Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)
1998-12-01 / 6. szám
64. (68.) ÉVFOLYAM ERGS0VÁR 3. oldal Menjünk el egészen Betlehemig! Olvasd: János 1:1-14. Lukács 2:1-20. Még folynak az előkészületek, még sürgünk-forgunk, még mindig van elintézni való az utolsó pillanatokban. S ha úgy nézzük, Földünk továbbfordul tengelye körül, bajai, bánatai mintha ír nélkül maradnának, a pusztulás vagy pusztítás igényli áldozatait, ígéretek beváltatlanok, remények nem kecsegtetők, hangos a kardcsörtetés. Ha tovább nézünk, tulajdonképpen nincsenek reformok, megújulásról nincs szó, ernyedtek, sőt mintegy tehetetlenek a jövő felé feszülő erők, s aztán, régmúlt időkből halljuk a tülekedést, a népszámlálás parancsának való kelletlen engedelmesség sokféle panaszát, a helynélküli vendégfogadókból való elutasítást ... és a nem-váró és nem-is-reménykedő világra mégis leereszkedik a csendes és szentséges éj. Micsoda titka van, milyen sejtelmes az égi boltozat, melyben szokatlan fény kél, s ott, a poros betlehemi mező felett angyali szózat hangzik . . . más nem hallja, csak egyszerű pásztorok, s talán egyidőben messzi messzi keleti távolban jósok vagy bölcsek vagy királyok meglátnak egy ismeretlen csillagot az égen, amely hívja, készteti, unszolja őket, hogy útrakeljenek. Szegények báránykával, sajtocskával, kisködmönnel, aztán gazdagok arannyal, tömjénnel, mirhával, mind mind igyekeznek a számukra idegen, járatlan környezetben és körülményekben oda.. . nem palotába, nem bíborral takart királyi trónus elé, hanem oda, a betlehemi istállóba, a jászolhoz, hogy hódoljanak a Gyermeknek. “Az Ige testté lett!” Mi pedig, akik arra áhítozunk, hogy végre is megnyugodjék, szívünk, életünk, hogy annyi bajt és keservet váltson fel valami új kor, mi pedig szintén odazarándokolunk, hogy hitet tegyünk és bizonyosságot nyerjünk aiTÓl a mérhetetlen kegyelemről, mely Isten emberré léteiét adja hírül. Reá, erre a Kisdedre, erre az Istenfiúra bízhatunk mindent, hogy vezessen, hogy gyógyítson, hogy megbékéltessen, hogy szeressen, s hogy kiengesztelje irántunk az Atyát, nemcsak megbocsássa bűneinket, hanem el is vegye bűneink terhét mindörökre. Csak halljuk meg, s halljuk-e az égi szózatot, a mennyek megnyilatkozását e teremtett, Isten által mindig szeretett világ felé, hogy megértsük az összefüggéseket, e teremtésnek alapvető rendjét, amely azon nyugszik, hogy Istenünké legyen a dicsőség. Ne más isteneké, ne bálványoké, ne aranyborjúké, ne kéjé, se nem élvezethajhászásé; egyedül, csak egyedül Istené legyen a dicsőség. Neki hódolni, Neki szolgálni, az Ő Nevében élni, Őróla tanúságot termi, a talentumokkal Neki elszámolni, az elhívástól nem iszonyodni, visszahőkölni, vagy attól éppen elfordulni, hanem a felénk nyújtott, drága mentő kezet megfogni, s menni Vele az O nagyszerű életformáló elvei szerint a jövő és az örökkévalóság felé. Ezzel kezdődik. Akkor majd békesség lesz a Földön, ember és ember, nép és nép között. Akkor majd elkotródik az igazságtalanság, a másokon való hatalmaskodás, a kihasználás és kizsákmányolás, a gyengék eltiprása, néprészlegek és országhatárok elbitorlása és elbitangolása. Akkor szent dolog lesz megint a házasság, félj-feleség készséggel alapít családot, a gyermek áldássá válik, új nemzedékek nőhetnek fel, ki-ki a maga integritásában, egyéniségében, s minden vonatkozásban tisztává lesz az erkölcs. Mindez valahogy Betlehemben kezdődött, s ha a folyamat nem látszik előrehaladni, hanem inkább a visszájárafordultnak tűnik, talán nem hallgattuk jól és figyelmesen