Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)
1998-10-01 / 5. szám
64. (68.) ÉVFOLYAM EROS® VÁR 5. oldal “AMÍG IDŐNK VAN...” Június 25-én mutatták be a budapesti Huszár Gál ev. könyvesboltban, 80. születésnapját ünnepelve, a Svédországban élő dr. Vajta Vilmosnak, “a legtekintélyesebb nyugati magyar evangélikus teológusnak” az írásaiból összeállított Amíg időnk van: Válogatott írások" c. könyvet. A szerző kora és egészségi állapota nem engedte meg, hogy jelen legyen a bemutatón, de lelkileg ott volt velünk, s idefüző gondolatait levélben közölte a megjelentekkel. Egy igaz emberkrédóját hallhattuk, aki egy emberöltőt átfogva bizonyságot tesz a mai világban keresztyén hitéről Luther tanítása szerint. Számadásra késztet ez a levél, hogy átgondoljuk, milyen módon nevelt bennünket, a Kárpátmedencében és külföldön élőket a történelem Ura. A múltat jelenné akarja tenni ez a könyv az olvasók számára. (Dr. Irányi Béla, Genf.) * * * “Fordítók” nemzedéke Minden könyvnek sajátos a története. Ennek is. Különös úton vezetett Isten Szentlelke a létrejöttéhez. Ez a háttér a könyv leendő olvasóinak segítséget nyújthat a kontextus megértéséhez. Ezért a távollévő szerző nevében hadd szóljanak ezek a szavak köszöntésként az olvasóhoz. A könyvben megjelenő írások egy emberöltőt karolnak át. Könnyen lehetne ezeket úgy tekinteni, mint múltból való maradványokat. Eltűnhetnének az idő tengerében. A jelen kiadás azonban kiemeli a szövegeket a múltból A szerző és a kiadók — némi merészséggel — a mai olvasók asztalára teszik. Mintha az az igény szólalna meg, hogy a jelenben történjék találkozás az egykor elhangzott üzenet és a ma élő olvasók között. A könyv címének, mely apostoli idézet, mintha siettető szándéka lenne. “Amíg időnk van ...” Ugyanis fél évszázad külön nevelt bennünket, a hazai és a külföldön élő magyar keresztyéneket. Ideje, hogy átgondoljuk, milyen módon nevelt bennünket a történelem Ura. És milyen lelki tapasztalatok érettek meg bennünk az idők útján. A múltat jelenné akarja tenni ez a könyv az olvasók számára. Egy világban éltünk. Az emberi élet egyazon alapkérdéseit fogalmazta meg a keresztyén hit üzenete. A külföldön élő magyarság életsorsa iránti figyelést küldetésnek tartottam. Isten jelenlétének kérdése különféle módon hatott be a keresztyén lelkiismeretbe. Nemcsak a múltba visszavágyódva, hanem Isten ígéretében bízva kerestük szándékát. Az elrejtett Istent felfedezve tapogatóztunk a hit homályában. A zarándok hivő új akadályokon tört át. Krisztus követését szenvedésen keresztül vállalva szólalhatott meg a vigasztalás szava. A hit élménye új megfogalmazásban tudatosította a gyülekezet küldetését a világban. A külföldre szakadt magyarságot szeretem a fordítók nemzedékének nevezni. Nem csak szövegek idegen nyelvből, ill. nyelvre való áttételére gondolok. Ezekre is, mert nagyon jelentős módon szólaltatták meg sokan külföldre jutva is a magyar irodalom és tudomány múlt és jelen értékeit. Minden nyelvész és irodalmár tudja azonban, hogy a fordítás a tolmácsolás mély rétegeibe kell vezessen. Erre a bővített folyamatra gondolok, mely a különböző kultúrák találkozásához vezet, elősegíti a kölcsönös megértést. Ilyen küldetés vállalására kapott a mi nemzedékünk különös lehetőséget. A hazai keresztyén élet hagyományából fordíthatunk lelki ajándékaink szerint egy új emberi és lelki közösségben. Ugyanakkor magunkat is gazdagíthattuk. Új tapasztalataink jelentős problémákat érintettek, melyek az. otthoni magyarság életét is próbára tették. Reményünk az volt, hogy a hazaiakkal is kicserélhetjük, amit idegenben tanulhattunk. Mert a szekularizálódás társadalmi folyamata mindenütt változásokat hozott létre. A nyugati kersztyénség tisztában volt azzal, hogy a teológiai terminológiába bújtatott politizálás az egyház vigyázó szerepét (kritikai szolidaritását) tette próbára. Ezt a tapasztalatot is “magyarra” kellett fordítani. A világhoz való alkalmazkodás ugyanis az egyetlen, megmásíthatatlan evangéliumot veszélyeztette. Erre kellett figyelnünk, amikor a hazai egyházban a világ ideológiáját vélték “örömhírnek”. Ideológusok ugyanis nem fordítanak. Betanult formulákat szajkóznak, hogy önmagukat elzárhassák magabiztosan. Nincs szükségük tolmácsra, aki fordít abból, amire Isten tanítja népét. Önmaguk prófétái. Az evangélium hirdetéséért való felelősség mást feltételez. Polémia helyett dialógushoz vezet. Találkozni akar azokkal is akiknek nyelvét még nem érti. S akinek saját nyelvét is fordítani kell, hogy értelmessé váljék azok számára is akik nem értik egymás nyelvét. Ez a dialógus vállalását követeli, mely hosszú folyamatot igényel. Dialógus szükséges ahhoz, hogy szemtől szembe kísérlet történjék egymás megértésére. A dialógus ugyanis nemcsak a kontextust kívánja megvilágítani, hanem kontaktust akar létrehozni. A párbeszéd becsüli meg a másikat. A fordítás ugyanis feltételezi, hogy a másiknak is van szövege, mely érdemes a megértésre. Hogy találkozhassunk. A fordítás a különböző kultúrák alapmotívumainak kommunikációját gyakorolja. Ez századunkban az új népvándorlás szinte szükségszerű következménye. A népek és egyházak megértésének feltétele. Az elszigetelődő önteltség egyetlen ellenszere. A külföldi magyarságnak kiváltságos helyzete, hogy a magyar kultúra és ennek keretében a keresztyén hit tolmácsolója lehet olyan népek között is, ahol eddig ismeretlen volt. Az irodalom, zene, tánc, magyar észjárás, tudományos és társadalmi élet tapasztalatai lehetővé teszik, hogy a fordítás készsége révén szóvá tegye a magyarság kulturális kincseit. Századunkban a kultúrák kommunikációja lehetetlenné tette egy nemzet és egy egyház elszigetelődését. A kölcsönös megtermékenyítés lehetőségét nyújtja. így lehet átlépni egy új évszázadba. Egyházi szolgálatomban és teológiai kutatásomban ez a “fordítói” törekvés adta a hátteret. A most megjelenő könyv e munkásságnak a magyarnyelvű keresztyénekhez címzett kisebb szeletét mutatja be. Mindezek az írások nyomtatásban is megjelentek. De külföldön. így noha nyelvi fordításra nem is volt szüksége, mégis igényelték a mai nyelvhasználathoz simuló “fordítást”. Ezek a szövegek — kivéve az utóbbi évek termékeit — a hazai fórumon ismeretlenek maradtak. Kivételesen kerülhetetett egy-egy morzsa Londonban hazai látogató kezébe, vagy egy new-yorki gyülekezet alagsorában jótékonyság címen. Ezekből a “véletlenekből” szövődött a mostani kiadás terve és reménysége. Ifjak, értelmiségiek, lelkigondozók ökumenikus konferenciáin elhangzott előadások. Összefoglalhatom “fordítói” tapasztalataimat így: a legkisebb Krisztushivő közösségnek is helye és küldetése van az ökumenében. Megszólalhat, ha készsége van a dialogikus “fordításhoz”; testvérekre talál a felekezeti határokon túl is. Viszont a legjobban megszervezett közösség is elsorvad önmagában, ha nem nyílik meg fordítóként. Csakis a krisztusi “örvendetes csere” (Fii 2) sémája szerint osztozhatik a Lélek ajándékában. Az a tapasztalat örvendeztet mindmáig, hogy ez a folyamat feltartózhatatlanui megindult. Konkrétan ez jelenti számomra az ökumenikus “határátlépés”, vagyis testvérek felfedezését a “másik akol”-ban is. Szolgálom az egy evangéliumot, melynek nincsenek “felekezeti” határai. Minden írásom veleje a sürgetés, az evangélium fordítása mindenki számára. “Amíg időnk van ...” Ehhez várom az olvasók visszhangj át. _Dr Vajta VUmos *Dr. Vajta Vilmos "Amíg időnk van ..." c. könyve megrendelhető az AMEK-től, Hungarian Conference - ELCA néven és 1467 Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505 címen, 16 US dollár beküldésével. A GYŐZELEM, MELY LEGYŐZTE A VILÁGOT, A Ml HITÜNK. 1 JÁNOS 5:4
