Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)

2002-06-01 / 3. szám

6. oldal ERŐS® VÁR 72. ÉVFOLYAM A LEGNÉPSZERŰBB ANGOL ÉNEK TÖRTÉNETE Amikor legutóbbi születésnapi évfordulóm megünneplésekor úgy alakultak az események, hogy az engem köszönteni akarókat — azok tá­volléte vagy más elfoglaltsága miatt — nem tudta feleségem egyetlen alkalomra összegyűj­teni, ezért otthonunkban megrendezett három ünnepi vacsora és néhány másutt tartott alka­lom viselte a “születésnapi megemlékezés’ ne­vet. Ezen alkalmak többségén akkor még nem egészen négyéves, idősebb unokám is résztvett és így az utolsó vacsorán is. Mikor feleségem behozta a tortát a 8 gyertyával (mindegyik tíz évet jelképezett), a megjelentek énekelni kezd­tek. Erre kisunokám megszólalt: “Végre igazi a születésnap! Van torta, gyertya, és énekeltünk is!” Mi régebben születésnapokon sokszor a “Ser­kenj fel, kegyes nép!” kezdetű magyar népdallal szoktuk egymást köszönteni, most azonban nem ezt tettük, mert kisunokánk és mások e népdalnak a szövegét nem tudták, ellenben Ju­liska tudott egyet, amelyet városunkban fran­cianyelvű barátainak vagy óvodai társainak ott­honában is angolul énekelnek és azt — velünk együtt — lelkesen énekelte ezen az esten. Azt hiszem, nem is kell elmondanom, hogy hogyan kezdődik ez az ének. Félév is elmúlt, s én, repülőgépen ülve, unal­mamban belelapoztam egy kezemügyébe eső, havonta megjelenő angolnyelvű képes folyó­iratba, amelynek egyik oldalán ezt a cikket lát­tam: “Beyond Measure” (Mértéken felül”), aminek egy Anderson Bruce nevű, San Francis­cóban élő író volt a szerzője. Mindjárt tovább is lapoztam volna, ha az alcímet nem olvastam volna el, mely magyarul nagyjából így hangza­­nék: “Hogyan lett egy óvodai dalocska, amelyet két, a déli államokban élő testvér szerzett, az angol nyelv legnépszerűbb éneke?” A bevezetőben a cikkíró arról elmélkedik, hogy bár legtöbben Beethoven Kilencedik Szimfóniájának a kezdetét tartják a legáltaláno­sabb és legismertebb zenének — jobban tette volna a nagy muzsikus, ha beépítette volna zeneművébe a "Happy birthday to you ” kezde­tű dalocska első hat hangjegyét. Az író el­mondja, hogy ez a dallam a világ sok részében BECSAPHATJÁTOK-E ISTENT, AHOGYAN BECSAPJÁTOK AZ EMBEREKET? JÓB 13:9 EMLÉKEZZÜNK TRIANONRA! 1920. JÚNIUS 4. NEM FELEJTHETÜNK! ismert, s felsorol néhány nyelvet, amelyikre a dal szövegét lefordították (spanyol, olasz, kínai, holland, svéd, vietnami, stb.) és hozzáteszi, hogy sokhelyütt angolul nem beszélők is an­golul éneklik azt. Két évvel ezelőtt az Amerikai Zeneszerzők Szövegírók, és Zeneműkiadók Szervezete összeállította a huszonöt legnépsze­rűbb és legtöbbször előadott dalok jegyzékét, s azok között, minden más szerzeményt maga mögött hagyva, az első helyen az említett da­locska áll. Stravinsky Igor, aki erre a dallamra egy egy­perces “Üdvözlő előjáték”-ot írt, igen csalódott, hogy nem egy amerikai népdalt illesztett be ze­neművébe, hanem két, a Kentucky állambeli Louisvilleben élő óvónőnek az óvodások szá­mára írt és 1893-ban megjelent énekesköny­vének egyik dalát, amelyiknek akkor kezdősora “Good morning to all” (“Jó reggelt minden­kinek”) volt, és amely így a szerzői jog védelme alatt állt. A zenét Hill Mildred J. írta, aki temp­lomi orgonista és a néger spirituális énekek ta­nulmányozója is volt. Testvére, Hill Patty S., aki a szöveget írta, a város óvodájában az igaz­gatónő tisztét viselte. A dalocska összeállí­tásának a célja az volt, hogy ezzel köszöntsék az óvodások reggelenként tanítójukat és egy­mást (a harmadik sor ekkor “Good morning, dear teacher”, illetőleg “dear children” volt). Adományok nyugtázása Köszönettel nyugtázzuk a 2002. március 25- e és május 25-e között vett többféle adományt. • AZ “ERŐS VÁR’-RA Minden előfizetés a címszalagon kiemelten jelzett év végén jár/járt le. Előfizetések vételét a címszalagon jelezzük; itt a felülfizetéseket, stb. soroljuk fel: $50: Özv. Dómján Sándomé (ON). $30: Kert Marianna külföldi előfizetésre (CA). $25: Dr. Gombocz István nagybátyja, dr. Konkoly Lász­ló emlékére (t2002. március 28) (SD). $14: Petrákovits Mária (IL). $8: Dr. Szepesi Zoltán (PA). $2: Könyves Mihály (OH). •A MAGY. EV. KONFERENCIA JAVÁRA $120: N.N. $50: Özv Dómján Sándomé a to­rontói magy. ev. gyülekezethez (ON). • A.M.E.K. TAGSÁGRA 2002: vonBakonyi István (OH). * * * Szíves tájékoztatásul: Lapunkra az előfize­téseket és lapfenntartó adományokat Erős Vár névre és P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038 címre kérjük beküldeni. