Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)

1998-02-01 / 1. szám

64. (68.) ÉVFOLYAM ERŐS @> VÁR 3. oldal tNt. D. Brachna Gábor, ny. ev. főesperes Szarvas, 1908 Jóformán egy korszak zárult le az é­­szakamenkai magy ar evangélikusságot érintően azzal, hogy január 10-én életének 90., felszentelésének 66., és boldog házasságának 62. évében az Úr magához hívta tartós betegeskedésben megfáradt szolgáját, Nt. D. Brachna Gábor ny. főesperes lelkészt. Életéért, szolgálatáért, az azokból származó áldásokért Istent dicsérjük, s Tőle ké­rünk vigasztalást a gyászolókra, bizta­tást és reménységet a Jézus Krisztusban megjelent kegyelemből való örökéletre. Brachna Gábor evangélikus tanítói házban 1908. október 30-án látta meg a napvilágot Szarvason. Iskoláit is ott vé­gezte, s mint középiskolást érte el a hí­vás, hogy lelkésszé legyen. A pécsi Er­zsébet királyné tudományegyetem sop­roni ev. hittudományi karán szerezte meg lelkészi oklevelét. D. Raffay Sán­dor püspök 1931. június 27-én szentelte fel és bocsátotta ki szolgálatra. A csö­möri ev. gyülekezetben kezdte azt meg. Onnan került ki hamarosan ösztöndí­jasként New Yorkba, ahol az “Union Theological Seminary” intézetben teoló­giai magiszteri fokozatot (“Master of Sacred Theology”: STM) nyert. New­­yorki évei során alkalma volt magyarok között is szolgálni, s hozzáfűződik az egykori new-yorki magyar ev. gyüleke­zet elindítása. De ehhez a nagyvároshoz az is jelentősen fűzi, hogy megismeri és aztán élettársává választja Bogád Etelt, akivel szegedi segédlelkészi szolgálata után már makói lelkészként köti meg az életre szóló frigyet 1936-ban. Amerikai meghívásra bocsátja ki a ha­zai ev. egyház 1938-ban Clevelandba, hogy az akkor két éve alakult Nyugat­clevelandi Magyar Evangélikus Gyüle­kezet első teljesidejű lelkésze legyen. Ezt a szolgálatát 18 éven át látta el. Előbb a W.28. utcában székel a gyüle­kezet, majd átköltözik a W.98. utcába. Mindkét helyen templom és parókia je­lezte, ill. jelzi a gyülekezeti élet moz­galmasságát. Előbb a nagy gazdasági válság, majd a II. világháború próbálja meg a gyülekezetei. De a magyarságra nézve gyászosan végződő háború után Brachna Gábor lelkesedésével a gyü­lekezet sokaknak ad biztosítékot, hogy október 30 — Cleveland, tNt. D. Brachna Gábor bevándorolhassanak és menekültsorsból normális életkörülmények közé kerül­jenek. A clevelandi Első Magyar Evangé­likus Gyülekezetben 1954-re megürese­dett lelkészi állás betöltésére Brachna Gábort hívják meg, ahol ő — család­jával átköltözve — 1976-ig, nyugalom­­bavonulásáig szolgál. Itt vezetésével az 1956-os magyar szabadságharc számkivetettjeinek nyújt segítséget a gyülekezet. A szép temp­lom és gyülekezeti termek sokféle tevé­kenységnek a tanúi. Társadalmi és kör­nyezeti változások folytán a gyülekezeti munka minden igyekezete ellenére szük­ségszerűen leszűkült. 1975-ben fegyve­res betörés során súlyosan meg is sebe­­sítették. Brachna Gábornak a gyülekezeti szol­gálatokon túlmenően is volt tennivalója, igazán széleskörű és -skálájú elkíváná­­sok keretében. Kezdjük talán azzal, hogy az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia alapítói közé tartozott, a­­mikor ez 1941 -ben a “United Lutheran Church in America” egyház kebelében megalakult. Ebben évekig volt a Konfe­rencia hivatalos lapjának, az Erős Vár­nak a szerkesztő-kiadója, majd 1954-től 1993-ig főesperes-elnöke. Tisztét min­denkor körültekintéssel, higgadtan, s megfontoltan látta el, akár a Konferen­cia lelkészei vagy gyülekezetei vonat-98. január 10 kozásában, akár — pl., a hidegháborús években —, a hazai ev. egyházzal való kapcsolattartásban. Egyik nehéz felada­ta volt a Torontói Magyar Ágostai Hit­vallású Evangélikus Gyülekezet fenn­maradásának az előmozdítása, amikor viszontagságos évek után 1968-ban az tőle várta a békítés szolgálatát. 1978-ig volt ott adminisztrátor (helyettes lel­kész), ami a mindig kicsiny gyülekezet fokozatos megnyugvását eredményezte. Tagja és pártolója volt a new-bruns­­wicki Amerikai Magyar Alapítványnak, a clevelandi Magyar Klubnak, s számos más szervezet is igényelte támogatását. Nemcsak magyar, de amerikai körökben is szívesen felkért szónok volt, s témá­inak komolyságát könnyedén oldotta fel illusztráló humorral. Az egyházkerület is felfigyelt reá — “Ministerium of Pittsburgh” -*• “Synod of Ohio” (mindkettő Ohioban) —, tag­jául választván őt a Lelkészvizsgáztató Bizottságnak és elnökéül is a Bevándor­lási Bizottságnak; ezeket a tisztségeket éveken át viselte. Clevelandban a helyi egyházmegyének volt tevékeny tagja, a lelkészkömek is elnöke, sőt a clevelandi ökumenikus Lelkészszövetség elnöki tisztét is rábízták néhány évig. Szétágazó, de mindenekelőtt a magyar evangélikusság javára végzett szolgá­latának méltó elismerése volt az, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban a budapesti Evangélikus Teol. Akadé­mia (Hittudományi Egyetem) 1982-ben teológiai diszdoktorátussal tüntette ki. Szerettei között, kiterjedt rokonságát is beleértve, a példaadóan gondoskodó családfő, akinek különös örömet jelen­tett gyermekeinek fejlődése, majd nagy­­rabecsült elhelyezkedése a társadalom­ban. S ezért rázza meg feleségével együtt mélyen, amikor alig négy évvel ezelőtt hosszas betegség után az örök­kévalóságnak kellett átengedniük leá­nyukat, Étit. dr. Bonn Róbertnét. Az i­­lyen lelki fájdalomhoz járult a test gyen­gülése is. Az utóbbi években bár több­ször szorult kórházi kezelésre, amit azonban igazán felpanaszolt mint avid olvasó, az látásának romlása volt. 1998. január 10-én, a clevelandi “Fair­­view” kórházban szűnt meg nemes szive

Next

/
Thumbnails
Contents