Erős Vár, 2000 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2000-08-01 / 4. szám
70. ÉVFOLYAM ERGS® VÁR 3. oldal EGYHÁZUNK ÉS A MILLENNIUM Keresztyén államiságunk millenniumát ünnepeljük. Ez a millennium mindnyájunké! Ezer év Magyarországon, kétezer év Krisztus után. Félreértés, ha azt mondjuk, hogy tulajdonképpen az ezer év magyarországi keresztyénsége nem egészen az evangélikusoké, reformátusoké, protestánsoké, hiszen ők később jöttek. Ez tévedés. A reformáció ügye, az evangélikus vagy református, vagy bármilyen más protestáns egyház élete ugyanott kezdődik, Jézus Krisztusnál. Annál a parancsnál, amikor azt mondta: “Menjetek el széles e világba és tegyetek tanítvánnyá minden népet!” A millennium mindnyájunké, embereké. Isten egész emberiségre néző humán akciója, ami kétezer évvel ezelőtt kezdődött. Ebben az egyetemességben próbáljuk nézni és vizsgálni most azt, amire emlékezünk. Ez azt is jelenti például, hogy hozzánk tartozik István király, úgyis mint Szent István. Hozzánk tartozik a korona is, úgyis mint Szentkorona. A kétezredik évi első törvényünk Szent István államalapításának emlékéről és a Szentkoronáról szól. Az a nemzedék, amelynek megadatott, hogy az évezredek egyikéből átléphessen a másikba, egyaránt nyúlhat a múltba, hogy számvetést készítsen a nemzet elmúlt ezer esztendejéről, és a jövőbe, hogy felkészüljön a következő évezredre. Ezer évvel ezelőtt, első királyunk, Szent István megkoronázásával a magyar nép a keresztyén hitben egyesült Európa népeivel. Azóta Magyarország a keresztyén Európa szerves része. Ez biztosította a magyarság fennmaradását és évszázadokon át betöltött meghatározó szerepét. Magyarország mai is Szent István államalapító művén nyugszik. A magyar állam és a magyar nemzet Szent István látnoki személye, isteni gondviselésben bízó küldetéstudata és vasakarata révén vált alkalmassá arra a történelmi szerepre, amelyet ezer éven keresztül őrzött. A keresztyénség felvétele és a keresztyén állam kiépítése tette lehetővé, hogy a magyarság visszaverje a létét veszélyeztető támadásokat, hogy ne csak győzelmeiben, de a hódoltságok, megszállások, feldarabolások és diktátumok idején is megőrizze erkölcsi tartását és túléljen öröknek hitt hódító birodalmakat. A Szentkorona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban. Jelkép. Ma nem királyság vagyunk, hanem köztársaság, de a Szentkorona azt jelenti, hogy valamiképpen államunk, országunk, múltunk hozzákapcsolódik Isten akaratához és szabad benne fölismerni Isten parancsait, számunkra kézbe adott és irányító akaratát. Bibliai értelemben szent az, amihez Istennek van köze, ami Isten közelében van, ami Istennek szentelt, Hozzá tartozó, Vele kapcsolatban álló. Amikor a millenniumi ünnepi évet elkezdtük, az lett volna a legszebb, ha Istentisztelettel kezdtük volna. A parlamentben együtt voltak az egyházak képviselői, amikor az említett törvényt kihirdették és a Szentkoronát átvitték a múzeumból, hogy ki-ki láthassa és ott legyen a magyar közjog letéteményes örökségőrzőjeként. Utána azonban nem sikerült az új esztendőt ökumenikus Istentisztelettel kezdeni. Érdekesség különben, hogy augusztus 20- án a budapesti Szent István bazilikában itt lesz a görög-ortodox egyház feje, pátriárkája, és fölveszik István királyt, Szent Istvánt a keleti, bizánci egyház szentjei csoportjába is. Hiszen a keleti és a nyugati egyház 1054- es szakadása előtt uralkodott és tevékenykedett. Minden jelkép és minden történelmi személy, ami és aki szentnek hivatik, evangélikus értelemben is azt jelenti, hogy Istenhez köt az emléke, és kössön következő nemzedékeket is ezer éven át ahhoz, aki Krisztusban utat, igazságot, életet jelenthet számunkra. A millennium azonban nemcsak múlt, hanem millenniumi program, és ebből a millenniumi programból néhány vonást hadd vázoljak föl. Mi kellene egyházunk számára, népünk