Erős Vár, 1999 (69. évfolyam, 1-6. szám)
1999-06-01 / 3. szám
2. oldal ERŐS® VÁR 69. ÉVFOLYAM végzett munkáját születésünktől, halálunkon át az örök életre: “Hiszem, hogy a Szentlélek hív el engem az evangélium által, O szentel meg és tart meg az igaz hitben, ahogyan az egész egyházat is elhívja, megszenteli, és megtartja az egy igaz hitben. Ebben az egyházban nekem és minden hívőnek naponként minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt, és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ad.” A mi korunk pünkösdjeinek a létkérdése az Egyház élete, az, hogy mi magunk menynyire vagyunk pozitívumokkal telve, nyíltak, egyenesek, őszinték, alázatosak, hívők, szolgák, sáfárok, Krisztus-követők, Evangélium-hirdetők, más szóval, mi hogyan reagálunk a Szentlélek indíttatására, arra, ahogy Ő valósággá, kézzelfogható közkincscsé teszi számunkra Isten atyai szeretetének kegyelmi ajándékait, amint azok Jézus Krisztus által nyilvánvalókká lettek. Ha az Egyház születése emberek pozitívumán függött, mennyire igaz az, hogy emberek pozitívumától függ ma is az Egyház élete. Ebben a mi korunkban, ha nem is jobban — bár kérdéses —, mint más időkben, mégis kihangsúlyozottabban kell szembenéznünk azokkal a problémákkal, ó, egészen kereken, a bűnnek és a bűntől való szabadulás kérdéseivel, amelyek az egyéni, társadalmi, nemzeti, és emberiségi lét alapvető problémái. A felelet, a megoldás többé nem emberi, tehát nem jótékonysági, nem bölcseleti vagy ideológiai, nem hadműveleti, nem politikai, nem tudományos, hanem kifejezetten isteni, ahogy erre a Szentlélek vezeti az Egyház népét, s ahogy az Egyház népe erre a vezetésre válaszol, pozitívummal önmaga felé és pozitívummal mások felé ... Krisztus nyomdokán! Ezért száll és szálljon is fel lelkűnkből a fohászkodás: 0 jöjj, teremtő Szentlélek, Látogasd meg a Te néped, Es adj minden teremtménynek Vigasztalást, békességet! Világíts be értelmünkbe, Szeretetet adj szívünkbe: Jól ismered gyengeségünk, Te légy a mi erősségünk! Add ismernünk Istenünket Krisztust, a mi vezérünket, S Előtted is, ó, jó Mester Meghajolnunk tisztelettel! Dicsőség a mi Atyánknak S megdicsöült szent Fiának A Szentlélekkel egységben A földön és a mennyekben! Amen. Legkisebb történelmi egyház, vagy a legnagyobb szekta? Fehérvasámap — idén április 11-e — a konfirmáció vasárnapja a mosonmagyaróvári ev. gyülekezetben. Ezúttal tizenegy fiatal állt az oltár elé, hogy elmondja konfirmációi fogadalmát. Kevesebben voltak, mint ahány gyermeket 12 évvel ezelőtt megkereszteltem. A Déli Ev. Egyházkerület tavaly április 24-én tartott presbitériumi ülésén elhangzott felügyelői jelentésben olvastam, hogy a bp — deáktéri ev. gyülekezetben mindösszesen hat konfirmandus volt. Kevesebb, mint ahány hetven évvel ezelőtt megkonfirmált vett úrvacsorát. A lelkészeknek minden esztendőben szükséges elkészíteniük a népmozgalmi és statisztikai jelentést, amiből egyértelműen kiderül, hogy evangélikus egyházunk lélekszáma mintegy megállíthatatlanul fogy. A számok nem hazudnak, s bár a statisztikai adatokkal való manipulálás mindig alkalmas arra, hogy bizonyos negatív tendenciákat kikozmetikázzanak, a szomorú tendenciát, hogy zsugorodik egyházunk, nem lehet elfedni. Csökken a keresztelések száma, hasonlóan csökken a konfirmálók száma, viszont nő a temetések száma. A gyülekezetek többségében évről évre többet temetnek, mint amennyit keresztelnek. Még akkor is igaz ez, ha vannak olyan gyülekezetek — és a mosonmagyaróvári ilyen —, ahol évek óta több a keresztelés, mint a temetés. A kivételek csak a aszabályt erősítik. Tíz éve megtörtént nálunk a rendszerváltozás. Az első években egyértelműen lehetett bizonyos ébredést tapasztalni, de ez, mint bebizonyosodott, csak rövid távon volt érvényes. A hullámhegyet újra leszállópálya követte. Pedig a rendszerváltozással azt gondolhattuk, hogy az egyház felé fordulás egyik legnagyobb akadálya, a félelem, eltűnik az emberekből, és mindjobban keresni fogják a kapcsolatot az egykor elhagyott egyházukkal. Sajnos, ez nem így történt, egyházunk tovább fogy. Nem hiszem, hogy ez a kedvezőtlen tendencia csak az ország egyre romló demográfiai helyzetével okolható. Mégcsak a szekularizáció sem kizárólag a ludas. Bizonyára mi, egyházunkban szolgálatot vállaló és végző lelkészek és szolgálattevők is okozói vagyunk ennek a helyzetnek. Talán missziói felelősségünkkel van a baj? Vagy lelkészi szolgálatunk erőtlen és gyenge? Netán a missziói felelősök munkája hagy kívánni valót maga után? Készül egyházunk a II. Országos Evangélikus Találkozóra, aminek júliusban a csömöri gyülekezet ad otthont. A rendezvényre szóló meghívókat, plakátokat, jelentkezési lapokat, s egyéb szóróanyagokat olyan időzítéssel küldték meg az espereseken keresztül a lelkészi hivatalokba, hogy a jelentkezési határidő két héten belül lejárt. Hogy tudná a lelkész ilyen rövid idő alatt megszervezni a gyülekezeti tagok részvételét ezen a missziói szempontból is nagyon jelentős rendezvényen? Az eredmény: bizonyára sok gyülekezet marad távol majd az eseménytől, minden bizonnyal gyermekek és fiatalok is. Nélkülük pedig egyháznak sincs jövője. Felelősségünk nagy. Mind az Isten, mind az emberek előtt. A mi szolgálatunk minőségén is múlik, hogy evangélikus egyházunk a legkisebb történelmi egyház, vagy a legnagyobb szekta lesz-e?! Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész MEGHÍVÓ Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ezúton is meghívja taggyülekezetei képviselőit, lelkész- és világi tagjait, tiszteletbeli tagjait, s velük együtt a Konferencia barátait 28. biennális közgyűlésére, melyet 1999. november 14-én vasárnap du. 1:30 órakor tart meg a Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Egyháznál, 3245 W. 98th Street, Cleveland, Ohio címen. A közgyűlést a jelzett helyen de. 9:30-kor angol- és 10:45-kor magyarnyelvű Istentisztelet előzi meg. A közgyűlés résztvevői számára a második Istentisztelet után hideg büfét terítünk. ERŐS VÁR A Ml ISTENÜNK! Bernhardt Béla, s.k., Rigneyné Szántó Ildikó, s.k., főesperes-elnök lelkész-jegyző Rádióáhítat Clevelandban 1999 pünkösdjén, (bb)
