Erős Vár, 2001 (71. évfolyam, 1-6. szám)

2001-08-01 / 4. szám

71. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 5. oldal MIRE VALÓ A HALOGATÁS? Július 8-án rendkívüli jelentőségű ünnep­ség zajlott le Szabadkán. Magyarország ré­széről átadták a délvidéki magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egy­háznak (AHEKE) a millenniumi zászlót, jel­képezve a magyar nemzet egységét az ezer­éves történelmi múlt szerint. Az ünnepi ige­hirdetést a szabadkai ev. templomban Do­­linszkyné Báthory Márta bácskai ev. esperes tartotta. Az ünnepségen megjelentek és fel­szólaltak mind a magyar, mind a szerb állam képviselői, s még Dolinszky Árpád szuprin­­tendens, az AHEKE főpásztora. Az ünnepség jelentősége abban rejlik, hogy a millenniumi zászló átadásával ma­gyar részről is elismerték az AHEKE törté­nelmi egyház voltát, jogfolytonosságát, mely elismerést a szerb kormány már korábban kinyilatkoztatta. Ezért különösebben érdekes, hogy az Evangélikus Világszövetség (EVSZ) még mindig halogatja az AHEKE ügyének az elintézését, azt, hogy ismételten elismeije létét és soha meg nem szüntetett tagságát a Világszövetségben. A Trianonban leszakított Délvidék evan­­gélikussága természetesen a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz tartozott. Az or­szágdarabolás után a délvidéki tót evangé­likusok hamarosan önálló egyháztestet hoz­tak létre, s őket a magyar és német evan­gélikusok önálló egyháztestének az alakítása követte. Mind a két egyház, s az egykori Jugoszlávia területén egyidőben működött horvátországi és boszniai ev. egyház és a szlovéniai (főként muravidéki vendekből álló) ev. egyház tagjává lett az EVSZ-nek. Az AHEKE sorsa mostohán alakult azzal, hogy lelkészi utánpótlása nem volt, lelké­szeit a 60-as évekre elveszítette, jóllehet az egyház laikus vezetéssel tovább is élt gyüle­kezeteiben. 1967 táján merész lépéssel a délvidéki tót ev. egyház ezt a “szent mara­dékot” “magyar esperesség” címen önké­nyesen bekebelezte és az AHEKE megszű­nését kürtölte világgá. De az EVSZ-ben ennek a “megszűnésnek” semmilyen doku­­mentáris nyoma nem található. Egyébként a bekebelezés elhanyagolással volt egyenlő: a tótev. egyház kezelésébe jutott nemzetközi segélyekből (így abból a 100 ezer dollárból sem, amit nemrégen az “Evangelical Luthe­ran Church in America” egyháztól kaptak) a magyar gyülekezeteknek semmi sem ju­tott. 1998-ban, elrejtett okiratok nyilvánosság­ra hozásával, az ÁHEKE, immár két, sőt három lelkésszel, létezését megerősítette. 2001 -ben a szerb állam is elismerte a tör­ténelmi egyházak sorában. A millenniumi zászló adományozásával Magyarország is tudomásul vette az AHEKE történelmi egy­ház voltát. Az EVSZ azonban halogatja az elismerés kérdését. Eddig a központi tanács három ülésére volt kitűzve (jelezve) az AHEKE felvétele tárgysorozati pontul, de vagy nem jutott “idő” a megtárgyalásra, vagy nem is került a tárgysorozatra, bár biztatás, majd­­hogy ígéret volt, hogy csak formaság a fel­vétel kérdése. Legújabban az EVSZ-főtitkár igyekszik eljárni azzal, hogy megbeszélésre hívja az AHEKE képviselőit, melyen - ugyan miért? - résztvenne Valent Jan, a délvidéki tót ev. egyház püspöke és Filo Julius tótköztársa­sági országos ev. püspök, EVSZ-alelnök is. A Felvidéken egyre kevesebb az ágostai hitvallású evangélikus magyar hivő. Az elő­ző népszámlálás adatai szerint mintegy 350 ezer evangélikus vallású lakos volt, s közü­lük 12 ezren voltak magyar ajkúak - mond­ja Rusznyák Dezső sajógömöri evangélikus lelkész