek, hogy az a generáció, amelyik Jézus idejében élt, nem ugyanarra a célra használta a templomot, mint amire őseik emelték azt. Nem olyan épület volt az, ahol éhes és szomjas lelkek elégíttettek meg. Üzleti tevékenység adásvételi helye lett, haszonszerzésre való emberi törekvés színtere. Ezért Jézus szívében — ennek a szelíd és alázatos Tanítónak a szívében — szent harag lángja gyűlt. Ezért ostort vett kezébe és elkezdte megtisztítani a templomot. Ezért ennek a zsoltáridézetnek az igazsága volt egész személyére, arcára, szemébe írva: “A házad iránti féltő szeretet emészt engem.” Az egyháztörténet számos hasonló eseményről szol. Hallottatok róluk. Adásvétel gyakran előfordult keresztyén templomokban is. De más lehetőségek is voltak arra, hogy egy templom ne töltse be küldetését. Emberi gondolatokat és tanításokat hirdettek bennük Isten szent akaratának változhatatlan törvénye vagy vigasztaló kegyelmének áldott evangéliuma helyett. Üres templomokat látva az egyház története folyamán időről időre sokan tapasztalták szívükben keserüséseggel ugyanezt az érzést, amiről a zsoltárban olvasunk; mennyire elemészthet valaki az a tűz, ami akkor gyullad fel, amikor olyan templomról hallunk, ahol Isten igéjét elnémítják. De nem azért jöttem hozzátok, hogy az egyház történetéről adjak elő. Azért jöttem, hogy tanúbizonyságot tegyek. Mindannyian tudjátok, hogy személyes életemnek volt egy olyan szakasza, amikor börtönben voltam elzárva két évre, és elhallgattattak hat további évre. Még mindig a torkomban dobog a szívem, amikor viszszaemlékszem azokra a belső küzdelmek
