Erős Vár, 2000 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2000-02-01 / 1. szám
70. ÉVFOLYAM ERÖS®VÁR 3. oldal A DÉLVIDÉKI MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE Előző két számunkban az egyháznak a trianoni békediktátummal kikényszerített, 1930-ban történt megalakulásáról, majd aránylag kielégítő működéséről, 1945 utáni meghurcoltatásáról, s 1971 után a délvidéki Tót Evangélikus Egyházba való törvénytelen bekebelezéséről szólt a beszámoló. Ameddig működhetett, nemzetközileg elismert egyháztestnek számított, tagja volt az Evangélikus Világszövetségnek. III. A próbatétel ideje [2] (1977-1981) Az 1977-1978-as esztendőkben egyházunk három lelkipásztort kapott Báthory István és Dolinszkyné Báthory Márta személyében, akik a szabadkai gyülekezetből valók voltak, és Dolinszky Árpád felviéki (sajógömöri) lelkész személyében, akit a tót püspök 1981-ben a “magyar evangélikus esperesség” esperesévé nevezett ki. Akkor ez volt a tényállás. Átvettem az esperesség pecsétjét minden hivatalos dokumentum nélkül. Kérdezni nem lehetett, nem is volt mit. De éreztem, hogy az emberek nem mernek beszélni. Sőt magam is megtapasztaltam, hogy bölcs dolog a hallgatás. Egyházunk ún. “esprességi” státusa azt eredményezte, hogy önállóan nem folyamodhatott külföldi anyagi támogatásért, mert külföldön a Tót Egyházhoz csatolva tudtak róla. Parókiáink, templomaink, imaházaink újjáépítésére szóló kérvényeinket a tót püspöknek kellett átadnunk, de említett épületeink állapota tanúskodik arról, hogy nem értek el a címzettekhez. Épületeink száz-, kétszázéves, szinte használhatatlan épületek. Itt említem meg, hogy a Tót Egyházban 1971-től 1995-ig 14 új parókiát építettek, gyülekezeti termekkel, amelyeket a kor követelményeinek megfelelően rendeztek be, és két új imaházat, külföldi segélyekből. Idézek az 1996-ban a Tót Egyház zsinatán elhangzott püspöki jelentésből: “Építkezések 1971 -tői napjainkig: Ma már majdnem minden gyülekezetünkben új parókiánk van, gyülekezeti termekkel Kiszácson befejezve 1972-ben; Újsándorfalván 1978, Kölpenyben 1983, Pincéden 1984, Bácsújfalun 1985, Nagylajosfalván 1985, Istvánvölgyön imaházzal együtt 1986, Szilbácson 1987, Bolyevein 1989, Torzsán imaház 1989, Laskón 1990, Erdővégen 1995-ben. De a hertelendyfalvai, ópázuai, s palánkai gyülekezetek is hathatós külföldi segélyeket kaptak. 1996-ban felépitettünk és felszenteltünk két imaházat, Szolyaniban és Asanyán. Ezeken kívül felújítottuk több templomunkat, harangokat villamosítottunk. A bingulai gyülekezetnek harangokat vettünk.” Hozzá kell tennem, hogy mindegyik tót gyülekezet külföldi támogatásból telefon/fax készülékkel, majdnem mindegyik fénymásolóval, kompjuterrel, szintetizátorral, s egyéb technikai dolgokkal van felszerelve. Gyülekezeteik mind falusi, ahol az élet ma is könnyebb a mi városi gyülekezeteinkkel szemben, ahol bizony elég nagy a nyomor. IV. Áttekintés 1981-től napjainkig Az 1981 -ben történt esperesi kinevezésem után meglepett az a tény, hogy a “magyar esperességnek”, amelynek esperese lettem, nincsenek meg jegyzőkönyvei, pénztárkönyvei, stb. Meglepett egyes presbiterek megjegyzése, hogy a “magyar esperesség csak 1972-től létezik”. Sajnos mindent nagy titokzatosság fedett. Azonban dr. Struharik Juraj tót püspök bekövetkezett halála után idősebb presbiterek Szabadkán és Kikindán olyan dolgokról kezdtek el beszélni, amelyek arra buzdítottak, hogy komolyabb kutatást végezzek. Az eredmény nem maradt el, mert lassan előkerültek azok az eleink által utódaik számára elrejtett dokumentumok, mintha előre tudták volna a következményeket. Sajnos nem tévedtek! A megtalált iratok és az idősebb testvérek vallomásai alapján lassan összeállt a múlt, azaz előállt magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházunk történelmi képe, a meggyörté és megalázódé. Közben az új tót püspök, dr. Beredi Andrej idejében mint esperes igen nagy nyomásnak voltam kitéve, hogy csatlakozzunk a Tót Egyházhoz. Ekkor már tisztán láttam azt, hogy milyen nagy jogtalanság történt az ittélő magyar- és németajkú evangélikusokkal, de nem a világ részéről! 