Erős Vár, 1996 (66. évfolyam, 1-5. szám)
1996-10-01 / 5. szám
62. ÉVFOLYAM ERŐS® VÁR 3. oldal VISSZATEKINTÉS KILENCVEN EVRE Az 1905. október 9-én kelt első hivatalos jegyzőkönyv tanúskodik clevelandi magyar evangélikus egyházi szervezésről. A törvényes bejegyzésről szóló alapítólevél pedig 1906. április 23-i keltezésű, mely azt jelenti, hogy az Első Magyar Evangélikus Egyház ettől az időtől fogva élő, bizonyos keretek között meghatárolt jogi személynek számít. A gyülekezet első ténykedései közé tartozott, hogy lelkipásztort hívott meg egyházi élete vezetésére Nt. Rúzsa István személyében. Majd templom- és iskolaépületet vásárolt 8250 dollárért a Rawlings Avenuen. Megalakította a gyülekezeti szolgálat egyik szervezetét, az Oltáregyletet. 1909-ben felszentelte első harangját, melyet Kossuth harangnak neveztek el. A harang hirdette a gyülekezet népének a háláját és buzgóságát, amint az idevándoroltak közötti küldetésére vállalkozott. 1913-ban már árvaházat is felszenteltek; ez egész Amerika földjén, mint intézmény, először nyújtott oltalmat és menedéket a magyar bevándorlók árváinak. Hasonló indíttatásból jött létre az egymás terhét való hordozás szolgálataként a Luther Márton Segélyegylet. Mindez olyan gyűlölet közepette, amely az I. világháborúba sodorta az emberiséget. Ezek voltak a világtörténelem sötét évei. A bevándorlók pedig egy szívvel két hazáért aggódtak. Nem csoda, hogy amikor elült a vihar és a békeasztalhoz ültek a világ vezetői, ennek a gyülekezetnek a szíve is hálára dobbant és felavatta újabb harangját, s azt Békeharangnak nevezte el. A Kossuth-harang és a Béke-harang ma is hívogat templomunk tornyából: az élőket hálaadásra, az utolsó földi útra indulók kísérőit pedig Isten iránti félelemre és alázatra. A század második évtizede is megpróbáltatásokat hordozott, de mégis a gyülekezet fejlődésére vezetett. Ekkor történt, hogy Magyarország feldarabolása következtében az eperjesi Ev. Teológiának menekülnie kellett. A megcsonkított ország és megszegényedett magyarhoni Evangélikus Egyházunk kénytelen lett volna a Budapestre menekült intézet kapuit egy egész évre becsukni. Ebből a helyzetből mentette meg az Első Evangélikus Egyház népének a nagylelkűsége, amikor 300,000-koronás ajándékával sietett a hazai ev. egyház megsegítésére, fedezve az intézet egyesztendei fenntartásának a költségét. 1923-ban Nt. Rúzsa László követte testvérbátyját, mint a gyülekezet új lelkipásztora. A fejlődés útján való haladást új gyülekezeti szervezetek alakítása jelezte, mint pl. az Ev. Ifjúsági Kör létrehívása. A húszéves jubileum alkalmából a lelkész boldogan számolt be a fejlődés titkáról, a hívek “egyesített szeretetéről és hűségéről”. Addigra már 806 keresztelés és 281 esketés került anyakönyvezésre. Mint bátyját, Rúzsa Lászlót is nagyobb tervek foglalkoztatták, amikor az egész amerikai magyar evangélikusságot Luther Szövetség néven próbálta egyesíteni. Sajnos betegsége folytán szép álmai nem valósulhattak meg. A nagy depresszió tehetetlenségében, amint a nemzeti csüggedés és reménytelenség közepette biztatóbb hajnalok pirkadtak, új hangot ütött meg a gyülekezet új lelkipásztora, Nt. Leffler Andor. Először is Isten Igéjét hozta a szívek közelségébe azzal, hogy a Bibliából a hívekkel lemásoltatta az Űjtestámentumot. Megszervezte a Fiatalasszonyok Körét Lutheran Ladies League néven. 1936-ban a Vasárnapi Iskola működése lett intenzívebb. Az aktív, felnőtt egyháztagok száma 700 fölé emelkedett. Már előrevetette árnyékát a II. világháború, amikor a gyülekezet megépítette új templomát a Buckeye Road és az East Boulevard sarkán. Az új körülményekben való szolgálatra bénítóan hatott, hogy ifjúságából hatvanhatan vonultak be katonai szolgálatra, akik közül tizenhármán életüket áldozták a nemzet oltárán. Az egyház népe megtanult imádkozni, de egyéb kötelességeiről sem feledkezett meg. Már 1949. május 2-án, kifizetvén az építkezési kölcsönöket, elégethették az adósságlevelet. A gyülekezet életéhez tartozott az is, hogy 1941-ben színhelye volt az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia megalakulásának, akkor majd másféltucatnyi lelkészt és tucatnyi gyülekezetei fogva egybe. Miután a béke, mint fáradt galamb 1945-ben a mi templomunk tornyán is megpihent, az egyháztagság fejlődése is nyilvánvalóvá lett azzal, hogy az úrvacsorázók száma elérte a 800-at. Erőssége pedig abban mutatkozott meg, hogy vállalta a világháború magyar hontalanjainak a megsegítését és bevándoroltatását a “Displaced Persons Act” keretében. Ez a testvérsegítés otthont, munkát, szabadságot jelentett a hazájukat vesztett testvéreknek. 1951. január 14-én közgyűlés határozta el közművelődési helyiségek építését, amit aztán nem egészen négy éven belül meg is valósítottak. 1954. november 21-én avatták fel az új épületet a nagy magyar próféták egyik legkiválóbbjára emlékeztetőén, Kossuth Hall néven. Az építést a gyülekezet második lelkészének a fia, Rúzsa Ferenc (Francis) vezette, aki városunknak neves és nagyrabecsült építészmérnöke volt. 1955-ben iktatták be új lelkészként Nt. Brachna Gábort. A beiktatás és a gyülekezet 50 éves jubileuma együttes, a békés jövő felé indító, ígéretes ünneppé vált. De alig telt el újabb esztendő, a kétfelé osztott Európában a magyar szabadságharc vérbefojtása jelentett népünkre további tragédiát, tízezrek halálát, kétszázezer ember menekülését. Gyülekezetünk áldott alkalomnak tekintette, hogy a keresztyén szeretetet és a magyarsághoz való ragaszkodás jegyében segíthetett a menekülteken, mintegy 150 családon. Az Oltáregylet megünnepelhette szolgálata 50 éves jubileumát. A hatvanas évek egyházi és amerikai vonatkozásban nagyon mozgalmasak voltak. Az 55. évfordulón elégettük a Kossuth
