Erős Vár, 1999 (69. évfolyam, 1-6. szám)
1999-08-01 / 4. szám
69. ÉVFOLYAM ERŐS® VÁR 3. oldal 1849. július 31-én, 150 éve halt meg PETŐFI SÁNDOR “Hol a szem, / szemével farkasszemet nézni? /Ki meri meglátni, / ki meri idézni az igazi arcát? / Ünnepe vak ünnep s e mai napoknak/szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, /mint az olcsó gyertyák. ” (Babits Mihály: Petőfi koszorúi/) Babits Mihály irta ezeket a keserű sorokat 1923-ban, Petőfi születésének százéves évfordulóján. Mert úgy érezte, hogy a költő igazi emléke elhomályosult a megszokottá vált ünneplések lélektelen rendezvényeiben. Igen, elhomályosult az emberek szívében: 76 évvel ezelőtt. Most gyászt ülünk. Immár a 150 éves halálát siratjuk. Vájjon a mi ünneplésünk különb-e a régieknél? Több-e a megszokásnál? Lélekkel töltöttek-e emlékező szavaink; S vannak-e egyáltalán ilyenek? Aki Petőfi “igazi arcát” meg merte és meg tudta idézni, az Illyés Gyula volt. Az ugyancsak a népből származó nagy költőnk. 0 értette meg szíve mélyéből a szegénység bugyrait megjárt zsenit. S ha Petőfiről írt könyvét olvassuk, egyetérthetünk Domokos Mátyással, aki ezt írta róla: “Illyés Gyula költői és emberi pályafutására visszapillantva, egyszerre természetesnek és sorsszerűnek kell éreznünk, éppen az ő könyve véste — maradandó érvénnyel — a nemzet tudatába az igazi Petőfi-képet”. Illyés Gyula segítségével, az ő munkájából merítve, emlékezzünk a 26 éves korában meghalt lánglelkű költőnkre. Hódolattal tehetségének, kegyelettel gyászolva hősi halá-Megköszönjük az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciajavára eddig beküldött adományokat, hogy megtehessük, amit még tennünk szükséges a nagy magyar evangélikus szórvány szolgálatában. Kéijük, hogy akiknek módjukban van és eddig nem jutottak hozzá, szíveskedjenek még kérőlevelünkre adományukkal válaszolni. Előre is nagyon hálásak vagyunk ezért. Azonban sajnálatos hiba történt kérőleveleinknek Kanadába való küldésével. A válaszborítékon a címben egy számjegyet elírtunk. A modem postaszolgálat/levélkézbesítés a többi részre nem figyel. így lehetséges, hogy kanadai adományozók levelét elküldőjükhöz visszakézbesítették. A helyes cím: Hungarian Lutheran Church Cl- Mr. L. Bakó 40 Shady Lane Cres. Thornhill, ON L3T 3W7 Sajnáljuk, ha ezzel az elírással kellemetlenséget okoztunk bárkinek is. Megértő elnézést kérünk. - A.M.E.K. lát. Mely igaztalan volt, minden más halálnál igaztalanabb ... és kegyetlen. És kikerülhető is, ha a nemzet jobban vigyázott volna rá. De a nemzet nem őrizte őt, ahogy a történelem során több nagy költőjét sem. Miért kellett ilyen korán elpusztulnia a segesvári csatatéren; Miért engedték ki a gyilkolás színhelyére? Őt, akiben még a nemzetet éltető, buzdító versek kincsesháza lakozott; Ilyen gondolatok gyötörték Illyést is, amikor Segesvár és Fejéregyháza környékét bejárta, a költő haldoklásának egykori színhelyén ezek a fájdalmas sorok fakadtak ki szívéből: “Itt hörgött. S itt nézte kacagva / Meghalni a bárgyú világ / Legnagyobb épeszű fiát, /Ki meggyógyítani akarta. ” Egy üstökös vonult át a magyar égen 1823 és 1849 között. Világított. Fénycsóvát vetett a rabság- és szegénységámyékolta földre. Majd tovasuhant a követhetetlen végtelenbe. De a nemzet nem becsülte eléggé a fényt. Mire észrevette volna igazi értékét, már késő volt. Akkor várta vissza, amikor már halott volt. Kétségbeesett szívvel várta a haza könnyelműen halálba engedett fiát a szabadságharc után. Esztelen kereséssel kívánták látni. Alakját vélték feltűnni az ország különböző tájain. Mint a délibáb, melyet megénekelt, lebegett fent, a letiport nemzet egén, s ha közelebb ért vélt alakjához a képzelet, eltűnt a vigasztalan semmibe. 