Erős Vár, 2001 (71. évfolyam, 1-6. szám)
2001-12-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS® VÁR 71. ÉVFOLYAM KIÁLTÁS A BETEGSÉGBEN------betegeket. Elmegy oda és megemlíti a lelkésznek, aki a név bevonásával a beteg gyógyulásáért mondott imádságot meglepetésszerűen így záija: “De ha, Urunk, akaratod más, akkor hagyd őt békén meghalni és fogadd be a Te országodba.” Az asszony megdöbbent, és férje nem sokkal ezután meghalt. Vigasztalást jelentett számára, hogy az imádkozó lelkész váratlan módon félje halálát is inádságába foglalta. Segített neki szívében a hit bizalmával elfogadni szeretett férje halálát. Egy asszonytestvér bányaszerencsétlenségben veszítette el férjét, több árva maradt vissza. Hosszú éveken átjárta naponta a temetőt kicsinyeivel. Nem tudott meggyógyulni, nem tudta feldolgozni a veszteséget. Talán még ma sem, több mitn negyven év után. Lehet, hogy már belefásult, avagy hittel elfogadta?! Nincs mindig híd kiáltásunk és a gyógyulás között, helyette tátong a földi életből való eltávozás “mélysége”. De Jézus keresztjével híd épült és a Benne vetett bizalomban tudjuk feldolgozni a “nyers gerendákat” szakadék feletti átjáróvá, amelyen Jézus, az élő Úr nyit utat az Atyához! Szimon János, soproni ev. lelkész Betlehemben Megváltó született (Folytatás az 1. oldalról) “Uram, Istenem, Hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem ” (Zsoltár 30:3). Jó, ha valaki így tud imádkozni teljes szívből és hálával .Azonban nem megy olyan gyorsan az egész, amint szeretnénk. Az “és” hídja a kiáltás és a meggyógyítás között nem épül meg azonnal. Vannak gyötrelmes várakozási idők kiáltásunk és megmentésünkért, gyógyulásunkért elmondott hálánk között. Csak a kínzó várakozásban elmondott “mikor jön segítség” kérdése meg ne mérgezze hitünket és bizalmunkat. Igehirdetők teológiai továbbképzésén az egyik profeszszor előadást tartott, melyet a pietisták bizalmatlanul hallgattak, mely fokozódott. Az előadó megszakítva az előadást így szólt: “A gyakorlatban szeretném megvilágítani, hogy mit jelent a hit.” Rámutatva egy hallgatóra mondta: “Mi ketten demonstráljuk most, hogy a hit bizalmat jelent.” Erre a felszólítottnak hátat fordítva jelezte: “Én most hátra vetem magam és Ön felfog engem. Bízom Önben. Majd Ön vesse magát hátra és én megtartom.” Megtörtént, majd új bizalmi légkörben folyatódott az előadás. Az Istenhez kiáltó ember hitéletének a titka a hosszúra nyúló várakozás idején abban a bizalomban rejlik, amely jelzi, hogy nem fogyott el az olaj még éjfélkor sem, amikor az éjszaka a legssötétebb. Amikor nem szűnik a fájdalom, nem oldódik meg kérdésünk, és nem gyógyulunk meg betegségünkből. Ne hagyjuk abba a kiáltást, mint felesleges erőlködést, mivel reményeink nem váltak valóra. Egy férfi kórházban fekszik és az orvosok aggódó tekintetéből nem sok jó olvasható ki, de biztosítják a feleséget, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek. Állapota egyre romlik. Az asszony tudomására jutott, hogy jön egy igehirdető a gyülekezetbe, akiről az a hír járja, hogy imádsága már gyógyított KANADAI OLVASÓINKHOZ! A valutaárfolyam kényszerít arra, hogy lapunkra az előfizetési dijat évi 12 kanadai dollárban állapítsuk meg, azaz, amint mindig jeleztük, évi 8 US dollárban. Kérjük így azt, hogy a 2002. évre szóló előfizetésüket — netán az előfizetési hátralékokat is — eszerint szíveskedjenek beküldeni: 8 US dollárt vagy 12 kanadai dollárt előfizetésül 2002-re és ugyanennyit mindenegyes hátralékos évre is. