Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
6. oldal ERŐS® VÁR 72. ÉVFOLYAM A LEGNÉPSZERŰBB ANGOL ÉNEK TÖRTÉNETE Amikor legutóbbi születésnapi évfordulóm megünneplésekor úgy alakultak az események, hogy az engem köszönteni akarókat — azok távolléte vagy más elfoglaltsága miatt — nem tudta feleségem egyetlen alkalomra összegyűjteni, ezért otthonunkban megrendezett három ünnepi vacsora és néhány másutt tartott alkalom viselte a “születésnapi megemlékezés’ nevet. Ezen alkalmak többségén akkor még nem egészen négyéves, idősebb unokám is résztvett és így az utolsó vacsorán is. Mikor feleségem behozta a tortát a 8 gyertyával (mindegyik tíz évet jelképezett), a megjelentek énekelni kezdtek. Erre kisunokám megszólalt: “Végre igazi a születésnap! Van torta, gyertya, és énekeltünk is!” Mi régebben születésnapokon sokszor a “Serkenj fel, kegyes nép!” kezdetű magyar népdallal szoktuk egymást köszönteni, most azonban nem ezt tettük, mert kisunokánk és mások e népdalnak a szövegét nem tudták, ellenben Juliska tudott egyet, amelyet városunkban francianyelvű barátainak vagy óvodai társainak otthonában is angolul énekelnek és azt — velünk együtt — lelkesen énekelte ezen az esten. Azt hiszem, nem is kell elmondanom, hogy hogyan kezdődik ez az ének. Félév is elmúlt, s én, repülőgépen ülve, unalmamban belelapoztam egy kezemügyébe eső, havonta megjelenő angolnyelvű képes folyóiratba, amelynek egyik oldalán ezt a cikket láttam: “Beyond Measure” (Mértéken felül”), aminek egy Anderson Bruce nevű, San Franciscóban élő író volt a szerzője. Mindjárt tovább is lapoztam volna, ha az alcímet nem olvastam volna el, mely magyarul nagyjából így hangzanék: “Hogyan lett egy óvodai dalocska, amelyet két, a déli államokban élő testvér szerzett, az angol nyelv legnépszerűbb éneke?” A bevezetőben a cikkíró arról elmélkedik, hogy bár legtöbben Beethoven Kilencedik Szimfóniájának a kezdetét tartják a legáltalánosabb és legismertebb zenének — jobban tette volna a nagy muzsikus, ha beépítette volna zeneművébe a "Happy birthday to you ” kezdetű dalocska első hat hangjegyét. Az író elmondja, hogy ez a dallam a világ sok részében BECSAPHATJÁTOK-E ISTENT, AHOGYAN BECSAPJÁTOK AZ EMBEREKET? JÓB 13:9 EMLÉKEZZÜNK TRIANONRA! 1920. JÚNIUS 4. NEM FELEJTHETÜNK! ismert, s felsorol néhány nyelvet, amelyikre a dal szövegét lefordították (spanyol, olasz, kínai, holland, svéd, vietnami, stb.) és hozzáteszi, hogy sokhelyütt angolul nem beszélők is angolul éneklik azt. Két évvel ezelőtt az Amerikai Zeneszerzők Szövegírók, és Zeneműkiadók Szervezete összeállította a huszonöt legnépszerűbb és legtöbbször előadott dalok jegyzékét, s azok között, minden más szerzeményt maga mögött hagyva, az első helyen az említett dalocska áll. Stravinsky Igor, aki erre a dallamra egy egyperces “Üdvözlő előjáték”-ot írt, igen csalódott, hogy nem egy amerikai népdalt illesztett be zeneművébe, hanem két, a Kentucky állambeli Louisvilleben élő óvónőnek az óvodások számára írt és 1893-ban megjelent énekeskönyvének egyik dalát, amelyiknek akkor kezdősora “Good morning to all” (“Jó reggelt mindenkinek”) volt, és amely így a szerzői jog védelme alatt állt. A zenét Hill Mildred J. írta, aki templomi orgonista és a néger spirituális énekek tanulmányozója is volt. Testvére, Hill Patty S., aki a szöveget írta, a város óvodájában az igazgatónő tisztét viselte. A dalocska összeállításának a célja az volt, hogy ezzel köszöntsék az óvodások reggelenként tanítójukat és egymást (a harmadik sor ekkor “Good morning, dear teacher”, illetőleg “dear children” volt). Adományok nyugtázása Köszönettel nyugtázzuk a 2002. március 25- e és május 25-e között vett többféle adományt. • AZ “ERŐS VÁR’-RA Minden előfizetés a címszalagon kiemelten jelzett év végén jár/járt le. Előfizetések vételét a címszalagon jelezzük; itt a felülfizetéseket, stb. soroljuk fel: $50: Özv. Dómján Sándomé (ON). $30: Kert Marianna külföldi előfizetésre (CA). $25: Dr. Gombocz István nagybátyja, dr. Konkoly László emlékére (t2002. március 28) (SD). $14: Petrákovits Mária (IL). $8: Dr. Szepesi Zoltán (PA). $2: Könyves Mihály (OH). •A MAGY. EV. KONFERENCIA JAVÁRA $120: N.N. $50: Özv Dómján Sándomé a torontói magy. ev. gyülekezethez (ON). • A.M.E.K. TAGSÁGRA 2002: vonBakonyi István (OH). * * * Szíves tájékoztatásul: Lapunkra az előfizetéseket és lapfenntartó adományokat Erős Vár névre és P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038 címre kérjük beküldeni. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia a hazai ev. egyházi középiskolák javára és alkalmilag - akár adományozók által is - meghatározott egyházi szükség enyhítésére szívesen továbbít adományokat. Csekket vagy pénzesutalványt Hungarian Conference-ELCA névre s 1467 Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505 címre kell küldeni. A csekken kérjük az iskolát (Aszód, Békéscsaba, Bonyhád, Bp.-Deáktér, Bp.-Fasor, Győr, Kőszeg, Miskolc, Nyíregyháza, Orosháza, Sopron/Berzsenyi, Sopron/Eötvös) vagy a segélyadomány más célját megjelölni. Minden adományért előre is hálás köszönetét mondunk. 0 A folyóiratcikk szerzője megemlíti, hogy már 1858-ban jelentek meg, két helyen is, hasonló szövegű gyermekdalok, de a zene különbözősége nem teszi valószínűvé, hogy az említett szövegek ihlették volna meg a testvéreket. Az is bizonytalan, hogy mikor alakult át a dalocska születésnapi köszöntő énekké. Feltételezhetjük, hogy talán olyan születésnapon, ahol a Hill leáanyok jelenvoltak, szinte spontán módon történt, és ezután bekerült az óvodai énekek egyre bővülő kötetébe. A huszas évek elején a dal felhangzott a rádióban, majd a hangos filmek megjelenésével a mozikban is. Gyakran énekelték színpadokon, így id. Rockefeller John D. 94. születésnapján (1933). A “Western Union” távíró vállalat “éneklő távirat” nevű újdonságának a kínálatával tette lehetővé, hogy az emberek születésnapi jókívánságaikat ezzel az énekkel küldhessék el az ünnepelthez. A két szerző egyik testvére, Jessica volt akkor a szerzői jog kezelője, aki később eladta ezt a jogot egy szakvállalatnak, az pedig 1941-ben egy másiknak, amelytől 1998-ban a “Warner Communication” társaság (ennek most “Time- Wamer-AOL” a neve) vásárolta meg. 2030-ban válik az ének “köztulajdonná”. A testvérek édesapja közmegbecsülésnek örvendő református (presbiteriánus) lelkész volt Louisvilleben, akinek mind a négy leánya óvónő lett. Először Mildred leánya, aki a dalocska zenéjét szerezte, halt meg, 56 éves korában, tüdőgyulladásban. Akkorra már több mint húsz kiadásban jelent meg egyre bővülő óvodai énekeskönyve. Bár Csikágóban halt meg, Louisvilleben nagy tisztelettel írtak róla, és úgy emlegették, mint a város legismertebb asszonyát. Amikor 1946-ban testvére, Patty meghalt, a “New York Times” csak éppen megemlítette, hogy ő volt a “Happy Birthday” dalocska szövegírója, pedig sok mást is írhattak volna felőle, mert ő a kisgyermekek nevelése terén is hírnevet szerzett magának. Harminc éven át New Yorkban a Columbia Egyetemen pedagógiát és gyermeklélektant tanított, sőt taneszközöket és gyermekjátékokat is tervezett. Talán legnagyobb érdeme az volt, hogy azt tanította: a kisgyermekekre úgy kell tekinteni, mint egyénekre és nem mint “automatákra”. A cikkíró ezt követően felsorolja azokat, akik a híresebb énekesek közül ezt a dalocskát előadták. A legemlékezetesebbnek mondható, amikor Monroe Marilyn Kennedy elnököt születésnapján ezzel a énekkel köszöntötte a “Madison Square Garden”-ben. Legutóbb egy másik énekesnő (a “Spice Girls” nevű együttes tagja) az 50. életévét betöltő angol trónörököst üdvözölte ezzel a dallal. Szól a filmekről is, amelyekben ez az ének szerepelt. Ezek között sok nagysikerű és máig is játszott, televízión nem egyszer bemutatott film is van. Végül ezzel a kérdéssel zárja mondanivalóját Anderson Burce: “Vájjon miért nem jutott Hollywoodnak az eszébe, hogy a világon mindenütt énekelt kis dalocsaka zeneszerzőjéről és versírójáról, két papleányról filmet készítsenek?” Tudjuk azt is róluk, hogy sokáig, talán életük végéig, azt, amit a dalocska szerzőiként kaptak, nem magukra költötték, hanem abból alapot teremtettek szegény óvónők támogatása céljából. A választ nem adja meg, de talán vannak közöttünk olyanok, akik ezt sejtik. Dr. Pósfay György (Genf)