25 és fél év! Mi ez egy átlagos ember életében? Tűnő pillanat. Készülődés a “nagy pályára”. A siker felé vezető útra. Neki egy teljes alkotó életre kiszabott idő! Ebbe zsúfolódik bele röpke élete. A kiskőrösi keresztelés az evangélikus templomban, ahol — Illyés szerint — “szlovákul zümmög a zsoltár”. Benne van Félegyháza, a tiszta magyar lakosú második “születési hely”. Ahol a falu egyszerű népe súgja fülébe, szívébe a haza szeretetét. Benne ringatózik a gyermekkor édes emléke. Az első tanulóévek. A gyakran változtatott iskolák. S az iskolákkal együtt változó falvak, városok. Félegyháza, Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentlőrinc, Pest. Aztán Aszód, Selmec. A nagy tudományt elsajátítani hivatott helyek. Ä vágy a színészet és a költészet után végigűzi az egész országon. Vándorlásai, gyalogosan megtett sok száz kilométeres útjai, kitöltik szinte egész ifjúságát. Katonáskodásának nehéz korszaka után, mintha még jobban elkapná a vágy, “mintha minden magyart személyesen akarna megismerni” — írta Illyés —, keresztül-kasul jálja az egész országot. Ha beteg, ha éhes, ha fáradt, a népnél száll meg. Csűrökben, pajtákban alszik. így ismeri meg a kiszolgáltatott emberek életét. Velük érez, amíg él. Induló költészete a népdalból fakad, kiteljesedő gazdag életműve a népet, a nemzetet, a hazát szolgálja. Rövidre szabott életében sűrűsödnek öszsze a szabadságért vívott szellemi harcai. Benne ragyog március 15-e és a Talpra magyar lelkesítő ereje. Nélküle nem lett volna forradalom. De ott lapulnak az aljas támadások is, melyek gyakran érték. Benne van a szabadszállási képviselőválasztási kudarca, ami nagyon fájt neki. De Petőfi szelleme érinthetetlen. Illyés Gyula, könyvében, újra felidézi nekünk a nagytudású, művelt, sok nyelvet beszélő költőt. A lánglelkű forradalmárt. A szabadság és szerelem költőjét. Házaséletének rövid ideje alatt kiteljesedett szerelmi líráját, mely a világirodalom legszebb alkotásai közé sorolható. A Minek nevezzelek, a Szeptembervégén, és sok más gyönyörű vers ma is megsimogatja fázó lelkünket. Sokat írhatott volna még. De meghalt. Két héttel a világosi fegyverletétel előtt. Pedig nem akart meghalni! Ezt Illyés könyvéből tudjuk meg. Erdélyben akart letelepedni kis családjával. Katonáskodása alatt is kereste a csendes helyet, ahol majd tisztes nagyapai kort ér meg. A halállal sokat foglalkozott verseiben. Számomra legszebb közülük, amit felesége mellett írt, életük utáni életükre gondolva (“Szép napkeletnek”): “Csak azt az egyet / Szeretném tudni: / Hol, merre terjed ez a másvilág: / És mily alakban / Jutunk innen / Ez ismeretlen világba át? “Mint ágrúl ágra / A csalogánypár, / Csillagról csillagra szállunk te s én? / Vagy mint két hattyú / Ringunk szelíden / Az örökkévalóság tengerén? ” Az igaztalan sors mást rendelt neki. Oktalan, kegyetlen halált a segesvári csatatéren. Erről szól Illyés könyvének befejező része, melyből most — 150 évvel a történtek után — a kegyelet nevében idézek. “Az erdélyi magyar hadsereg, mint a bekerített nemesvad védekezik... A költő július 25-én csatlakozik Bem seregéhez; a sereg Marosvásárhely felé menetel... Ez a magyar csapat, a korabeli adatok szerint összesen 2700 ember... Július 31-én találkozik az első orosz sereggel, ugyancsak a korabeliek véleménye szerint, 16000 gyalogossal és lovassal, akiket 24 ágyú támogat... “A költő fegyvertelenül vett részt az ütközetben, katonaruhája sem volt, a vezérkarban Bem mellé osztották be... “Amikor az oroszok támadásának vad zsivaja, fegyverropogása három oldalról is felhangzott, a költő a csatatér fölött, a leégett Fejéregyháza falu előtt állt, nem meszsze a kötözőhelytől. Műiden valószínűség (Folytatás a 4. oldalon) T T