számára, gyülekezeteink számára, mint millenniumi program a jövőben? A millenniumi program elsőként ökumenét jelent, keresztyén egységet. Emlékeztetek arra a nagyszerű alkalomra, ami 1999. október 31 -én Augsburgban történt, amikor többszázéves szembenállás után az evangélikus egyház és a katolikus egyház képviselői aláírták az Isten előtti megigazulás kérdésében a múlt, a XVI. század kölcsönös elmar asztalásainak visszavonását. Ha két egyház, amelyik harcban állt egymással, és sok.sok vér omlott a vallásháborúk idején Magyarországon, ha két egyház meg tudott egyezni, akkor ez azt jelenti, hogy a békességkeresés lehetséges. Lehetséges talán még az is, és példaértékű lenne, hogy a Kárpátmedence népei száz-kétszáz éve tartó ellenségeskedéseik után egymásnak ugyanígy kezet tudnának nyújtani. Egy másik ökumenikus összefüggés ebben az esztendőben: Elkészült az evangélikus, református, és katolikus egyház megegyezése arról, hogy ha vegyesházasságkötés történik, tehát nem tiszta evangélikus vagy tiszta katolikus pár, akkor az esketés bármelyik templomban végezhető úgy, hogy mind a két fél lelkésze szolgál. Hamarosan megjelenik ez az esketési rend, a három egyház együtt adja ki a házasság, a vegyesházasságok kölcsönös elismeréséről. A mostani helyzet, akár az aláírás Augsburgban, akár ez a mostani esketési megegyezés, óriási kezdeményezés. Az ökumené nagyon is szemléletesen ezt jelenti: “Aki nem tudja elviselni Krisztus másfajta juhainak birkaszagát, az magamagát rekeszti ki Krisztus nyájából!” Arról van szó tehát, hogy lehet együtt dicsérni az Istent, és a következő években biztos, hogy együtt és egymásért és hazánkért kell tevékenykednünk. Az ökumenikus millenniumi program számunkra építést jelent, gyülekezetépítést, közösségépítést. A Krisztus nevében ketten vagy hárman együtttlévők gyülekezet már és az egyház ott van, ahol az ige és a szentségek, ének és imádság, Istentisztelet történik. Közösségépítés! A szentek közösségének építése, lélektől lélekig, embertől emberig, egyik nemzedéktől a másikig kell elérnie annak a közösségnek, amelyik közelebb visz Krisztushoz és ezáltal egymáshoz. Gyülekezeteinket úgy kell építeni, hogy ott jól érezzék magukat az emberek, hogy szeressék egymást, és megismerjék egymást. Bár szükségesek az intézmények, mégis félreértés az, hogy a tetemes bankszámla, a sok intézmény, vagy a nagyobb létszám adja meg igazán az egyház súlyát. Inkább, “Épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá” (1 Péter 2:5), ahogy az apostol mondja. A millenniumi program egyházunk számára azt is jelenti, hogy missziós egyházzá kell lennünk. Az alapvető magatartás ehhez az apostol figyelmeztetése: “Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2:5). Ez az indulat lehet vonzó egyedül! Tehát nemcsak behúzódás a belső körbe, egy bizonyos gettóba szorulás, falat építeni körbe, s csak a hasonszőrűekkel tartani a kapcsolatot. A tradíció őrzése ezt jelenti ma, jó értelemben: “A tradíció a holtak élő hite, amelyik meglevenedik a múltból.” De jaj, hogyha ez tradícionalizmussá válik, mertt, ha a tradíció a holtak élő hite, a tradícionalizmus az élők halott hitévé változik. Azután a misszióhoz tartozik a tömegtájékoztatási eszközök és a kultúra sokféle területe. Azon a vonalon kell lennünk, hogy a nyelv és az irodalom missziói eszköz. Az is igaz, hogy a mai tömegtájékoztatási eszközök, rádió és televízió, nem evangélikus vagy protestáns vagy keresztyén beállításúak. 1998-ban ökumenikus egyetértésben adtunk ki egy fölszólítást: “Értéket a képernyőre!” Evvel tiltakoztunk a személyiségromboló hatások ellen (erőszak, pusztítás, félelemkeltés, pornográfia, stb.) és követeltük, hogy több bibliai és emberi értéket, humánumot láthassunk a képernyőn. Ezt a fölhívást elküldtük minden magyar televíziós csatornának és rádiónak. Szinte mindegyik visszaválaszolt, “igen”, csak nem történt semmi.
