Erős Vár, 1997 (67. évfolyam, 1-6. szám)

1997-02-01 / 1. szám

EROS @ VÁR

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

63. (67.) ÉVFOLYAM

1997. FEBRUÁR No. 1 (302), Vol. 63, February 1997, US PS 178560 1. SZÁM

MIELŐTT HÚSVÉTHOZ ÉRNÉNK

I. Hozsánna! (János 12:12-19) Virágvasárnap meghatóan szép jelenet tanúi lehetünk. Jézus dicsőséges bevonulása Jeruzsálembe a szenvedéstörténet nyitánya. Mindnyájunk vágya teljesül be a jelzett igében. Hányszor könyörögtünk azért, hogy végre Isten mutassa meg dicső-Akác-sor ősz utóján

Jobbról, balról, hátul, elől:

Tövis, tövis.

Tövis mindenfelől.

Virágtalan, levéltelen az ág.

Szúrószemű kísértetek a fák.

Ahogy köztük megyek,

Láthatatlan kezek Illesztik fejemre a koronát.

Tövisből, tövisből a koronát.

Én feketén és lázadón megyek. Koronázó kezek Ujjnyomán vérem rubintja hull.

A vérszomjas föld felissza vadul.

Ha minden cseppből csak egy fűszál nőne: Dús rét lenne itt, lelkek legelője.

De fű se nő az én vérem nyomán,

Őszi akácok ritkuló során.

Tövis, tövis.

Tövis mindenfelől.

A ritkuló sor végiről Valaki lassan szembejő velem,

De Ő fehéren jő és csendesen.

És amerre vére rubintja hull:

Virág fakad, fa nő, hegy tornyosul, Tenger tágul — a világ végéig.

S az Ő vérétől áldott mindenik.

Az Ő fején is ott a korona.

Tövisből, tövisből a korona.

Ketten megyünk egy akác-soron át,

Csak—másképp hordozzuk a koronát.

— Reményik Sándor

ségét, tegyen valami hatalmas csodát, látványos dolgot. Talán sokkal könnyebb lenne nekünk is hinnünk és másoknak is megmutatnunk ki az, akiben hiszünk.

Mert mi is történik ebben a jelenetben? Jézus Jeruzsálembe érkezik és amikor a sokaság meghallja, pálmaágakat fogva, királyként fogadja Őt. Előtte nem voltak reklámkampányok, plakátok, falragaszok, vagy röpcédulák. Nem volt szervező- és fogadóbizottság. Nem voltak fizetett tapsolok és felbérelt éljenzők. A tömegből egyszerűen kirobban a “Hozsánna!”, mert senki sem tudta magában tartani az örömöt, hogy megérkezett Izráel Királya. Ő az áldott, Aki az Úr nevében jön. Ő a régen várt és megjövendölt Messiás, Ő az Isten Fia. Ebben a magátólértetődő örömben kell meglátnunk Isten igazi dicsőségét.

De milyen is ez a dicsőség? Ragyogó paripán, kivont karddal, hatalmas sereg élén? Nem. Szamár hátán, egyszál ruhában, a tanítványok kíséretében. És hogyan folytatódik ez a dicsőség? Fényes palotában, hatalmas lakomán, hízelkedő emberek között? Nem. Egyszerű szobában, páskavacsorán, a Gecsemáné-kertben, gyötrődve, elfogatva, megveretve, kigúnyoltatva, súlyos keresztet cipelve, elhagyatva, s megfeszíttetve. És mégis ez az Isten dicsősége. És mégis zúg a “Hozsánna!”, mert Jézus a Király. Egy másik evangélium leírja, hogy a farizeusok rászóltak Jézusra, hallgattassa el a sokaságot. Ő azonban így felelt: “Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” Valóban Jézus sohasem dicsőítette önmagát, az Atya volt az, Aki ebben a jelenetben is megdicsőítette a Fiút az ünneplő tömeg által.

Te, aki talán azon töprengesz, vájjon hol van Isten dicsősége a mai világban, gondolj az evangélium szavaira: “Tanítványai mindezeket először nem értették.” Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az eseményeket “húsvét fényében” láthatjuk. Mi már tudjuk, hogy valóban miért is ment Jézus Jeruzsálembe, és hogy

mindennek így kellett történnie. Azt is tudjuk, hogy ugyanaz a nép, mely most hozsannázik, nemsokára ugyanilyen hangosan kiáltja majd: “Feszítsd meg!” De azt is tudjuk, hogy éppen ezekért az emberekért halt meg és támadott fel Krisztus. Őértük is megtöretett teste és kiontatott vére.

De nemcsak őértük, hanem érted is és értem is. Hát nem ilyen ember vagy te is? Amikor Isten dicsőségébe bepillanthatsz egy kicsit — mert Ő kegyelmesen megengedi — máris felcsendül ajkadról a dicséret. De ha jönnek a sötét felhők, és úgy látszik, hogy Pilátus katonái erősebbek, máris kiáltod a feszítsdmeget. Lásd meg a virágvasárnapi történésben, hogy milyen az Isten valódi dicsősége a Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Jézusban. Lásd meg, milyen az Ő valódi ereje a kereszten szenvedő Jézusban. Akkor meg fogod látni a feltámadás örömét is.

De ne csak lásd meg, éld is meg ezt a dicsőséget. Egész életed hirdesse Isten dicsőségét, amely Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá. Lássák meg rajtad keresztül minél többen az evangélium örömét.

Imádkozzunk! Áldunk Téged, Jézus Krisztus, igazság és békesség Királya, hogy szolgává lettél értünk. Formálj át minket Hozzád hasonlóvá, hogy példád szerint szelíden és alázatosan terjesszük a Te igazságodat és békességedet. Ámen.

II. Elvégeztetett! (János 19:16-30)

Nagypénteken sok gyülekezetben nincs igehirdetés. Ezen a napon igazán átérezzük a szó méltatlanságát, az emberi beszéd erőtlenségét. Mindazt, ami történt, a “legjobb” igehirdető sem tudja igazán szavakba önteni, mondatokba foglalni. De nincs is erre szükség, hiszen ezt már megtették az evangéliumok írói Isten Szentleikének segítségével. Nekünk csak végig kell olvasnunk, hallgatnunk a Passiót, Jézus szenvedésének történetét.

Egyszerűen csak beülni a templomba és