a gömöri evangélikus hívők által Gulyapallagon szervezett evangélikus gyer­mektáborban. A felvidéki magyar evangélikusok számá­ra a magyar lelkészek hiánya és a magyar hívők eltótosodása jelenti a legsúlyosabb gondot; ennek köszönhetően a városi gyüle­kezetek többsége kétnyelvű. Ezek a prob­lémák nyolcvan évvel ezelőtt Trianonban, Csehszlovákia létrehozásával kezdődtek, majd a II. világháborút követően fokozód­tak. A szocializmus idején sokan elfordultak a vallástól, mert a szülők körében nem volt divat hittanórára küldeni a gyermekeket. Ebben az időben sajnos olyan időszak is a­­kadt, amikor Rusznyák Dezsé volt az egyet­len magyar' evangélikus lelkész az egész gömöri régióban. A társadalmi változásokat követően kezdett ismét gyarapodni a hitok­tatásra járó gyerekek száma. Rusznyák De­zső ekkor kezdett táborokat szervezni a sa­jógömöri gyermekek számára a Tátrában, az ottani evangélikus gyülekezetek területén. A A cél a “békéltetés”, a “megegyezés” mun­­kálása. Feltehető azonban, hogy nyomást kí­vánnak gyakorolni az AHEKE-re, hogy ne önállóskodjék. S megint csak feltehetően a tótok igyekezete mögött az áll, hogy az egy­házi vagyonok visszaigénylésével megkapa­rinthassák az egykori magyar és német ev. egyház elkobzott javait is, melyek jogszerű­en az ÁHEKE-t illetik meg. Eljött bizony már az ideje, hogy EVSZ ne “egyházpolitikára” pazarolja tevékenységét, hanem megerősítse a jogfolytonosságát és EVSZ tagságát annak az egyháznak, amely mindeddig, ha harminc éven át búvópatak­ként is, folyamatosan létezett és EVSZ tag­ságát soha nem mondta fel. Hát a délvidéki magyar evangélikusoknak mindehhez ne lenne joguk különösen a mai etniktudatú és az etnicitás ápolását követelő világban? » szervezésbe a magyarhoni ev. egyház is besegített: teológushallgató táborvezetőket küldött segítségül. A lelkészek száma szempontjából mára kismértékű javulás tapasztalható, mert rajta kívül még nyolc magyar evangélikus lelkész működik Kassán, Hosszúszón, Sajógömö­­rön, Osgyánban, Losoncon, Alsószeliben és Somoiján. Ezenkívül az elmúlt évben egy újabb biztató változás jelei is kezdtek meg­mutatkozni. Gömörben: lassan mozgásba lendültek a magyar evangélikus értelmisé­giek, akik találkozóik alkalmával megpró­bálnak kiutat keresni gyülekezeteik ínséges helyzetéből. Az egyik megbeszélés során vetődött fel egy olyan gyermektábor gondo­lata, amelybe megpróbálnak a lehető leg­több gyülekezetből résztvevőket toborozni. A mostani táborba Sajógömörről, Hosz­­szúszóról, Tornaijáról, Kecsőből, Kuntapol­­cáról, Rozsnyóról, és Rudnáról negyven alapiskolás gyermek érkezett, akikkel négy magyarországi teológushallgató, valamint több áldozatkész hivő foglalkozott. A ren­dezvényt az Illyés Közalapítvány, valamint számos vállalkozó - akik között több nem hivő is akadt önkormányzat, és egyházi gyülekezet támogatásából sikerült megva­lósítani. A táborozok bibliai történetekkel MEGHÍVÓ! Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ezúton is meghívja taggyü­lekezetei képviselőit, lelkész- és világi tagjait, tiszteletbeli tagjait, s velük együtt a Konferencia barátait 29. biennális közgyűlésére, melyet 2001. november 18- án vasárnap du. 1:30 órakor tart meg a Szent Tamás Evangélikus Egyháznál, 9509 Lake Avenue, Cleveland, Ohio címen. A közgyűlés résztvevői számára du. 1 órától hideg büfét terítünk. ERŐS VÁR A Ml ISTENÜNK! Bernhardt Béla, s.k., Rigneyné Szántó Ildikó, s.k., főesperes-elnök lelkész-jegyző Magyar evangélikusok Gömörben

Next

/
Thumbnails
Contents