Erős Vár, 1996 (66. évfolyam, 1-5. szám)
1996-10-01 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 62. ÉVFOLYAM 1996. OKTÓBER No. 5 (300). Vöt. 62. October 1996. US PS 178560 5. SZÁM A wittenbergi oltárkép előtt Turisták belépnek, kimennek... Századok belépnek, kimennek... Szép ősi templom, wittenbergi. i Űj meg új gyülekezet zengi dicséretét az Úristennek. Messziről jött magyar zarándok, áhítattal én is megállók. Kőbe, színekbe dermedt zsoltárt, gót íveket és szárnyasoltárt csendesen sorra megcsodálok. Szószéken áll a reformátor, s valamit számonkér a mától. Gyülekezete vele szemben szavát issza, figyeli csendben. i Tartása, arca nyugodt, bátor. Középen általszegezetten Krisztus a megváltó kereszten. Luthernek Biblián a balja, és jobbkeze, kinyújtott karja Krisztusra mutat ihletetten. Fénylik, ragyog a szárnyasoltár. Ez vagy, Luther Márton! Ez voltál! Ha így festett le jóbarátod, így ismert, így hallott, így látott. Krisztust hirdetted. Róla szóltál. Századok belépnek, kimennek. Múlt ad helyet ifjú jelennek. Forrongó újban, mindig másban, ezer meg ezer változásban te megmaradsz mindig ilyennek. Századok belépnek, kimennek, te megmaradsz mindig ilyennek, ugyanannak és soha másnak, örök Krisztusra-mutatásnak. Hirdeted jövőnek, jelennek, mának, holnapnak... jöhet más kor.. J néha korszerűtlennek látszol ezzel az örök mozdulattal. De minket más ma sem vigasztal. Te így vagy ma is — reformátor. —Túrmezei Erzsébet “Fájdalom van az én szívemben” A magyar honfoglalás 1100. évfordulójáról emlékezünk meg mostanában, otthon és mindenütt ezen a világon, ahol csak magyarok és a magyarságnak jó barátai élnek. Az Erős Vár is előző számában, István királyunk hagyományos napja vonatkozásában, ezzel az oly fontos ezeregyszázszoros évforduló jelentőségével foglalkozott. így kapcsolódva be az egész magyarság lelki szívverésébe. Hiszen nincsen, és nem lehet ellentét keresztyén hitünk és hazaszeretetünk között. Magyar evangélikus egyházunk amúgy is inkább arról nevezetes, s az is kíván maradni, hogy tagjainak aránylag szerény számához viszonyítva, szokatlanul nagyobb mértékben vette ki részét a magyar nemzeti élet építő munkájából. A magyar hazaszeretet és keresztyén hitünk egymáshoz való viszonyának a kérdése, jól emlékszem, felvetődött egyszer még teológus koromban, a 30-as években, Sopronban, abban a formában, hogy mik is vagyunk mi voltaképpen először, magyarok, vagy keresztyének? Arra már nem emlékszem, hogy közülünk kik hogyan válaszoltak erre a létfontos kérdésre, s csak most utólag gondolom, hogy lehettek köztünk olyanok, akik erős magyar hazaszeretetükben talán azt mondták, hogy ők először magyarok, és csak azután keresztyének. Engem már akkor meggondolkoztatott a kérdés és mindmáig gondolkozom válaszom felől, anélkül, hogy dönteni tudtam volna. Szívem mélyén úgy érzem, hogy a kettőt egymástól nem is lehet elválasztani, mert a kettő a legszorosabb értelemben összetartozik. Minél erősebb keresztyén hitem, annál nagyobb hazaszeretetem. Sőt, hitem szerint, voltak és vannak is magyar nemzetünk életében nehéz történelmi idők, amikor csak akkor maradhattunk és maradhatunk meg igazán magyaroknak, ha nagyon erős a mi keresztyén hitünk, Ilyen nehéz történelmi idők elég gyakran vonultak végig 1100 éves magyar hazánk felett. Olykor külső erők törtek ránk és erős próbára tették elődeink fizikai, szellemi, s lelki erejét. De voltak idők, amikor belső ellentétek, nézeteltérések fenyegették szétbomlással nemzeti létünket. Jelen soraim megírására hitünk nagy tanítómesterének, Pál apostolnak a Római levél 9. részének első öt versében írott szavai ihlettek. Azokban ui. szépen jut kifejezésre mélységes szeretete honfitársai iránt. Igen erős szavakat használ, valósággal fogadkozik, hogy minél nagyobb súlyt adhasson mondanivalójának. "Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelenül fájdalom van az én szívemben. Mert azt kívánnám, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett, akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen örökké. Ámen. ” Hazaszeretetünk nem lehet ellentétben keresztyén hitünkkel, sőt inkább az teszi lehetővé. Teljesen lehetetlen magyar hazaszeretetünkről megfelelő leírást adni, ha kihagyjuk belőle keresztyén hitünket. Az első, amit Pál apostol szavaiból a hazaszeretettel kapcsolatban észre kell vennünk, az a szinte leírhatatlan szeretet, melyet ő honfitársai iránt érzett, akik éppen az ő életének és apostoli munkájának az idején egységes, Krisztust elutasító táborban kezdtek tömörülni és a Krisztusban hivő zsidókat még zsinagógáikból is kiutasították. Ö maga személy szerint pedig céltáblává lett azok számára, akik fogadalmat tettek, hogy addig egy falatot sem esznek, amíg Pál apostolt el nem távolították az útból. Az igazi hazaszeretet tehát nem zárja ki azokat sem, akik nem egyeznek meg velünk, olykor alapvető kérdésekben. Hogy pedig meggyőző bizonyságát ad-
