Erős Vár, 1997 (67. évfolyam, 1-6. szám)
1997-02-01 / 1. szám
6. oldal ERÖS®VÁR 63. ÉVFOLYAM piszkos kéz. A megoldást a kézmosás jelenti. A víznek találkoznia kell a piszkos kezekkel. Az erkölcsi értékek, az egykor kőbe vésett Tízparancsolat, a jézusi erkölcs folyamata ott található a történelemben: “Az Ige testté lett, közöttünk lakott..."(János 1:14). A mi feladatunk, hogy éljünk vele, ahogyan az apostoli intés mondja: “Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket..." (Zsidók 3:15) Micsoda óriási lehetőség ebből a szempontból a hitoktatás! A fiatal nemzedékek ott élhetnek abban a krisztusi, bibliai erőtérben, amelyik megtanít arra, hogy “nemcsak kenyérrel él az ember”. Az ideológiai materializmus mögöttünk van, de itt maradt bennünk, körülöttünk az a vulgármaterializmus, amelyik azt hirdetteti, hogy “eladó az egész világ!” Az aranyborjú körül táncoló magyar társadalomnak meg kell hallania Krisztus hívását, hogy fölemeljük tekintetünket Istenhez, átitatódjunk a spirituális világ erejével. “Az Isten Lélek és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (János 4:24). Micsoda óriási lehetőséget jelentenek iskoláink! Korábban a szülők hozták a gyermekeiket az egyházhoz, most a gyerekek hozzák a szülőket. Igenis, minden ellenkező vélemény dacára, a hitet lehet és kell tanítani! A régi latin kifejezés szerint különbséget kell tennünk a hittel kapcsolatban a szív bizalma és a fej ismerete között, "Fides qua et fides quae creditur”. Nagyon nagy bajt jelent, ha a fejet és a szívet elválasztják egymástól! Senkire sem szeretnénk ráerőszakolni a hitet, de kötelességünk bizonyságot tenni arról. Gyülekezeteinknek olyan nyitott közösségekké kell válniuk, ahol megértést, békességet, megbocsátást, szeretetet, tiszteletet találnak az emberek. Egyházaink protestáns azonosságtudatához hozzá kell hogy tartozzék annak a megvallása is, hogy az elmúlt évszázadokban voltak korszakok, amikor az egyház nem teljesítette feladatát, mert elszakadt Isten igéjétől és Urától, Jézus Krisztustól. Ide sorolhatjuk azokat az eltévelyedéseket, amikor a teológia és az igehirdetés nem Isten akaratának közvetítése volt, hanem külső hatalmak kísérő liturgiája és muzsikája, emberi hatalmi politikai érdekek szolgálatában, fekete, barna, vagy vörös zászlók árnyékában. Az elmúlt néhány évtizedben mindig Kelet felől tájékozódtunk, most mintha Nyugat lenne a főirány. Az egyesülésre, európai egységre törekvő országok számára azonban az a fontos, hogy a nagyobb térségen belül is megőrizzék nemzeti sajátosságaikat, kultúrális kincseiket, spirituális értékeiket. A főirány az, amit az európai közös gondolkodás egyik előfutára, a filozófus Descartes nyomán így fogalmazhatunk meg: “Cogito ergo sum” — “gondolkodom, tehát vagyok” helyett “Coexisto ergo sum” — csak együtt, egymásért élhetünk, sőt nemcak “coexisto”, hanem “proexisto” kell, azaz nemcsak együttélés, hanem egymásért való élet, együtt-egymásért lehet a követendő cél. Vagy megtanulunk együtt és egymásért élni, vagy pokollá tesszük egymás számára a világot, ahogyan erre szomorú példát láttunk az egykori Jugoszlávia területén. Reformáció ünnepén idézzük újra a régi prédikátort: “Magyar, ne veszesd a magyart! Vigyázz jövendőbeli magatartásodon! Hitesd el magaddal, hogy kevesen vannak emberek közt jóakaróid. Akár lutherista, akár pápista, akár kálvinista légy, csakhogy magyar vagy... Legyen tudva néked és emlékezzél erre! —I). dr. Harmati Béla, ev. püspök Megjegyzés: 1) Ennek a Sárospatakon az 1996. Protestáns Napok alkalmából elhangzott előadásnak a szövege a “Lelkipásztor” c. havilapban jelent meg. 2) Jóllehet lapunkban inkább tótot írunk szlovák helyett, stb., az előadó szóhasználatán nem változtattunk. AZ EGYHÁZ HÍREI OTTHONRÓL • Decemberién a Budapest Xll., Márványutca 23. számú ház bejáratánál a Magyarországi Evangélikus Egyház emléktábláját leplezték le, D. Ordass Lajos mártír püspökre emlékezve. Az ünnepségen D. dr. Harmati Béla elnöklő püspök, Mag. Szépfalusi István bécsi lelkész, s dr. Noko Ishmael, az Evangélikus Világszövetség főtitkára mondott méltató beszédet. Az emléktábla szövege: “E házban élt D. Ordass f BODNÁR GÁBOR® 