1996-ban Valent Jan személyében új püspök került a Tót Egyház élére, aki mindenáron ki akarta kényszeríteni, hogy aláírjam a csatlakozást, mint az egyház negyedik espressége, megszűntetve tehát a “magyar” megnevezést. ígérete szerint, akkor majd részesültünk volna anyagi támogatásban. Nemleges volt a válaszom, mert 28 éven át koldusokká lettünk a “mostoha” mellett, s mert a múlt keserű tapasztalata azt sugallta, hogy mind anyanyelvi hitéletünknek, mind még megmaradt vagyoni állapotunknak vége led volna. Véleményemet néhány helyzetleírással igazolom. Zomborban már tíz éve nem tarthatunk Istentiszteletet a templomban a tető nagymértékű beázása miatt. Az összejöveteleket az irodában tartjuk. Szabadkán a parókia lakhatatlan. Kikindán a papiak több mint 200 éves. A novemberben kinevezett segédlelkésznőt a gyülekezet albérletben helyezte el. Létfontosságú a zombori templom felújítása és a két parókia újjáépítése. Kegyel-Segítsük délvidéki egyházunkat! A délvidéki magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház történetének az ismertetésével kiemelni kívánjuk a segítség szükségét, egyfelől az egyházi élet újraindulásához, másfelől a koszovói légiháború folytán az egyház népét érintő súlyos ínség enyhítéséhez. Adományokat, kérjük, szíveskedjenek Hun^nanAionferenceji^LCA névre és 1467 Parkhaven Row, Lakewood. OH 44107 címre küldeni, a memovonalon “Délvidék” megjelöléssel. Az adakozást minden jóakaratú embernek ajánljuk és különösen is a Délvidékről származó olvasók és a délvidéki ügyekkel foglalkozó északamerikai magyar szervezetek készséges figyelmébe. A Mit is jelentsen az, hogy délvidéki magyar evangélikus testvéreink már öt hónapja hallatott segélykiáltására eddig csak hárman nyitották meg szívüket javukra szolgáló adomány beküldésével? mes az Ür, és bízunk a külföldi evangélikus testvéregyházak támogatásában. 1998 januárjában helyzetünkről tájékoztattuk az Evangélikus Világszövetség új európai titkárát. Márciusban helyzetünket ismertettük a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöklő püspökével, Ft. D. dr. Harmati Bélával, Szabadkán tett látogatása alkalmával. Megkértük, hogy ügyünket képviselje az EVSZ-nél. Május 17-én Szabadkán megtartottuk egyházi zsinatunkat, amelyen ismertettem egyházunk helyzetét, a múltat, majd harminc esztendő példátlan hányattatásait, az erkölcsi és lelki sérelmeket, s a kétségbeejtő valós jelent. Meg vagyok győződve.hogy Uram, hitem, egyházszeretetem, s eleim iránti tiszteletem szerint cselekedtem. A megtartott zsinaton a jelenlévő két egyházmegyénk kiküldött képviselőivel, az egyházközségek képviselőivel, a zsinati tanács megválasztott tagjaival együtt a magyar Ágostai Flivallású Evangélikus Keresztyén Egyház jogfolytonosságát érvényesítettük és életbe léptettük annak 1955. május 15-én, Szabadkán megtartott egyházi zsinatán elfogadott alkotmányát, azzal, hogy az országunkban bekövetkezett politikai változások értelmében azt felújítottuk. A zsinati gyűlés után tájékoztattuk a Tót Egyház püspökét Valent Jant az itt röviden összefoglalt történelmi tényekről. Azzal az általa tett ígérettel váltunk el tőle, hogy mind a vallásügyi minisztériumnál, mind az EVSZ-nél támogatni fogja egyházunk ügyét. Sajnos ma elmondhatjuk, hogy a fordítottja történt. A november 7-én megtartott egyházmegújító ünnepünkre és szuperintendensi (püspöki) hivatalomba való beiktatásomra, amit D. dr. Harmati Béla püspök végzett, elutasítólag nem jelent meg. így püspök elődei nyomdokába lépett. Mi továbbra is felkínáljuk a hittestvéri együttműködést és