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia évi tagsági díja, amiben az előfizetés is benne van — 20 kanadai dollár—nem változik. Szíves figyelmükért és megértésükért hálás köszönetét mond a Szerkesztőség. gis olyanról szól, aki szolgálni jön közénk. Az Ő dolga, feladata, küldetése az, hogy minden embert megtartson, megvédjen a bűntől és a haláltól. Aki tehát született, a kereszten Megtartó. Hiába ágált Péter, hogy Jézust nem érheti a kereszthalál szégyene, Ő teljes tudatában igenli a kereszthalált. Ő halálra adja magát a mi megváltásunkra, megtartásunkra, hogy megváltozzék életünk, életvitelünk minősége. Semmiféle rendszer, semmilyen bölcseség sem képes az emberi lényegen változtatni, csak az, aki Megtartóként jött ebbe a világba. Ő áldozatként adja magát. Halálra adja testét, kiontja vérét az emberekért, érettünk, hogy mássá tegyen, szabaddá tegyen, és megossza velünk Isten országa örökségét. Az angyal mindehhez hozzátesz még valamit, hogy pontosabban megértsük a titokzatos éjjel jelentőségét. Az ének szerint ott állunk ajászolnál, mosolygósán rátekintünk a szöghajú gyermekre és közben érezzük a betlehemi jelenetnek a kényelmetlenségét is Hiszen ez a Gyermek úr! Mert egy Gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és hivják nevét Csodálatos Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévaló Atyának, Békesség Fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége! József nem nagyon értette, hogy mi lesz abból az álmából, melyben utasítást kapott, hogy a Gyermeket Jézusnak nevezze. S mintha a tanítványok sem tudtak mit kezdeni az Ő nevével, hiába volt éppen Péternek a vallástétele, vagy különösen a másik kettőnek is, Jánosnak és Jakabnak a beletekintése, hogy ki is az Ő Mesterük. Csak később, nem sok idővel később derült ki, hogy egykor Betlehemben igazán nagy-nagy csoda történt. Hiszen a feltámadás mutatja meg, hogy ennek a Krisztusnak, Aki Megtartó, Isten olyan nevet adott, amely minden név fölött való, igen, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és föld alatt valóké. Isten láthatatlan országában nincs kétség afelől, hogy ki a világmindenség mindenható Ura! Csak itt a földön vitatjuk egyre élesebben, hogy a betlehemi jászol Gyermekének teljes tisztelettel, teljes félelemmel, s teljes engedelmességgel hódoljunk-e. Ó, drága az alkalom idén is, amint majd “akkor” estére hajlik körülöttünk a világ és a csendes és szentséges éj újra élménnyé és tapasztalattá válik számunkra, nemcsak a régi történet újra hallásában, hanem - amint mi keresztyének Istentiszteletre sietünk az “éjféli” órában - megélhetjük az Ő valóságos, minket átölelő és megszentelő jelenlétét az Úrvacsorában, éppen az Övét, Aki felett az angyali seregek nagy lelkesedéssel énekeltek. Csak nyissuk meg szívünket a betlehemi Gyermek előtt, hogy Ő vezérelje életünk minden mozzanatát. Ekkor ünnepelünk majd igazán, az ünnep legmélyebb értelme és kizárólagos jelenősége szerint. Persze mindnyájan valamelyest másként ünnepiünk, s ez jól is van így. Nem tagadhatjuk el érzelmeinket, nem űzhetjük el emlékeinket, nem hessegethetjük el azt sem, ami fájdalmas, de mindeközben mégis az fontos, hogy halljuk, meghalljuk, s szívünkbe zárjuk, amit az angyal hirdetett meg ennek a bűnös, Krisztusra, Megtartóra, szolgáló Úrra éhes világ számára. S megtörténhetik, hogy akkor az élet elviselhetőbbé, a remény elérhetőbbé, s Isten örökkévalósága is világosabbá lesz, akkor, amikor hisszük és valljuk, szeretetben és békességben megéljük, hogy abban a csendes, szentséges, csodálatos éjszakában a betlehemi jászolban megszületett, és most a mi szívünk jászlában is megszülessék, a Megtartó, Aki az Úr Krisztus. — Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog énekszó! Eljött a mennyből, emberré lett, Ő hoz a földre békességet. Ámen. bb
