Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)
1998-02-01 / 1. szám
64. (68.) ÉVFOLYAM ERGS® VÁR 5. oldal Szabadságharcunk 150. évfordulójához. KOSSUTH ÉS 1848 Másfélszáz év óta Kossuth Lajos neve a legismertebb a világon a magyar történelemből. Népszerűsége — a szomszédos népek körét leszámítva — töretlen. Csak Angliában több mint 100 könyvet és többezer cikket szenteltek életének bemutatására. A washingtoni Capitoliumban szobrot állítottak tiszteletére [Kúr Csaba ohioi szobrászművész alkotása - Sz.], a demokrácia úttörőjének tekintik őt az óceánon túl is. Mi a magyarázata népszerűségének? Hogyan alakult ki róla a varázslatos kép? E kérdésekre keresve a választ vaskos könyveket írtak neves történészek. E rövid emlékezőben három olyan tulajdonságára világítunk rá, amelyek valósággal predesztinálták őt az 1848-as forradalmi vezérszerepre. I. Kossuth az érdekegyesítő. A XIX század első felében hazánkban nagyszabású reformmozgalom bontakozott ki, melynek célja az elmaradott ország ipari, mezőgazdasági, s politikai átalakítása volt a korban uralkodó liberális eszmevilág alapján. Paradox módon a nyugati mintától eltérően nálunk nem a városi polgárok, hanem a földbirtokos nemesek voltak a reformok előkészítői és megvalósítói: Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós. A nemzeti érdekek idővel a Habsburg birodalmi érdekekkel szembekerültek, s ez vezetett el az 1848-49-es szabadságharchoz. Kossuth Lajos, amikor bekerült az országos politikába, már rendelkezett vármegyei tapasztalatokkal. Jól tudta, hogy a magyar reformfolyamatok sikerei alapvetően két pilléren nyugszanak: egyrészről a megfelelő társadalmi háttér, politikai erő támogatásán — a közép- és kisnemesek tömegei, elégedetlenségük a fennálló rendszerrel Kossuth számára a biztosítékot jelentette a reformok megvalósításában —, másrészről az ország lakosságának túlnyomó részét kitevő, a felvidéki kolerajárvány során is általa jól megismert jobbágyság “felemelésén a nemzetbe”, jogi, gazdasági emancipációjuk biztosításán a nemzet boldogulása érdekében. E két pillér anakronisztikus ellentétben állt egymással. Kossuth felismerte, hogy az agyonterhelt jobbágyság és az adómentességét védő nemesség ellentétét csak akkor lehet kiküszöbölni, ha a kitűzött célokat közös, nemzeti ügynek tünteti föl. Felismerte, hogy a reformokat, a közteherviselést, a jogegyenlőséget csak akkor lehet a magyar nemességgel elfogadtatni, ha azt a bécsi kormány ellen fordított “dacnak”, nemzeti büszkeségnek mutatja be. A szuverenitást összekapcsolta a progresszió gondolatával. Felhasználta a közép- és kisnemesség nacionalista érzelmeit a reformok megvalósítására; áldozatkészségüket ősi jogaik, privilégiumaik megnyirbálására hazafias tettnek nevezte. Kossuth Lajos eme érdekegyesítő politikája nagy támogatottságot eredményezett. Bírta szinte az egész nemzet rokonszenvét. Ő a fontolva haladás helyett a gyors, az egész társadalmat érintő változások híve tele volt tervekkel, határozottsággal. Nem volt könnyű dolga, a nemesség megnyerésével szinte a lehetetlenre vállalkozott. Hunkár Antal veszprémi követ például “meghalni kész volt Kossuthért”, de mégis így nyilatkozott: “Száradjon el inkább jobb karom, mintsem olyan törvényt fogadjak el, mely a nemességtől elveszi ősi jogait, hogy a megyegyűléseken a pór nép is személyesen résztvehessen!” S a magyar forradalmat Hunkár Antalok vezették. II. Kossuth a zseniális szónok. Elbűvölő erejű szónok volt. Reményt nyújtott az elnyomottaknak, büszkeséget öntött a nemesek szívébe. Maga sem tudott a nemzeti büszkeség zászlója alól kibújni, mint igazi romantikus alkat, igazi hazafi. Néhány