Erős Vár, 1999 (69. évfolyam, 1-6. szám)

1999-02-01 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 69. ÉVFOLYAM 1999. FEBRUÁR N°■> (m. Vol 65, February 1999, USPS178-560 1 SZÁM KEGYESSÉG?! EGÉSZSÉGES Lehet, hogy nem mindenki érti e két szó összekapcsolását. Az egészség mindnyájunk egyik legfőbb kincse. Értéke a betegségek jelentkezésekor növekszik. A kegyesség rit­kábban használt szavunk. Hitünk gyakorlá­sának módozatait jelenti. Ha azonban az Újszövetség megfelelő ere­deti szavát (euszebeia) vizsgáljuk, kitűnik, hogy kettős tartalmú e ritka kifejezés. (Az Újszövetségben mindössze hétszer fordul elő.) Első jelentése: Istenfélelem, Istent félő. Olyan magatartás, amelyben a hitben járó ember Istenben bízik, mindent Tőle vár és Urát szereti. A másik jelentése: Kegyesség, kegyes érzés, vallásosság. Amíg a szó első jelentésében az ember Istenre irányultsága a döntő, addig a második változat az ember “vallásos” magatartására helyez hangsúlyt. Lehet, hogy napjaink ún. kegyességi vitái is az első jelentéstartalom feledésbe ment változata miatt éleződtek ki? Annyi bizonyos, hogy már Pál apostolnak is gondot okoztak, akik a kegyesség látszatát megtartották, de annak erejét megtagadták (2Timóteus 3:5). Máskor pedig arról ír, hogy ha valaki tévtanokat hirdet és nem tart­ja magát Jézus Krisztus egészséges beszédé­hez és a kegyességhez (istenfélelemhez) illő tanításhoz, az felfúvalkodott (Himóteus 6:3). Ismét másutt pedig az imádság és a másokért való könyörgés fontosságával kap­csolja egybe (lTimóteus 2:2). Péter levelében pedig arra történik bizta­tás, hogy aki az Úr napjának eljövetelét vár­ja, annak szentül és kegyesen kell élnie (2Péter 3:11). Az említett bibliai igékből is kitűnik, hogy a kegyesség gyakorlása kettős kísértéssel párosulhat. Az egyik a gőg. A másik a kép­mutatás. A gőgös ember magát mindenkinél kü­lönbnek véli, s ezzel személyét mások fölé helyezi. így keiül könnyen a mindent jobban tudás látszatának visszatetsző helyzetébe. Innen már csak egy lépés, hogy ítéleteit a ki­zárólagos igazság fölényével megfogalmaz­za. Ha példát kívánunk említeni, akkor nap­jaink szembetűnő véleménye az ökumené­ellenesség. Keresztyénekként a legtöbben örülünk annak, hogy Isten megváltoztatta az egyháztörténelem irányát, s végre együtt közeledünk a különböző felekezetekben a Krisztushoz. A csoda éppen abban rejlik, hogy minél inkább az Urat keressük, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. O pedig maga imádkozott övéi egységéért, hogy el­­higyje a világ a személyében küldött Meg­váltó Istentől való szándékát. A Gonosz szétdobál, a Krisztus egyesít. Csak oda küld áldást az Úr, ahol a testvérek egyetértésben élnek (Zsoltár 133:1,3). Nem lehet tehát saját kegyességi gyakorla­tunk az egyetlen módja, a kizárólagos formája annak, ahogy Istent imádjuk, amint Krisztus egyháza sincs egyetlen felekezethez kötve. Nem kevésbbé visszatetsző, ha keresztyén hitünk igazságait a tudomány felismerései fölé kívánjuk helyezni. Rendszerint rosszul értelemezett írásmagyarázat következménye a földközpontú (geocentrikus) világképhez való ragaszkodás, vagy a nők lelkésszé szentelése elleni tiltakozás (vö., lKonnthus 14:35). Nincs kétségünk afelől, hogy a tudomány is tévedhet. Hitünk igazságainak felismerése mégsem a tudomány ellenőrzésére adatik, hanem saját keresztyén életfolytatásunk út­mutatására és az örök élet elnyerésére szol­gál. Ha mind a hit tudománya, mind az egyéb tudományok művelői egzakt határai­hoz igazodnak, akkor felismert igazságaik nem ütközhetnek, hiszen Isten világának tit­kait tárják fel, akár tudnak róla, akár tagad­ják. Ezért foglalkozzék valaki a hit tudományá­val (teológia) vagy más tudománnyal, csak alázattal teheti. Gőg helyett alázat jellemzi hát Isten embereit éppúgy, mint a tudomá­nyok művelőit. A másik kísértés a képmutatás a kegyes­ség gyakorlása során. Ebben az esetben a keresztyén élet megmérettetése a kegyesség formáinak vizsgálata során történik. Minél nagyobb átéléssel imádkozik valaki, minél többet idézi a Bibliát, minél többet forgoló­Lapunkról: 69. évfolyam Mindig kérdéses volt, hogy lapunk évfo­lyamait az utóbbi évtizedekben hogyan is számozzuk. Ugyanis az ötvenes évek kö­zül négy év kiesett a megjelenés folyama­tából. 1999-cel visszatérünk legalább is a magyar jelzésben a teljes évfolyam szá­mozáshoz. A lap első évfolyama 1931 -ben jelent meg, így 1999-ben a 69. évfolyam jelzése illő. Ézzel lapunk közel hét évti­zedes létét, s vele együtt az Amerikai Ma­gyar Evangélikus Konferencia ugyancsak évtizedekre terjedő szolgálatát emeljük ki Istennek tartozó hálaadással 0 dik hivő körökben, annál minőségibb ke­resztyén. Napjaink elteijedt elképzelése a Jézus kö­vetése során az a téves látás is, hogy az igazán újjászületettek többé nem vétkeznek, minden szavuk tiszta, minden cselekedetük tökéletes, minden gondolatuk Istennek tet­sző (perfekcionizmus). Bár valóság lenne ez a megközelítése a keresztyénségnek, mert sokkal egyszerűbb volna Jézust követni. Ezzel szemben az a valóságos helyzet, hogy nem tudunk nem vétkezni. Nézzünk csak bele a Hegyi beszéd igéinek tükrébe. Aki haragszik atyafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Aki kí­vánsággal tekint egy asszonyra, már paráz­­naságot követett el vele szívében. Az ellen­séget kell szeretni és azokért imádkozni, akik minket gyűlölnek. Másfelől igaz az, hogy Krisztussal lehet nem vétkezni. 0 képessé tesz erre. Életünk pirosbetűs ünnepnapjai, feledhetetlen csil­lagórái, ha egészen közel lehetünk Őhozzá és embertársainkhoz. A hétköznapok fárasz­tó munkája azonban elkoptatja idegeinket, felemészti türelmünket, restté teszi szorgal­munkat, hideggé együttérzésünket. S valljuk meg, hogy bizony csak kemény harc árán tudunk a keskeny ösvényen megmaradni Ahogy Pál apostol is utal reá, a hit nemes, egyszerre értékes és nehéz harcát vívja. Félreértése keresztyén hitünknek az a lát­szólag vonzó ígéret a kereső fiatalok vagy

Next

/
Thumbnails
Contents