és odaadóan azt a szózatot ott, mely Betlehemnek mezéjén zengett. Nem mertük Őt végig kísérni azon az úton, amely dicsőség mellett alázatot bizonyít, a gyengeség mellett erőt, a vereség ellenére győzelmet. Pedig a jászolra keresztet árnyékoltak az istálló gerendái, azt a keresztet, mely megváltja az emberiséget. Olyan Istenfiú, Isten, a Betlehemben született, Aki az életet, a teremtett életet igenli, Aki utánamegy az egy eltévedt kis báránykának, Aki örül a kereső asszonnyal a megtalált garason, Aki a tékozló fiú megtérésén, a bűnös asszonytól vett megkenetésén, a vámszedők közötti vacsorákon mutatja meg megváltói mivoltát, s Aki majd az érteden és megzavart Pilátus előtt királyként áll, és dicsőségét töviskoronája elviselésében, kereszthalálában, s majd feltámadásában teszi nyilvánvalóvá. Amit próféták, angyalok, pásztorok, királyok, apostolok, s hívek bizonnyal hirdettek, azt Máriához hasonlóan zárjuk szívünkbe mi is. Mert most van szükség a jóakaratú, s tegyük hozzá, a jóraigyekvő emberekre. Minden szózatnak, minden felhívásnak, minden hirdetésnek megvan a maga drámája, ahogy beleszólnak a helyzet valóságába. A romlásba, az elkorcsosulásba, az apátiába, a züllésbe, s az egymástól való elidegenedésbe. Márcsak rá se nézünk egymásra, elkerüljük a társalgás, az érintkezés alkalmait, s miről is tartanánk szóval egymást?! De tudunk acsarkodni, s ha úgy fordulnak az idők, a világot is lángba tudjuk borítani. Hát legyen ebből elég! Legyünk megnyílt fül, megnyílt értelem, megnyílt szív: Jön, ittvan a csendes és szentséges éj, mindenfelé, itt, ötvilágrészen szétszórt, csonkahazában eszmélkedő, elorzott területeken nyomorított, idegen országokban küszködő magyarok felett is. Innen lépjünk reménnyel, bizalommal, Istennek dicsőséget mondón, embernek szeretetet adón, a jövő felé. Erre bátorít, efelé irányít az angyal szava: “Hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, Aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. ” —t —a tD. DR. VÁJTA VILMOS 1918-1998 Elhunyt október 21-én a svédországi Alingsasban D. dr. Vajta Vilmos ny. professzor, az Ev. Világszövetség teológiai osztályának, majd az EVSZ ökumenikus kutatóintézetének volt igazgatója, az EVSZ II. vatikáni zsinati képviselője, az Európai Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének egykori elnöke, több teológiai könyv szerzője, stb. Elhunytát családjával, egyházával együtt gyászoljuk, de Jézus Krisztus által a feltámadás reménységében. Nyugodjék békében! A.M.E.K. TAGSÁG “Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia tagságát olyan . . . magánszemélyek alkotják, akik a Konferencia hitvallási alapjával egyetértenek és a Konferenciában való tagságukat igénylik.” Egyelőre csak lassan bővül az AMEK tagsága. Szívesen hívjuk hittestvéreinket, hogy a Konferenciában tagságot vállaljanak: így tölti be ez a szervezet rendeltetését, mint az északamerikai magyar evangélikusok szórványközössége. Az évi tagsági díj $20 (US vagy kanadai), mely magában foglalja az Erős Vár-ra való előfizetést is. Csekket “tagság” vagy “membership” megjelöléssel a lap nevére és címére szíveskedjenek küldeni. Aki megújítja előfizetését 1999-re, gondolja, meg, hogy nem lenne-e AMEK taggá. Aki pedig már előfizetett 1999-re és AMEK tag kíván lenni, szíveskedjék pótlólag beküldeni US$ 14-t vagy CA$ 10-t tagsága érvényesítésére. Emlékeztetjük az AMEK tagokat, akiknek 1998-cal lejárt a tagságuk, hogy azt megújítani szíveskedjenek. A lap címszalagján a törzsszám utáni “M” betű jelzi az AMEK tagokat. 0