szóval, “édeszengésű hangjával” egy perc alatt több sikert ért el, mint bármelyik kortársa. Ahogy Jókai írta: “Amerre ment, a hír villáma járt mindenütt előtte, s már egy felzúgó tenger várt reá, férfiak tengere ... Sohasem ugyanazon beszédet mondta el, mindig mást, mindig újat, ami a belső hév sugallóit ajakára. A nép sírt, mint ahogy sírnak az oroszlánok.” Gondoljunk 1848. július 11-i beszédére, amikor szónoklata hatására az országgyűlés 200 ezer újoncot és 42 millió forintot szavazott meg a hon védelmére. Gondoljunk híres alföldi toborzókörútjára a pákozdi csata előtt. Ez alapozta meg Kossuth Lajos népmeséi hősként, sőt mármár “prófétaként” való tiszteletét. A debreceniek a “magyarok Mózesének” hívták őt. III. Kossuth a tettek embere. Sohasem volt ideje, kedve, képessége ahhoz, hogy megvonja saját tetteinek a mérlegét. Ellentétben a kor szokásával, naplót sem vezetett. Óriási munkabírása révén folyamatosan a jövő alakításán fáradozott. A válságos pillanatokban azonnal a tettek mezejére lépett. Amikor 1848 március elején megérkezett Pozsonyba a francia forradalom híre, Kossuth 3-án rögtön felszólalt, javasolta a nemzeti kormány felállítását. Nevét e beszéde után kapta szárnyára a világhír. Az áprilisi törvények elfogadásában, a 31 törvénycikk megalkotásában is vezetőszerep jutott Kossuthnak. A minisztertanács döntése alapján ő volt az országgyűlésben a kormány szószólója. Döntő szerep jutott neki Jellasics támadása után abban, hogy az ország fegyveres ellenállását vállalta. Mivel nyilvánvaló volt, hogy Jellasics mögött az udvar áll, az országgyűlés elbizonytalanodott, a kormány lemondott. Úgy tűnt, sokan a meghunyászkodást választanák. Kossuth akkor még betegségéből is talpra állva megjelent a képviselőházban, ahol ép p felolvasták István nádor leiratát az országgyűlés feloszlatásáról, s (felállva) mindenki megrökönyödésére ezt mondta: “A leirat törvénytelen ... Én, ki Őfelsége által neveztettem ki ezen országnak miniszterévé, tagadom, hogy István főhercegnek joga legyen ellenjegyzés nélkül parancsolni ebben az országban ...” Fellépésével az országos Honvédelmi Bizottmány megalakulásának útját egyengette, amelynek, mint tudjuk, kormányzóságáig ő is tagja volt. — Kossuth közéleti pályafutásának tetőpontját a debreceni detronizációval, kormányzóvá választásával érte el. A trónfosztással elsősorban az országgyűlés soraiban szerveződő “békepárt” ellehetetlenítésére, valamint az európai népek szimpátiájának megnyerésére törekedett. Az európai nagypolitikai azonban már akkor döntött Magyarország sorsáról, a cári intervencióról. Kossuth emigrációba vonult, s hosszú életének hátralevő éveiben is megmaradt a “szabadság bajnokának”, az elnyomott népek jogaiért küzdő szabadsághős megtestesítőjének. Kossuth az emigrációban vált igazán világhírűvé. Neve fogalom lett a nagyvilágban. Noha nem volt ellentmondásoktól mentes a személyisége, méltán válhatott nemzeti öntudatunkban is a hazafiság, a tettrekész, demokratikus gondolkodás példaképévé. Ma is úgy látjuk, hogy a kort és annak szabadságvágyát, igazságkeresését, romantikus elképzeléseit összességükben Kossuth egyénisége, élete fejezi ki a legjobban. Múltja a nemességben gyökerezett, de tevékenysége, szellemi öröksége egy szebb, igazságosabb jövő felé mutatott előre. —Máté Zoltán. In: “Evangélikus Naptár 1998" IMÁDKOZZUNK! Urunk, Megváltónk! Nem tartottad meg életedet Önmagadnak, hanem vállaltad értünk a keresztet. Kérünk, add nekünk Szentlelkedet, hogy megismerjük kereszted titkát, állhatatosan harcoljunk bűneink ellen, Önfeláldozó szeretettel kövessünk Téged, és amikor megítélsz minket, kegyelmet nyerjünk Előtted. Amen.