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferen­cia a hazai ev. egyházi középiskolák javára és alkalmilag - akár adományozók által is - meg­határozott egyházi szükség enyhítésére szívesen továbbít adományokat. Csekket vagy pénzes­­utalványt Hungarian Conference-ELCA név­re s 1467 Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505 címre kell küldeni. A csekken kér­jük az iskolát (Aszód, Békéscsaba, Bonyhád, Bp.-Deáktér, Bp.-Fasor, Győr, Kőszeg, Mis­kolc, Nyíregyháza, Orosháza, Sopron/Berzse­­nyi, Sopron/Eötvös) vagy a segélyadomány más célját megjelölni. Minden adományért előre is hálás köszönetét mondunk. 0 A folyóiratcikk szerzője megemlíti, hogy már 1858-ban jelentek meg, két helyen is, hasonló szövegű gyermekdalok, de a zene különbö­zősége nem teszi valószínűvé, hogy az említett szövegek ihlették volna meg a testvéreket. Az is bizonytalan, hogy mikor alakult át a dalocska születésnapi köszöntő énekké. Feltételezhetjük, hogy talán olyan születésnapon, ahol a Hill leáanyok jelenvoltak, szinte spontán módon történt, és ezután bekerült az óvodai énekek egyre bővülő kötetébe. A huszas évek elején a dal felhangzott a rádi­óban, majd a hangos filmek megjelenésével a mozikban is. Gyakran énekelték színpadokon, így id. Rockefeller John D. 94. születésnapján (1933). A “Western Union” távíró vállalat “é­­neklő távirat” nevű újdonságának a kínálatával tette lehetővé, hogy az emberek születésnapi jókívánságaikat ezzel az énekkel küldhessék el az ünnepelthez. A két szerző egyik testvére, Jessica volt akkor a szerzői jog kezelője, aki később eladta ezt a jogot egy szakvállalatnak, az pedig 1941-ben egy másiknak, amelytől 1998-ban a “Warner Communication” társaság (ennek most “Time- Wamer-AOL” a neve) vásárolta meg. 2030-ban válik az ének “köztulajdonná”. A testvérek édesapja közmegbecsülésnek ör­vendő református (presbiteriánus) lelkész volt Louisvilleben, akinek mind a négy leánya óvó­nő lett. Először Mildred leánya, aki a dalocska zenéjét szerezte, halt meg, 56 éves korában, tü­dőgyulladásban. Akkorra már több mint húsz kiadásban jelent meg egyre bővülő óvodai éne­keskönyve. Bár Csikágóban halt meg, Louis­villeben nagy tisztelettel írtak róla, és úgy em­legették, mint a város legismertebb asszonyát. Amikor 1946-ban testvére, Patty meghalt, a “New York Times” csak éppen megemlítette, hogy ő volt a “Happy Birthday” dalocska szö­vegírója, pedig sok mást is írhattak volna felő­le, mert ő a kisgyermekek nevelése terén is hír­nevet szerzett magának. Harminc éven át New Yorkban a Columbia Egyetemen pedagógiát és gyermeklélektant tanított, sőt taneszközöket és gyermekjátékokat is tervezett. Talán legna­gyobb érdeme az volt, hogy azt tanította: a kis­gyermekekre úgy kell tekinteni, mint egyénekre és nem mint “automatákra”. A cikkíró ezt követően felsorolja azokat, akik a híresebb énekesek közül ezt a dalocskát elő­adták. A legemlékezetesebbnek mondható, amikor Monroe Marilyn Kennedy elnököt szü­letésnapján ezzel a énekkel köszöntötte a “Ma­dison Square Garden”-ben. Legutóbb egy má­sik énekesnő (a “Spice Girls” nevű együttes tagja) az 50. életévét betöltő angol trónörököst üdvözölte ezzel a dallal. Szól a filmekről is, amelyekben ez az ének szerepelt. Ezek között sok nagysikerű és máig is játszott, televízión nem egyszer bemutatott film is van. Végül ezzel a kérdéssel zárja mondanivalóját Anderson Burce: “Vájjon miért nem jutott Hol­lywoodnak az eszébe, hogy a világon mindenütt énekelt kis dalocsaka zeneszerzőjéről és vers­írójáról, két papleányról filmet készítsenek?” Tudjuk azt is róluk, hogy sokáig, talán életük végéig, azt, amit a dalocska szerzőiként kaptak, nem magukra költötték, hanem abból alapot te­remtettek szegény óvónők támogatása céljából. A választ nem adja meg, de talán vannak kö­zöttünk olyanok, akik ezt sejtik. Dr. Pósfay György (Genf)

Next

/
Thumbnails
Contents