1920—1996 Családjával és kiterjedt rokonságával, barátaival és cserkésztestvéreivel együtt gyászoljuk Bodnár Gábor halálát. A Nyugatra szakadt magyarság egyik kiemelkedő vezéralakja volt, amint életcélján, a külföldön felnövő ifjúság keresztyénnek és magyarnak való megtartásán fáradhatatlanul munkálkodott, mint a Külföldi Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke, kereken 50 éven át. De kiterjedt figyelme a magyar hazában és elszakított területein a rendszerváltás óta kialakulhatott magyar cserkészszervezkedés és -tevékenység felkarolására és fejlesztésére is. ötévtizedes szolgálatának a részleteit és érdemeit itt nem sorolhatjuk fel. Életéért áldjuk Istent, a “Jó munka” elvégzéséért családjának mondunk köszönetét, s nemes lelkét a feltámadás vigasztaló bizonyságával ajánljuk mindnyájunk Megváltó Urának, Jézus Krisztusnak a kegyelmébe. Nyugodjék békében és az örök világosság fényeskedjék neki! —BB Lajos evangélikus püspök, akit 1948-ban és 1958-ban erőszakkal távolítottak el hivatalából. Személye világító fény volt az embertelenség sötétségében, példa a Krisztus-hit bátor vállalására, a megalkuvás nélküli helytállásra. Magyarországi Evangélikus Egyház, 1996.” • Nemrégen liturgiái konferencia keretében foglalkoztak az ev. egyházon belül az istentiszteleti rend (liturgia) kérdéseivel, mint pl., a jelenlegi gyakorlat hiányaival, a múlt liturgiái kincseinek megőrzésével, az újabb fejlemények illő feldolgozásával, a hívek liturgiái nevelésével, az úrvacsoraosztás gyakoriságával, a liturgikus zene és éneklés minőségével. Megpendítették, hogy újabb Ágendát kell tervezni az 1986-ban megjelent helyébe. (Érdekesnek számít a megjegyzés, amint önmagában igaz is, hogy “az Istentisztelet úrvacsora nélkül sem csonka”. Talán hozzá kellett volna tenni, hogy Luther szerint a vasárnapi fő-Istentisztelet, Hauptgottesdienst, nem nélkülözheti az úrvacsoraosztást, mintha ezt igazolná Csel. 2:46 is, s hogy az Ágostai Hitvallás mennyire hangsúlyozza a hetenkénti vagy még sűrűbbeni úrvacsoraosztást. Feltehetően beszéltek róla, de a cikk nem említette a kettős gyónás problémáját. Ez abban mutatkozik meg, hogy a jelenlegi magyar, énekes Istentisztelet bevető rendjében van “bűnvallás” és “kegyelemhirdetés/bűnbocsánat”, s a már bűnbocsánatot nyert híveknek úgy félórával később, úrvacsoraosztás alkalmával, tulajdonképpen ismét gyónniuk szükséges. —Szerk.) • Mintegy jellemző utószónak számít a millecentenáris jubileumhoz D. dr. Harmati Béla ev. elnöklő püspök országos presbiteriumi beszámolójának idevágó része: “A budapesti EXPO 96 lemondásakor azt ígérte a kormány, hogy kárpótlást kaphatunk a millecentenáriumi programokban (...) Meg kell állapítanunk, hogy az Emlékbizottság hivatalosai sokfelé elszabotálták a millecentenáriumot és méltatlan rendezvényekkel is találkoztunk. Szóvá kell tennünk, hogy a nemzeti és magyar programok helyett sokszor idegen programok élveztek előnyt. Egyházunk és más egyházak által évek óta támogatott Evangéliumi Színházunk úgy tűzte műsorra ebben az évben Sík Sándor katolikus papköltő István király című művét, hogy nem is akadt Budapesten és vidéken ehhez fogható millecentenáriumi produkció. Az állítólag pártatlan millecentenáriumi bizottság támogatási kérésünket elutasította. Nagyonrosszúl esett, hogy viszont egy ameriki ‘musical’ kapott kétmilliót.” • Az Ev. Világszövetség európai tagegyházainak vezetői december 8— 12 között Budapesten tartották konferenciájukat, “Az egyházak miszsziója Európában” témával. A külföldi felszólalók között volt Vikström John finn érsek, Hirschler Horst német, Klein Christoph erdélyi szász, Persenius Ragnar svéd, Filo Julius tót, Szarek Jan lengyel püspök, és Hoeffel Mihály francia egyházi elnök. —(.) HELYREIGAZÍTÁS Sajnáljuk, hogy Tessényi Kornél: “A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát” c. cikkébe (Erős Vár, 1996. december, 3.o.) a Durant idézetnél értelemzavaró hiba csúszott be. Helyesen: “A vallás az az utolsó szubjektum, amelyet intellektusunk csak lassan kezd megérteni. Ifjúkorunk idején fölénnyel néztünk le rá és annak kedvenc hihetetlenségeire..." — Szíves elnézést kér, a Szerkesztő.
